Vállalatirányítás a pénzintézetekben
A 90-es évek bankbukásainak és nagy banki veszteségeinek okai között gyakran megtaláljuk a társaság vállalatirányítási rendszerében rejlő hiányosságokat is (lásd táblázat). A vállalatirányítás pénzügyi stabilitási szempontból is fontos, mivel a jól működő irányítási rendszerek növelik az egyedi intézmények stabilitását, a fejlett irányítási kultúra pedig erősíti az egész bankrendszer stabilitását.
Vállalatirányítás alatt legáltalánosabban az igazgatóság, a tulajdonosok és egyéb érdekeltek közötti viszonyok összességét értjük, amely meghatározza azt a folyamatot, ahogyan a társaság célkitűzéseit rögzítik, ahogyan az eszközöket a cél elérése érdekében a társaság rendelkezésére bocsátják, és ahogyan a teljesítmény ellenőrzését megszervezik. A banki tevékenység egyik sajátos jellemzője, hogy a bankok az üzleti tevékenységük során tudatosan szerződnek különböző kockázatok vállalására, aminek viszont racionális következménye, hogy a modern banküzemben az üzleti terület mellett megjelenik a kockázatok kezelését végző is. Emellett a banki tervezési folyamatokban is kitüntetett szerepet kap a kockázatok számszerűsítése. E kockázatok kezelhetősége érdekében a szabályozó hatóságok a bankok számára sajátos követelményeket írnak elő. A hagyományos szabályozói válasz szerint a bankoknak az előre nem látható veszteségek mögé megfelelő mennyiségű szavatoló tőkét kell képezniük. Ezen túlmenően egyre nagyobb jelentősége van a sajátos vállalatirányítási követelményeknek is. Ez azt jelenti, hogy az olyan hagyományos vállalatirányítási területeken kívül, mint a vezető testületek hatásköre, működése, a teljesítmények elszámolása stb. a hitelintézeteknél a kockázatok számszerűsítése a tervezési folyamat és kezelésének szervezeti megoldásai nagyban hozzájárulnak a biztos működéshez. Ezért a hagyományos irányítási kérdéseken túlmenően a bankoknál gyakran a banki szervezet felépítésének egyes megoldásai is a figyelem középpontjába kerülnek, mivel a kockázatok "kordában tartásának" egyik eszköze a tudatosan kialakított szervezetrendszer. A tudatos szervezeti felépítés egyik konkrét szabályozói megjelenéseként is felfoghatók a tőkeegyezmény, illetve az abból születő EU-irányelv vállalatirányítási szabályai.
A különböző természetű banki problémák kedveltek bankárkörökön kívül is. A vállalatirányítás rendszerének körbejárása segíthet megérteni, hogy milyen sokirányú fékek és ellensúlyok próbálják a kockázatos banki tevékenység során az intézmények biztonságos működését elősegíteni.
Miképpen védekeznek az intézmények, a szabályozó és a felügyelő hatóságok az ilyen esetek ellen? A következőkben e kérdést járjuk egy kicsit részletesebben körbe.
Belső szervezet
A bank felelőssége a tudatos szervezetkialakítás. Ez azt jelenti, hogy a hitelintézet igazgatóságának és ügyvezetőiknek fel kell ismerniük, hogy a szervezetnek mekkora szerepe van a banki kockázatok kezelésében, vagyis hogy a szervezet nem csak az üzleti stratégia megvalósításának egyik fontos eszköze. A tudatos szervezetkialakítás első lépése a hatáskörök, feladatok átlátható, részletes és végiggondolt delegálása. Ez ugyanis a felelősség érvényesülésének alapfeltétele. Természetesen minden hatáskörrel végső soron az igazgatóság rendelkezik, azonban az a célszerű, ha elsősorban csak stratégiai kérdésekben tartja meg a döntési hatáskört saját magának, és az operatív, napi ügyintézést az ügyvezetésre hagyja.
A banki kockázatmenedzsmentnek szervesen be kell épülnie a bank üzletmenetébe, függetlennek kell lennie az üzleti területektől, és a kockázati tudatosságnak meg kell jelennie a döntéshozatali folyamatokban. A nemzetközi legjobb gyakorlat azt várja el a bankok döntéshozóitól, hogy a tervezési folyamat kezdetétől az üzleti tevékenységen keresztül a teljesítmények elszámolásig szerepe legyen a kockázati tudatosságnak. A kockázatmenedzsment tehát nemcsak a kockázatkezelési politikák kialakítására és a független kockázatkezelés megteremtésére korlátozódik, hanem annak tudatos eldöntésére is, hogy a bank milyen típusú kockázatokat képes kezelni az adott erőforrásokkal, és ennek tudatában mekkora kitettségeket kíván vállalni.
Igen fontos tényezője a helyes irányítási rendszernek a belső kontrolltényezők megfelelősége. A belső kontrollok biztosítják azt, hogy egy folyamat több szinten ellenőrizve legyen, és ezáltal csökkentik a hibák és visszaélések lehetőségét. Ennek egyik intézményesített megoldása a belső ellenőrzés szervezete, amelynek létrehozása törvényileg is kötelező Magyarországon. A nemzetközi gyakorlatban alkalmaznak bizonyos "trükkös" megoldásokat is. Ilyen például a "kétheti szabadságolás" politikája, amely során az adott munkavállaló a saját munkakörébe tartozó feladatok végzését átadja (két hétre) egy másik munkavállalónak. A két hét alatt a megbízott alkalmazottnak arra is oda kell figyelnie, hogy a poszt birtokosa a szabályzatoknak megfelelően járt-e el a munkavégzése során. Kereskedési területeken e politika hatásos a csalások ellen.
