Magas lesz a folyó hiány
Várhatóan igen magas második negyedéves folyó fizetésimérleghiány-adattal rukkol elő majd a jegybank a héten, ami azért is érdekes, mert a piac kiemelt figyelemmel kezeli a számot. A Reuters felmérésének tanúsága szerint az elemzők 2-2,4 milliárd euró körüli hiányt várnak, lapunk számításai szerint a deficit valószínűleg meghaladja ezt a szintet, de legalábbis a sáv felső széléhez lehet majd közelebb.
A hiányt felépítő adatok egy része a már rendelkezésre álló statisztikákból jól becsülhető. Ilyen például az áruforgalmi egyenleg, amely (kisebb módszertani eltérésekkel) gyakorlatilag megegyezik a külkereskedelmi deficittel. Számításaink szerint az árubehozatal javára elnyíló export-import olló következtében az egy évvel ezelőtti szinthez képest mintegy 5-600 millió euróval növekedhetett az árumérleghiány (és így természetesen a teljes folyó deficit). Ez a tétel már önmagában elegendő ahhoz, hogy a negyedéves hiány 2,4 milliárd euró körüli szintre ugorjon, így a kérdés az, hogy a többi tevékenység kevésbé megjósolható egyenlege miként alakult. Ezekben nem várható a fentiekhez hasonló jelentőségű változás tavalyhoz képest, ám a kimutatott profitrepatriálás bizonyára kicsit magasabb lesz, és ha a szolgáltatás-kereskedelem követi a korábbi negyedévek romló trendjét, akkor itt is egyenlegromlásra számíthatunk. Összességében a folyó fizetési mérleg hiánya április-júniusban meghaladhatja a 2,5 milliárd eurót is, vagyis az utolsó négy negyedév kumulált hiánya eléri a GDP 10 százalékát.
A deficit mértéke riasztó lehet, és bizonyára a piaci hatásai sem lesznek pozitívak, ám megítéléséhez legalább három olyan dolgot kell figyelembe venni, amelyek összességében jelentősen javíthatnak a képen. Az egyik tényezőnek az egyszeri hatások köre tekinthető. Az európai uniós csatlakozás előtt több gazdasági szereplő is jelentősen növelte importját. A vállalati szektor taktikai okokból áprilisban töltötte fel készleteit látványosan, a lakosság pedig a regisztrációs adót elkerülendő hozta előre autóvásárlási szándékainak jelentős részét. A júliusi fejlemények (melyeket már nem mutat a második negyedéves fizetési mérleg) alátámasztani látszanak ezt a vélekedést: a kiskereskedelmi forgalom adatai a gépjárműforgalom, a külkereskedelmi statisztika pedig az áruimport dinamikájának jelentős mérséklődését jelzik. Vagyis feltételezhető, hogy a második negyedéves magas folyó hiányt okozó tényezők egy része a második fél évben nem egyszerűen eltűnik, hanem "korrigálódik" is. A másik figyelembe veendő tény a (szintén az EU-csatlakozással öszszefüggő) módszertani váltás körüli adatvesztés. A KSH ugyan ennek egy részét utólag sikeresen feltárta, ám becslése szerint még mindig mintegy 140 millió eurónyi export hiányzik a kimutatásokból.
A harmadik szempont, hogy a mostani magas folyó hiány finanszírozási szerkezete valamelyest jobb lehet, mint az egy évvel korábbié. Akkor szinte kizárólag a lakosság és az állam költekezése okozta a finanszírozási igény növekedését, aminek eredménye az eladósodás volt. Most viszont a vállalati szektor beruházásainak élénkülésével a külföldi működőtőke-befektetések finanszírozták a hiány egy részét.
A fentiekből nem következik, hogy a magas folyó hiány nem jelent problémát, hiszen annak mérséklődése csupán az államháztartási fegyelem növekedésével és a lakossági fogyasztás dinamikájának csökkenésével párhuzamosan képzelhető el. Az azonban megállapítható, hogy a hiány látványos megugrása nem következik a makrogazdasági folyamatokból, azokhoz inkább a stagnálás illik.
