Egy (cég)nyelvet beszélünk

Spanyolországban a magyarországihoz hasonló vállalati formák a leginkább elterjedtek - az egyéni vállalkozás mellett - a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, valamint a részvénytársaság a legnépszerűbb forma s mellette a szövetkezetek. Ezek alapítására vonatkozó szabályok hasonlítanak a magyarországihoz, miként a velük szemben támasztott legfontosabb követelmények, illetve a tulajdonosok felelőssége is.

Az adózást tekintve is átlátható a helyzet: a társasági adó 35 százalékos, ami alól azonban kivételt képeznek a kisvállalkozá-sok. Ez utóbbiaknak ugyanis csak 30 százalékos társasági adót kell leróniuk abban az esetben, ha éves bevételük nem haladja meg a 90 ezer eurót. Más adózás vonatkozik ugyanakkor a szövetkezetekre: azok tányája csak 20 százalékra rúg. A kifizetett osztalék után progresszívan kell adózni.

Egyéni vállalkozást érdemes indítania a külföldinek (is), de ebben az esetben teljes és korlátlan felelősséget kell vállalni.

Az áfarendszer sem túlságosan bonyolult: két kulccsal operál. A standard áfakulcs 16 százalékos, ugyanakkor bizonyos alapvető cikkek után - mint amilyen az élelmiszer, a víz vagy az orvosság - csak 7 százalékos áfát kell fizetni. (Megjegyzendő, hogy Spanyolországban is működik az áfa-visszatérítés rendszere, feltéve, ha az összes értéke meghaladja a 90 eurót. Tehát a nem uniós külföldieknek érdemes gyűjtögetniük a számlákat.)

A vállalkozás után fizetendő iparűzésiadó-szabályozás bonyolult, attól függ, hol, milyen tevékenységet folytat a cég. Ha egy sütödét létesít például Barcelonában, akkor évi 186,61 eurót kell fizetnie. Ha viszont egy cipő-nagykereskedést üzemeltet ugyanott, már 1057,48 euró a befizetendő összeg. Ha egy kis cipőboltot működtet egy 500 lakosnál kisebb faluban, 68,43 eurót kell fizetnie, de ha a másfél milliós Valenciában, évi 217,72 eurót kell az önkormányzatnak utalnia.