Városlakóvá válik a világ

Heti egymillió fővel gyarapodik a föld városainak összesített lakossága a következő negyedszázad folyamán - jósolja az ENSZ Emberi települések programja (Habitat) által kiadott jelentés. A mai 2,86 milliárddal szemben 2030-ban 4,98 milliárd ember lakóhelye lesz valamelyik város, s a több mint kétmilliárd fős növekményből csak 28 millió esik majd a fejlett országokra. Ez a tény már azt is előrevetíti, menynyire különböző problémákkal kell szembenézniük a városoknak s főleg a nagyvárosoknak a világ fejlett, illetve fejlődő országaiban.

A fejlett országok metropolisait olyan kihívások érik, mint a külföldi bevándorlók özöne (Londonban és vonzáskörzetében például már 27 százalék a külföldiek aránya), a hajléktalanok ismét gyorsan növekvő száma - jelenleg 3 millió embernek nincs fedél a feje fölött Nyugat-Európában, ami ötven éve nem tapasztalt magas szám -, vagy a városokon belüli jövedelemkülönbségek erősödése, a szegénység terjedése (ma az EU polgárainak 15 százaléka él szegénységben, vagy fenyegeti ennek veszélye). A kutatók megfigyelték, hogy a városi agglomeráción belüli lakóhely igen erősen meghatározza a társadalmi-gazdasági státust és a jövőbeli kereseti lehetőségeket. A szegregáció jellemző példája, hogy Los Angelesben gyakorlatilag nincs is bankfiók a város szegényebb kerületeiben, a pénzintézetek csak bankjegykiadó automatákkal vannak jelen.

Ezek a problémák a fejlődő országokban is léteznek és várhatóan tovább erősödnek majd a 2030-ig terjedő időszakban, ám eltörpülnek más, sokkal súlyosabb gondok mellett - állapítható meg a Habitat jelentéséből. A népesség rendkívül gyors ütemű növekedésével sem a munkahelyek száma, sem a fizikai infrastruktúra fejlődése nem tud lépést tartani számos indiai, kínai, délkelet-ázsiai, közel-keleti, afrikai vagy latin-amerikai metropolis esetében. A "túlurbanizált" városok jellegzetessége, hogy korántsem tudják biztosítani a magasabb jövedelem, a jobb egészségügyi ellátás vagy a színvonalasabb oktatás lehetőségét lakosaik jelentős része számára - noha éppen ezek a mítoszok jelentették az utóbbi másfél évszázadban a városokba áramlás talán legfőbb hajtóerőit.

Nem fest hízelgő képet a jelentés az átmeneti országok s a közéjük sorolt új EU-tagok nagyvárosairól sem. A térség városlakóinak 46 százaléka napi 4 dollárnál kevesebből próbált megélni 2002-ben (a régi EU-tagokban ez az arány 10 százalék), a cigányság egyre nagyobb része elkülönült övezetekben él, s reménye sincs a felemelkedésre, miközben Kelet- és Közép-Európa az EU régi tagállamaiba félmillió prostituáltat "exportált" az utóbbi években.