Építőkockákból készül a büdzsé
Új munkamódszert alakítottak ki az EU-miniszteri tanácson belül a 2006 utáni hétéves költségvetési ciklus pénzosztási alkufolyamataira. A módszer lényege, hogy minden egyes költségvetési tétel kapcsán felmérik minden egyes ország igényeit, javaslatait. A brüsszeli zsargonban "építőkockáknak" elkeresztelt javaslatok között aztán majd a jövő januárban induló luxemburgi elnökség alatt döntenek. Ez egyszerre jelent új munkamódszert és egyfajta átmeneti kompromisszumot a vitában szemben állók részéről.
Emlékezetes, hogy az elmúlt fél évet az az állóháború jellemezte, amelyben egyfelől hat nettó befizető tagország a következő közös büdzsé lehetséges nagyságának akart gátat szabni - az egyszázalékos GNI-plafon meghúzásával -, másfelől az ennél nagyobb költségvetést szorgalmazó többség az Európai Bizottság (bőkezűbb) javaslata mögé sorakozott fel (VG, 2004. szeptember 16., 3. oldal). A jelek szerint a "hatok" most egyelőre félretették az egyszázalékos keretszám erőltetését - ami nem jelenti azt, hogy magáról a plafonról is lemondanának -, cserébe a többiek elfogadták, hogy a bizottság javaslata ne az egyetlen hivatalos vitaalap legyen, hanem csak "az egyik építőkocka" az összes közül.
Miközben a tagállamok diplomatái hétről hétre előhozakodnak az egyes témákat érintő "kockáikkal", azt is be kellene tudni bizonyítaniuk, hogy az azokban foglalt tevékenység közösségi szintű kezelése valóban "európai hozzáadott értéket" eredményez. Egyelőre azonban hiányzik a "hozzáadott érték" megítélési kritériuma.
Az ad hoc munkacsoport minden költségvetési fejezetet három fordulóban tárgyal: először a bizottság ismerteti az adott területre vonatkozó javaslatát, majd a tagországok állhatnak elő a maguk "kockáival". Végül a mindezekből kikerekedő mozaikot igyekeznek (fejezetenként) átlátható struktúrába rendezni. Nincs szó azonban arról, hogy már ebben a szakaszban dönteni is kellene az opciók között: ez majd - ugyancsak fejezetről fejezetre haladva - a jövő évi luxemburgi EU-elnökség feladata lesz.
