A pártok folytatást ígérnek
Bár kevés kézzelfogható eredménnyel zárult a miniszterelnök által a második Nemzeti fejlesztési tervről (NFT) folytatott tegnapi négypárti megbeszélés, a résztvevők magát a tanácskozás tényét is pozitívumként fogták fel, s folytatást ígértek. A kormány tervei szerint a 2007-2013 közötti uniós fejlesztések fő pillére a versenyképesség és igazságosság lesz, ezt Orbán Viktor javaslatára kiegészítik a biztonság pillérével is - erről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök számolt be. Egyetértettek a résztvevők azzal, hogy a fejlesztéspolitika célja a több és jobban fizető munkahely létrehozása legyen, ám vita volt abban: vajon ki kell-e jelölni olyan területeket, amelyek előtérbe kerülnek. Abban is megoszlottak a vélemények, hogy vajon milyen mozgástere lesz a következő kormányoknak a terv módosításában. A Fidesz elnöke egy egyetértési nyilatkozat aláírását javasolta, ám ezt a kormányfő szerint nem tárgyalták érdemben, mert a helyszínen kapták meg.
A két koalíciós párt elnöke, Hiller István (MSZP) és Kuncze Gábor (SZDSZ) úgy nyilatkozott: folytatná a megbeszéléseket, a kezdeményezés elősegíti a pártok közötti párbeszédet. A folytatást a két ellenzéki pártelnök sem zárta ki, ám utóbbiak kifejezetten elégedetlenek voltak az előterjesztett kormányzati anyaggal. Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint a kabinet terve nem tartalmaz pontos irányokat, egy jó fejlesztési tervhez csökkenteni kellene a költségvetés hiányát, ki kellene alakítani a fejlesztési régiókat, s növelni kellene az EU-s pénzek befogadásának készségét. Orbán Viktor úgy fogalmazott: a tervezésnek csak akkor lehetne nekiállni, ha először szembesülnénk az ország helyzetével, amelyről a "benti számháborúban" kiderült, az nem is olyan rossz, hiszen 176 milliárd forint már megérkezett Brüszszelből a magyar államkincstárba. A Fidesz vállalta, hogy elkészíti a főváros nemzeti fejlesztési tervét - mondta az ellenzéki párt elnöke, aki szerint meg kellene egyezni a pártoknak néhány ügyben, amelyet közösen képviselnek Brüsszelben. Így ki lehetne például állni azért, hogy a tagállamok többet fizessenek be a közös költségvetésbe, vagy nem kellene elfogadni, hogy a nemzeti fejlesztési források mértékét a nemzeti össztermék bizonyos százalékában határozzák meg.
