London és Milánó az Euronext látókörében

Alig egy év alatt duplázódó új részvénykibocsátások, bővülő napi kereskedési volumen - a Londoni Értéktőzsde (LSE) minap napvilágot látott tavalyi számai tovább növelik a börze vonzerejét. A frankfurti Deutsche Börse 2005 elején, öt év után, hiába próbálkozott. Lehet, hogy a párizsi, a lisszaboni, az amszterdami és a brüsszeli tőzsde tengelyén létrejött Euronext szerencsésebbnek bizonyul? Erre fél évet még várni kell. A brit Office of Fair Trading ugyanis versenyjogi aggályok miatt a versenyügyi bizottsághoz utalta az LSE-re tett ajánlat vizsgálatát, s ezzel még legalább fél évig blokkolják az eladását.

Talán jogos a felvetés: egyáltalán szükség van-e a börzék konszolidációjára?

Amikor a közös európai fizetőeszköz, az euró 1999-ben megjelent a színen, a piaci szereplők úgy gondolták, évek kérdése az egységes európai tőzsde megjelenése. A térség börzéinek öszszefogása ugyanis komoly ellensúlyt jelenthetne a Wall Streetnek, ráadásul alacsonyabb kereskedési díjakkal, nagyobb likviditással és szélesebb befektetői körrel kecsegtetne ahhoz képest, mint amit a nemzeti börzék kínálnak. Teltek a hónapok, évek, némi mozgás történt: 2000-ben megalakult a párizsi, brüsszeli, amszterdami és a liszszaboni értéktőzsdét egyesítő Euronext, amely kiegészült a Liffe londoni határidős tőzsdével. Északon pedig szép csendben az OMX építgette ki pozícióit, amely a stockholmi, a helsinki, a rigai, a vilniusi, valamint a tallinni piacot üzemelteti, ráadásul 2004 végén a koppenhágai börzére is rátette a kezét.

Időközben azonban újabb versenytárs is feltűnt a színen: a bankok. A pénzintézetek, a befektetési szolgáltatók tőzsdén kívül, saját készleteikből vagy más ügyfeleik eladásra kínált papírjaiból értékesítenek, gyakran a börzéknél jobb, de nyilvánosságra nem hozott árfolyamokon. A forgalom közel egynegyede máris átterelődött a nagyobb befektetési házakhoz.

Díjak - a fő hangsúly alighanem ezeken van, hiszen a határon átnyúló részvénykereskedelem - EU ide vagy oda - továbbra is igen drága, becslések szerint öt-hatszorosa a helyi tranzakcióknak. Az Euronext mindenesetre azt hangoztatja, hogy 2000-es elindulása óta egyes szolgáltatásainak árait már mérsékelte. Igaz, ez mégsem sikerülhetett olyan jól, hiszen az árait megelégelve több holland társaság is az LSE-t választotta. A párizsi székhelyű tőzsdeszövetség ugyanakkor nemrégiben a kisebb kapitalizációjú brit tőzsdecégeket igyekszik magához édesgetni. A pozíciók javítása tehát továbbra is folyik, miközben a tulajdonosi kör érdekei sem elhanyagolhatók, amely szívesebben látna viszont készpénzt, mint újabb befektetéseket.

A frankfurti tőzsde esetében nem csekély fejfájást okoztak a menedzsmentnek a részvényesek, akik részvény-visszavásárlást követeltek az LSE megvétele helyett, s a vezetés eltávolításával fenyegetőztek. A Deutsche Börse kénytelen volt az elmúlt héten részvény-visszavásárlási ajánlatot tenni az alaptőke mintegy hét százalékára, s kilátásba helyezte ennek további emelését. Kérdés, hogy megenyhülnek-e a tulajdonosok. A saját részvény visszavásárlása az Euronextnél már bevett dolog, tavaly 214 millió eurót juttatott így vissza tulajdonosainak a társaság. Ráadásul most március közepén az osztalék 20 százalékos növelését jelentette be, s nem utolsósorban újabb tízszázalékos sajátrészvény-visszavásárlást helyezett kilátásba.

Az Euronext mindenesetre nem tesz fel mindent egy lapra. Az európai börzekonszolidációt más irányból is egyengeti: az eurózóna elektronikus kötvénykereskedelmének több mint felét lebonyolító, 55 nemzetközi bank kezében lévő, olaszországi székhelyű MTS-re a milánói tőzsdével, a Borsa Italianával adott be közös ajánlatot. Az MTS megszerzésével ráadásul némileg ledolgozná frankfurti vetélytársával szembeni hátrányát, amelynek derivatív szekciója, az Eurex igencsak profitál a határidős kötvénykereskedelemből. A francia-olasz szövetség pedig egy esetleges Euronext-Borsa Italiana közötti fúzió előtt is kitaposhatja az utat. Bár lehet, hogy a milánói börze erre csak azt követően hajlana, hogy az Euronextnek sikerülne megszereznie az LSE-t, hiszen a március eleji hírek szerint a fő szövetségest a londoni börzében látja.

Az események a közép-európai régióban is felgyorsulni látszanak. Brüsszelben végre zöld utat kapott a bécsi és a budapesti tőzsde egyesülése, mondván, az osztrákok tulajdonszerzése nem veszélyes a verseny tekintetében. Kérdés, hogy ez mekkora lendületet adhat a közép-európai tőzsdeszövetség ügyében, amelyet Bécs-Budapest központtal képzelnek el a börzevezérek. Varsó, Prága, Pozsony, Ljubljana - a "kívánságlista" megvan, ám úgy tűnik, a legnagyobb szeletet jelentő varsói börze privatizációjára 2006 előtt nem kerül sor. Korántsem kész tény azonban, hogy Varsó a Bécs-Budapest tengelyt választaná. Versenytárs ugyanis itt is akad: a skandináv tőzsdeszövetség, az OMX. Több szakember véleménye szerint hosszú távon három-öt tőzsde lesz majd Európában. A kérdés már csak az: kinek kit sikerül végül megnyernie?