A patikuslobbi, vagy a bölcsesség győzött?

Alig fél éve publikálták az egészségügyi tárca megrendelésére készült kutatást, amely szerint a lakosság egységes gyógyszerárakat igényel. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete által készített tanulmányban a megkérdezettek 70 százaléka tiltakozott az ellen, hogy a patikusok állapítsák meg az orvosságok árát. Ezért aztán furcsa, hogy kormánypárti politikusok az árliberalizációnak zöld utat nyitó indítványaikkal szembeszálltak a szavazóikkal. Az ellenzék persze rögvest pártfogása alá vette a patikusokat meg a lakosság biztonságos gyógyszerellátását.

Jó két hete borzolják a kedélyeket a hatályos gyógyszertári törvény módosításához benyújtott, javarészt kormánypárti képviselői módosító indítványok.

De induljunk ki jóhiszeműen: a lakosságnak a mostaninál jobb színvonalú, olcsóbb gyógyszerellátást kívánnak biztosítani. Ezt segíthetné az ismételten elővett javaslat: a jelenlegi 2040 gyógyszertár mellett például a bevásárlóközpontokban is továbbiakat alapíthatnának, s azok 24 órán át tartanának nyitva. Ezt a javaslatot a patikuslobbinak sikerült lesöpörni a törvényhozók asztaláról, ám az árcsökkentésre vonatkozót csak részben. Az eredeti terv szerint a társadalombiztosító által nem támogatott készítmények körében lett volna mód az árversenyre, ezek a teljes gyógyszertári forgalom értékének 15-16 százalékát teszik ki. Ha az évi 72 milliárd forint patikai árréstömeget nézzük, ennek 3-4 százaléka jutott volna az említett szerekre, amit alig érzékeltek volna a betegek.

A kormány korrigált javaslata szerint már csak a gyártóktól és nagykereskedőktől kapott kedvezményeket kellene továbbadni a betegeknek. Ám ez bizonytalan, s nem részesül belőle minden patika, így kérdés: megéri-e a nagy hűhó?

Többen azt rebesgetik, hogy a "gyógyszercirkusz" egy újabb elterelő hadművelet része. Nevezetesen: július 1-jétől átlagosan 7,5 százalékkal nő majd a tb-listán lévő orvosságok lakossági térítési díja, pedig a gyártók nem emelték a termelői árat. A lakossági tehernövekedés oka a múlt évi, 15 százalékos gyógyeszerár-befagyasztást. Ezt elvetette az Alkotmánybíróság, ám ahhoz, hogy visszaálljon a rend, az idén februárban sor került egy 7,5 százalékos tb-támogatás-csökkentésre, s péntektől pedig a fennmaradó 7,5 százalékra.

A gyógyszer-liberalizációs javaslatok mögé egyébként felsorakozott a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). A szervezet elnöke egyenesen az Országgyűlés egészségügyi bizottsága elnökének címezte levelét, amelyben felajánlja szakembergárdájának segítségét annak érdekében, hogy az európai versenyjogi elvekkel összhangban lévő szabályozás jöhessen létre. Szerinte az árversennyel megszűnne a gyógyszertárak árkartellszerű viselkedése.

A gyógyszer speciális áru, egészséget állít vissza, avagy a helytelen alkalmazással akár életet vehet el. A kórházi betegek 7-8 százaléka a gyógyszermellékhatások miatt kényszerül ápolásra.

A GVH elnöke egyébként úgy látja, hogy a gyógyszerárverseny hiánya a patikákat üzemeltető vállalkozások versenyt elkerülő magatartásának a következménye.

Vajon tudja-e a GVH elnöke, hogy a hazai patikák 70-80 százaléka, a vidéken működők csaknem mindegyike a gyógyszerészek kezében van. Csupán 150 közepes és nagy forgalmú egység van az egyik legnagyobb cég tulajdonában, emellett 4-5 patikát fenntartó tulajdonosokkal találkozni.

Talán nem árt egy kis történelmi visszapillantás. 1997 táján fejeződött be Magyarországon a gyógyszertárak privatizációja. A gyógyszerészek önkormányzati, hazai banki hitelekből, sőt japán hitelek segítségével megvásárolták a patikákat, a leghosszabb, tízéves futamidőt kérők még törlesztik a részleteket. Tény, hogy az eltelt évtizedben érzékelhetően javult a gyógyszerellátás. A magántulajdont védő s a saját megélhetését, hasznát is néző patikusnak már fontos a kuncsaft. Szükség szerint órákon belül beszerzi a gyógyszertárából éppen hiányzó szert. Tanácsot ad, különféle egészségvédő szűrések kínálatával igyekszik megtartani a vásárlóit. Egyedüli bevétele az árrés.

Vannak gazdag patikák és patikusok, de a 2040 gyógyszertár tizede fizetési gondokkal küzd. Ők - lakossági érdekből - évről évre állami támogatást kapnak, ennek összege az idén meghaladta az egymilliárd forintot. Bizonyára nem az itt élőkön segítene a plázákban megnyitandó láncolat.

Nálunk és az európai kontinens országaiban az úgynevezett etikus patikai modell vált be. Az említett minisztériumi felmérésből meg a patikusok mellett aláírásukkal kiálló százezrek véleményéből is következtethető: nem vevő a magyar ember az angolszász világban élő merkantil modellre, a liberalizált gyógyszerellátásra.

Egyébként az évi 72 milliárd forint körüli patikai árréstömeg több gyógyszertárat nem képes eltartani, az újak csak a régiek rovására alakulhatnak. Komoly gondja ez a most és az ezután végző, tőkével nem rendelkező gyógyszerészeknek. Nekik a liberalizáció helyett a családon belüli körforgás, no meg a patikaláncot működtető vállalkozás adhat megoldást.