Közös felszámolási alap?
Az államtól nem várható el, hogy állja a vagyontalan cégek eltakarításának költségeit. Erre egy közös - a hitelezői befizetésekből és a felszámolási díjakból létrejövő - alap szolgálna a készülő fizetésképtelenségi törvény szerint.
Ma a felszámolás sorsára jutott cégek mintegy 95 százaléka teljesen üres, kiiktatásuk úgynevezett egyszerűsített eljárásban folyik. Költsége az államra hárul: évente 300 millió forintot fizet ki a felszámolóknak minimális díjként. Az új fizetésképtelenségi törvény egyik fontos kérdése, hogy az állam kötelessége-e a vagyontalan cégek úgymond kivezetése a gazdaságból, és ha igen, kit terhelnek ennek költségei. A szakemberek egyetértenek abban: nyilvánvalóan nem megoldás egyetlen tollvonással, ellenőrizetlenül törölni a pénztelen cégeket. Szabályos elszámoltatásukat biztosítani kell. De kétségtelen, az államtól sem várható el, hogy magára vállalja a vállalkozások eltakarításának költségeit.
A törvény előkészítőinek álláspontja, hogy a hitelezők előlegezzék meg az eljárás, illetve a vagyon sorsára vonatkozó vizsgálat költségeit, ami elsősorban az ő érdekükben történik. Egyébként ma is be kell fizetniük a regisztrációs díjat. Ez, másrészt a felszámolók "szolidaritási alapja" válhatna a minimális díjak kifizetésének forrásául. Vita folyik azonban arról, hogy miként is álljon össze e biztosítási jellegű közös számla, és ki kezelje azt.
Többen, köztük Csőke Andrea, a Fővárosi Bíróság bírája az egységes nyilvántartás mellett érvel. Úgy vélekedik: szakítani kell azzal a jelenlegi gyakorlattal, hogy minden megyei bíróságon külön-külön, cégenként tartják nyilván a befizetéseket, amelyekből - ha az adott ügyek kapcsán marad valami - arányosan visszajár a hitelezőknek. Szerinte egy bíróságon egyetlen országos regisztráció szükséges, így az eljárások lefolytatásának költségeit részben a hitelezők virtuális közössége finanszírozná. Az ő befizetéseikhez járulna a felszámolói díjkiegészítési számlán lévő összeg. Ez a jelenleg oly kevés rendes felszámolásban megállapított felszámolói díjak egyötödének befizetéséből adódik össze, és - az idevágó jogszabály megfogalmazása miatt - éppen arra nem használható, amit szolgálnia kellene: a vagyontalan cégek kiiktatási költségeinek kiegyenlítését.
Az alapból kiutalható lenne minden ügyben a jogszabály által megszabandó minimumdíj a fizetésképtelenségi szakértőnek. Az általa kezelt összeg nagyságától, a feladat jellegétől, illetve a hitelezők számától függően mód nyílna ezenfelüli díj megállapítására is, ha az adósnak van vagyona. Amennyiben azonban nyilvánvaló, hogy nincs pénz a cégben, és a hitelezők úgy döntenek, nem folytatják az eljárást, az ilyen vagyontalan ügyek jó része három hónap után lezárulhatna. Ugyanakkor a szakértő díja is biztosítva lenne az alapból - fejtette ki a bírónő.
A felszámolók - igényt tartva egy törvényes, szakértelmükkel, munkájukkal arányos minimális díjazásra - egyetértenek a közös alap szükségességét és előnyeit illetően. Ám adminisztrációs okokból egyszerűbbnek látják, ha nem a bíróság, hanem ők maguk kezelhetnék ügyeik regisztrációs díjait, és utóbb csak az általuk felszámolási költségként fel nem használt összegek kerülnének a leendő közös számlára.
