Elkötelezettség kell az euróhoz

Nem jelent szükségszerűen jóléti veszteséget az eurózóna-csatlakozás eltolása a két éve célul tűzött 2007-es dátumról 2010-re, ha a forint árfolyama a belépésig viszonylag stabil marad, az infláció fokozatosan csökken, és elérjük az árstabilitást - fejtette ki lapunknak egy amszterdami konferencia szünetében Szapáry György, az MNB alelnöke. Az MNB valóban úgy becsülte két évvel ezelőtt, hogy évente 0,5-0,9 százalékpontos pótlólagos GDP-növekedés remélhető az euró magyarországi bevezetésétől, de a céldátum három évvel történő kitolása miatt erről nem kell lemondanunk. Ha ugyanis hiteles a gazdaságpolitika, akkor a konvergencia előnyei későbbi csatlakozás mellett is már korábban learathatóak. Szapáry szerint a problémát az okozná, ha ismét hiteltelenné válna a gazdaságpolitika. A legfontosabb, hogy az ország rajta maradjon azon a makrogazdasági pályán, amely elvezet a 2010-es euróbevezetéshez.

Ehhez azonban folyamatos politikai elkötelezettség kell. Az euró "előszobájának" tekintett ERM II árfolyamrendszerébe az alelnök szerint akkor szabad belépni, ha egyértelműen megvan a politikai elkötelezettség az euróbevezetés kritériumainak teljesítésére. Nem lenne jó, ha az ERM II tagjává válnánk, a gazdaságpolitika pedig nem tenné prioritásává a kritériumok teljesítését, s évekig érdemi közeledés nélkül tanyáznánk az ERM II-ben. Ennek ugyanis komoly kockázatai lennének, nagy fluktuációk alakulhatnak ki az árfolyamban, s hiába maradnánk a š 15 százalékos ingadozási sávon belül, az EU nem tekintené teljesítettnek az árfolyam-kritériumot. Ha viszont komoly a politikai elkötelezettség, akkor akár az előírt két évnél több időt is az ERM II tagjaként tölthetne az ország, ez levenné a terhek egy részét a gazdaságpolitikáról - véli Szapáry. Görögország és Portugália példája mutatja, hogy az ERM-belépés meg tudja változtatni a várakozásokat a piacon.

Reagálva arra, hogy a mostani új kormány megerősítette a 2010-es céldátumot, Szapáry úgy látja, ez továbbra is reális cél. Ha jövőre sikerül a GDP 4,6-4,7 százaléka köré leszorítani az államháztartási hiányt, akkor elegendő gazdaságpolitikai mozgástér marad a 3 százalék alá vitelig, amit 2008-ra kell elérni. Növekvő gazdaság mellett ilyen ütemű hiánycsökkentés nem járna jóléti veszteségekkel. Ki kell azonban jelölni a prioritásokat: a legfontosabb a hiány csökkentése, ezután kell meghatározni, hogy erre figyelemmel milyen kiadásnöveléseket tud megengedni magának az állam, s csak ha mindkettőről megszületett a döntés, akkor lehet foglalkozni azzal, hogy van-e még mozgástér az adók csökkentésére. Mikrogazdasági szempontból egyébként úgy tűnik, az ország számára a közös monetáris politika már nem okozna különösebb problémát - mutatta ki a konferencián tartott előadásában Szapáry -, ugyanis Magyarország (Lengyelországhoz és Szlovéniához hasonlóan) meglehetősen magas szintet ért el az üzleti ciklusok eurózónához szinkronizálását illetően a kilencvenes évek végétől. Az EU-célállomás aránya az exporton belül jóval magasabb, mint több régi tagállam esetében. Az államháztartás kiinduló helyzete hasonló, mint jó néhány tagé volt öt évvel a 3 százalékos kritériumnak való megfelelés előtt. Az államadósság szintje is alacsonyabb, mint néhány korábban csatlakozó esetében, az államkötvények piacán pedig már most sokkal nagyobb mértékű a hozamkonvergencia (vagyis kisebb a hozamfelár), mint a kilencvenes évek közepén a régi tagállamok zömében. Ugyanakkor mindez azt jelenti, hogy Magyarország kevésbé tud támaszkodni a kamatkonvergenciából származó, automatikusan alacsonyabb kamatterhekre, mint a régi tagállamok. Mindez egyértelművé teszi, hogy az elsődleges államháztartási hiány lefaragása a legfontosabb feladat az euró bevezetéséhez a legtöbb új tagállam esetében - szögezte le Szapáry.

Ezzel a helyzetértékeléssel egyetértett Christian Thimann, az Európai Központi Bank főosztály-vezetője is, aki a konferencián Szapáry előadására reagálva szintén aláhúzta az üzleti ciklusok szinkronizálásának fontosságát az eurózóna-csatlakozás időpontjának meghatározása során. Thimann szerint az EKB pozitívan értékeli a tíz új tagállam eddigi közeledését az eurózónához. Mint ismert, Szlovénia, Észtország és Litvánia 2007-ben akar csatlakozni, Lettország, Ciprus és Málta belépése 2008-ra várható, míg a visegrádi négyek vélhetően 2009-2010 táján vezetik be az egységes fizetőeszközt.