Fontos összetevő a megfelelő vállalatirányítási rendszerben a helyes szervezeti kultúra. Ez utóbbi nehezen megfogható fogalom, leginkább általánosan elfogadott viselkedésformákat, attitűdöket jelent. Azokra a viszonyokra hat, amely a területeken a belső szabályozásnak nem célszerű előírásokat megfogalmazni. A nagy nemzetközi bankokban például külön telefonszámot lehet hívni a belső panaszügyek rendezésére és a szabálytalanságok feltárására.
A jelentős befolyású tulajdonosoktól elvárható, hogy prudens módon gyakorolják a jogaikat, azaz kellően tapasztalt és képzett menedzsereket nevezzenek ki, megfelelő keretek között értékeljék teljesítményüket, a tőkehelyzet megrendülése esetén pótolják a hiányzó tőkét, kiválasszák az intézmény könyvvizsgálóját.
A szabályozás szintje
A szabályozás feladata, hogy a bankok számára a szervezet kialakítására, a tulajdonosi joggyakorlásra vonatkozó minimumkövetelményeket lefektesse. A minimumszabályok célja nem a legjobb gyakorlat lefektetése, hanem az, hogy a legfontosabb irányítási kockázatokra megfelelő választ adjon. Más társaságokkal ellentétben a bankok meglehetősen sokrétű követelményekkel szembesülnek. A magyar társasági törvény rögzíti a vezető testületek hatáskörének és feladatainak minimális követelményeit. A hitelintézeti törvény bővíti a törvényi hatáskört, kimondja a vezető állású személyek és alkalmazottak fokozottabb felelősségét, a bankokban történő jelentősebb tulajdonszerzést felügyeleti engedélyhez köti és a bankok menedzsereinek kinevezését is szakmai és feddhetetlenségi kritériumokhoz köti. A hitelintézeti törvény alapján kötelező a belső ellenőrzési szervezet felállítása. A belső ellenőrzés vizsgálja a jogszabályoknak, belső szabályzatoknak való megfelelést, védi a tulajdonosok és betétesek érdekeit. Az új bázeli tőkeegyezmény a fejlettebb kockázatkezelési módszereket alkalmazó bankoktól speciális szervezeti erőírásokat is megkövetel, ezt várhatóan a 2007-től a magyar szabályozás is tartalmazni fogja.
Felügyeletek hatásköre
A felügyeletek hagyományos feladatai közé tartozik a vezető állású személyek kinevezésének és a jelentősebb tulajdonszerzéseknek az engedélyezése. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatásköre általánosan tartalmazza azt, hogy a felügyelet vizsgálja a független és szakszerű irányítást, vezetést és ellenőrzést, azonban a hitelintézeti törvény a vizsgálati, elemzési szempontokhoz sok támpontot nem ad.
Ennek a hatáskörnek a jelentősége megnő az új bázeli tőkeegyezmény szabályainak magyarországi meghonosítása után. A felügyeleteknek ugyanis lehetőségük lesz arra, hogy pótlólagos tőkekövetelményt írjanak elő, ha úgy érzékelik, hogy az egyezmény előírásai alapján számolt tőkekövetelmény nem elégséges az intézmény által felvállalt kockázatok fedezésére, mivel a bank belső szervezete, eljárásainak szabályozottsága nem megfelelő. A felügyeletek feladata tehát nem a vállalatirányítási rendszer ellenőrzése, hanem szükség esetén a kockázatokkal arányos felügyeleti intézkedés és a bankszektor általános irányítási kultúrájának támogatása.
Hazai gyakorlat
Az idén a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank közös felmérésbe kezdett a fontosabb hazai bankok irányítási gyakorlatáról. A felmérés során a tulajdonosi joggyakorlás formáit és a vezető testületek működését vizsgáljuk. A felmérés egyik célja a felügyeleti módszertan fejlesztése, hisz a felügyelő hatóságoknak is készülniük kell a tőkeegyezmény előírásainak bevezetésére.
Az elemzés során a hatályos szabályozási környezetet is elemezzük. A jövőben a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szakmai és feddhetetlenségi követelmények nemzetközi gyakorlatát át fogjuk tekinteni a célból, hogy indokolt esetben a rugalmasabb magyarországi jogalkalmazás is lehetővé váljon. A tapasztalatokat felhasználjuk a tőkeegyezmény magyarországi átvétele során is, amelynek előkészítése a pénzügyi hatóságok részvételével az idén elkezdődött. A felmérés első szakaszának publikus eredményeit öszszegző tanulmány a Magyar Nemzeti Bank Stabilitási Jelentésének 2004. júniusi számában olvasható.
Alábbi cikkünkben ismertetjük az utóbbi időszak egyik legnagyobb publicitást kapó külföldi esetét, amely érzékelteti a szervezeti megoldások jelentőségét a bankokban.
