Korrigál a világbank a nyugdíjreformot illetően

Az elmúlt évtizedekben a népességcsökkenés egyre több országot kényszerített arra, hogy korábbi, kizárólag adókból finanszírozott nyugdíjrendszerét átalakítsa. Latin-Amerika régóta a Világbank által ajánlott magán-nyugdíjreformok afféle ?kísérleti laboratóriumának" tekinthető, mivel először Chile, majd Peru, Argentína és Mexikó is a nyugdíjrendszer részleges privatizálásával birkózik.

Az egyedi megoldások országonként változnak, de a nyugdíjrendszerek átalakítása döntően a privatizált modell irányába halad. A Világbank tíz évvel ezelőtt publikált nagy hatású jelentésében sürgős lépéseket ajánlott az elöregedés miatt fenyegető nyugdíjrendszer-válság megelőzésére. A javasolt reform lényege a korábban kizárólag közpénzből finanszírozott nyugdíjak súlyának csökkentése, a magán-nyugdíjpénztárak felállítása, illetve szerepük növelése volt.

A javasolt reform három pillére: 1. a társadalombiztosítási alapon, döntően az adófizetők pénzéből finanszírozott nyugdíj, 2. az alkalmazottak kötelező magán-nyugdíjpénztári megtakarításaiból származó nyugdíj, 3. és a két kötelező megtakarítási formát kiegészítő önkéntes nyugdíjbiztosítási formák.

A Világbank nemrégiben tette közzé a latin-amerikai privatizációs kísérletek átfogó értékelését. Egyértelmű sikernek minősítik a közkasszára nehezedő finnaszírozási nyomás enyhülését. A nyugdíjreform után nem a mindenkori adófizetőknek kell teljes egészében kifizetniük a már nyugdíjba vonult munkavállalók egyre nagyobb tömegének járó ellátást. A jelenlegi aktív nemzedéknek így már nem kell számolni a későbbi megszorító nyugdíjintézkedésekkel.

Az új nyugdíjalapok általában figyelemre méltó bevételekhez jutottak.

A reformok több országban határozottan élénkítették a tőkepiacokat, és hozzájárultak a pénzügyi intézményrendszer fejlesztéséhez. Javult a pénzpiaci szabályozás minősége, és új szolgáltatások is elérhetővé váltak, mint például a kockázati elemzés.

A Világbank szerint a reformált nyugdíjrendszerek egyértelműen jobban működnek, mint a reform előtti rendszerek.

A Világbank tanulmánya alapján komoly problémának tűnik, hogy igen sok alkalmazott a reformált nyugdíjrendszeren kívül marad. Chilében az aktív dolgozók több mint felét magába fogadja a rendszer, de a legtöbb országban ez az érték nagyjából 20 százalék körül mozog. Ha az arány ilyen alacsony marad, az új rendszer politikailag nem lesz hosszú életű, mivel nem lesz képes az öregkori szociális biztonság garantálására.

Miért maradnak a rendszeren kívül ilyen sokan? Az alkalmazottaknak komoly okuk van, hogy ne ezt válasszák. Megterhelő, hogy a rendszer beindítási költségeit a nyugdíjpénztárakhoz először csatlakozó biztosítottak viselik.

A fizetésből a nyugdíjalapokba nagyjából 10 százalék körüli összeget kell befizetni, és ehhez járulnak a nyugdíjalapok üzemeltetési díjai. Ez túl nagy teher az alacsonyabb jövedelmű alkalmazottak számára.

A Világbank tíz évvel a többpilléres nyugdíjrendszer-modell felállítása után azt ajánlja: a nyugdíjreformok tervezői a jelenleginél sokkal inkább építsenek az első pillérre, azaz fejlesszék a társadalombiztosítási védőhálót. A második pillér a jelentés szerint túl nagy hangsúlyt kapott. Ha a kötelező magánnyugdíjpénztári megtakarításokat kevésbé erőltetnék, az erőforrásokat szabadítana fel amely a harmadik pillérbe, az önkéntes megtakarítás céljaira áramolhatna. Mindez pedig versenyt támaszthatna a latin-amerikai nyugdíjalapok elkényelmesedett, oligopóliummá szilárdult szektorának.

Mindazonáltal a Világbank továbbra is a nyugdíjrendszer privatizációüja mellett foglal állást, így a friss tanulmány nem a reform visszavonásának, hanem hasznos korrekciónak tekinthető. (nol)