Lassulást okozhat a magas olajár
Az energia drágulása fokozhatja az inflációs nyomást is, olyan mértékű drágulási hullámmal azonban semmiképpen sem számolnak elemzők, mint amilyen 70-es évek közepének, illetve a nyolcvanas évek elejének olajárrobbanása után dezorganizálta a világgazdaságot.
Az általános - és új elemet évek óta nem tartalmazó - olaj-piaci diagnózisok szerint a termelők a kapacitásaik határán vannak, miközben a globális kereslet az eddigi drágulás dacára jószerével nem csökken. Közgazdászok szerint könnyen lehet, hogy a kereslet érdemben nem csökken a barrelenkénti százdolláros árszint elérése előtt. Egyetértést csak a tekintetben lehet tapasztalni, hogy az energiapiac súlyos feszültségeit rövid távon csak a főbb világgazdasági régiókra egyaránt kiterjedő recesszió, illetve az ázsiai térség növekedésének számottevő lassulása lenne képes enyhíteni.
Az EIU szerint a globális növekedés vásárlóerő-paritáson a tavalyi 5,1 után az idén várhatóan 4,2 százalék lesz, 2006-ban pedig négy százalékra lassul. (A piaci átváltási paritáson számolva - így növekszik az OECD-államok súlya - a három ráta 4, 3, illetve 2,9 százalék.) Az intézmény kutatói az euróövezet idei növekedésére vonatkozó prognózist a korábbi 1,4 százalékról 1,2-re szállították le. Az előrejelzés szerint az euró ugyan gyengébb lesz, mint korábban várható volt, a folytatódó amerikai külső hiány miatt azonban így is 1,22 dolláros idei és 1,26 dolláros jövő évi átlagos jegyzésre lehet számítani. Az EIU úgy látja, hogy a világkereskedelem az idén - a korábban jósolt 7,5 százalék helyett - 6,8 százalékkal növekszik majd.
A mostani olajárrobbanás egyik paradoxona, hogy nem kísérik erős inflációs félelmek. Az EIU a mostani előrejelzésében - a korábbiak mintegy felére - 2,2, illetve 2,7 százalékra szállította le a feldolgozóipari termékek dollárban kifejezett árának idei és jövő évi várható emelkedését. Ennél valamivel fenyegetőbb előrejelzést tett közzé a Nemzetközi Energiaügynökség, amely szerint az olajárnak a mostanihoz képesti, minden tízdolláros emelkedése öszszességében egy százalékpontnyit vonna le a fejlett ipari államok GDP-jéből, illetve 1,5 százalékpontot adna hozzá az inflációhoz.
Az áralakulás szempontjából döntő, hogy mind Kínában és Indiában százmilliós nagyságrendben lehet alacsony bérek mellett még további munkaerőt beállítani, ezért az ottani termelők akár az árak csökkentése árán is fel tudják fogni az emelkedő olajárak és a lassuló vagy csökkenő nyugati kereslet hatását.
