Elszalasztott sávváltás a földgázpiacon

A magyar gázimport harminc évvel ezelőtt, még államközi szerződés keretében indult meg, az évforduló alkalmából a múlt héten a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést nyújtotta át Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Alekszej Millernek. A Gazprom vezérigazgatója villámlátogatása során találkozott a Mol vezetőivel, illetve Kóka János gazdasági miniszterrel is, és a hivatalos közlés szerint áttekintették a magyar-orosz gázüzletet. Vélhetően felmerült a fejlesztés lehetősége is.

Az államközi szerződést 1996-ban váltotta fel a Mol és a Gazprom hosszú távú megállapodása. Ezzel egy időben önálló vegyesvállalatot alapítottak a magyar-orosz gázüzlet szervezésére. A Panrusgáz Rt.-ben az orosz gázcég és a magyar olajtársaság azonos mértékben, 50-50 százalékban tulajdonos. A kilenc évvel ezelőtti kereskedelmi megállapodás 2015-ig szól, és összesen 194 milliárd köbméter földgáz szállítását rögzíti. Ismert, hogy Magyarország éves földgázigénye 12 milliárd köbméter körül mozog. Ennek harmadrészét hazai kitermelésből elégíti ki a Mol Rt., kétharmad részben pedig az import fedezi a fogyasztást, ennek zömét a Gazprom adja. Ez a mennyiség az orosz óriás teljes földgázkivitelének hozzávetőlegesen 8 százaléka, Magyarország ezzel az ötödik legnagyobb vásárlója a Gazpromnak.

Az 1996-os hosszú távú gázkereskedelmi szerződésnek megfelelően ma már piaci alapon történik az elszámolás. A megállapodásban rögzített árat negyedévente a fűtő- és gázolaj, vagyis az úgynevezett helyettesítő termékek világpiaci árához indexálják. A szerződés szerint rendkívüli esetben az első öt év letelte után, majd ezt követően még egy-egy alkalommal a Mol és a Gazprom is kezdeményezhet árfelülvizsgálatot. Elsőként a Gazprom élt ezzel a lehetőséggel, amikor 1998-ban meredeken esni kezdtek az olajárak, és magukkal rántották a földgázét is. Azt javasolta, hogy határozzanak meg egy sávot, amelynek alsó és felső határán befagyasztják az árakat. A magyar partner ezt elutasította azzal, hogy az olajárak tovább fognak csökkenni, egyesek akkor hordónként ötdolláros árat vártak középtávon. A sávos árazás akkor a Gazprom számára lett volna kedvező. Viszont a következő években, amikor az olaj- és a földgázárak is meredeken emelkedtek, mérsékelhető lett volna a Mol Rt. gázüzleten elszenvedett több száz milliárdos vesztesége. Ismert, hogy a hatósági földgázárak hosszú évekig nem fedezték a gázimport költségeit. A Mol fel is vetette, hogy mégiscsak jó lenne a sávos elszámolás, a Gazprom azonban ekkor már nem tartotta időszerűnek a kérdést.

Szakmai körökben ismert, hogy a Gazprom 1996 óta több alkalommal is tett ajánlatot tározók, illetve vezetékek közös építésére. A javaslat elől minden esetben, különböző indokkal, elzárkóztunk. A legfőbb ellenérv az volt, hogy az infrastrukturális befektetések révén kívánja növelni befolyását a magyar piacon. Csakhogy - emlékeztetnek szakértők - az importgáz meghatározó része egyébként is Oroszországból érkezik, a tavaly január 1-jei gázpiaci liberalizációt követően pedig az orosz cég számára ugyanúgy nyitott a piac, mint bármely más gázipari társaság számára, hogy közvetlenül adjon el gázt a nem lakossági fogyasztóknak. A viszonyt nyilván nem javította a TVK ellenőrzéséért 2001-ben folytatott harc a Mol Rt. és a Gazpromhoz közeli befektetők között, amelyből végül a magyar olajtársaság került ki győztesként.

Akárhogyan is, az európai gázimportőr országok, illetve gázipari társaságok szinte kivétel nélkül szorosabb kapcsolatban állnak a Gazprommal. Igaz, az uniós országokban az orosz gázóriásnak vannak versenytársai; leginkább az északi-tengeri és az algériai gáz. A cseppfolyósított földgáz felhasználásának növekedése pedig más, korábban elérhetetlen forrásokat is behoz a piacra. Hasonló célt szolgál a Brüsszel által szorgalmazott és támogatott Nabucco program, amelynek keretében Törökország és Ausztria között épülne ki egy új földgázvezeték, bővítve a kontinensen egyébként erősen korlátozott verseny lehetőségét.

Ezzel együtt az osztrák OMV tavaly, az orosz-osztrák gázkereskedelmi szerződés megkötésének harmincöt éves évfordulója alkalmából számos igen kedvező megállapodást kötött a Gazprommal. A legnagyobb vásárló E.On Ruhrgas 6,5 százalékban tulajdonos az orosz cégben, ebben az évben pedig közös kutatási, kitermelési és kereskedelmi programokat hirdettek meg.

A gáziparban jellemzően hosszú távra, huszonöt-harminc évre kell tervezni. Egyes szakértők úgy vélik, hogy már csak ezért sem érdekelt abban az orosz gázipari társaság, hogy gyorsan "letaroljon" egy piacot. Meglévő részesedéseivel talán megtehetné ezt, de mihez kezdene azután, ha a felhasználók már alternatív energiahordozókra vagy alapanyagokra álltak át? Az az igazi kérdés tehát, hogy csak vásárlóként leszünk jelen egy láthatóan felfutóban lévő piacon, vagy kisebb-nagyobb részt is kapunk a tortából - állítják elemzők.