Német vegzálások: miért pont a magyarok?
Tegnap is tartottak álláspont-egyeztető ülést a gazdasági minisztériumban az illetékes magyar kormányszervek, megvitatandó, hogyan tovább a SoKo Bunda (Sonderkommando - Különleges osztag) néven elhíresült ügyben. Mint arról lapunk elsőként beszámolt, április 26-án a német vámosok, adóellenőrök és rendőrök (a magyar társhatóságokkal együttműködésben) rajtaütésszerű, összehangolt ellenőrzést hajtottak végre kommandós módszerekkel 134 különböző helyszínen, Németországban tevékenykedő magyar cégek ellen. A gyanúsítottakat csalással, a minimálbérnél alacsonyabb fizetéssel, adócsalással, munkabérek elsikkasztásával, embercsempészettel, külföldi munkavállalók kizsákmányolásával és a kétoldalú egyezményben (Werkvertrag) engedélyezett vállalkozói tevékenységgel való visszaéléssel vádolták. Három magyar állampolgárt le is tartóztattak, az akció keretében több tíz millió euró értékben zároltak számlákat és vagyontárgyakat, amelynek következtében több tucat, Németországban is működő magyar cég tönkrement.
A német hatóságok azt állították, hogy az akciók nem a magyar cégek ellen irányultak, ők az illegális foglalkoztatás ellen harcolnak, legyen abban bármely ország állampolgára érintett. Ezt látszólag alá is támasztják a SoKo Bunda, illetve az egy évvel korábbi, hasonló célokat hasonló eszközökkel szolgáló SoKo Pannonia adatai: mint azt lapunknak tegnap a szövetségi pénzügyminisztérium megerősítette, a SoKo Pannonia során 68 esetben indítottak büntetőeljárást, ebből 29 magyar és 37 német állampolgár, a SoKo Bunda során pedig most 20 magyar és 9 német állampolgár ellen.
Igen ám, de az egy éve kezdett 68 eljárásból 11 már be is fejeződött, és valamennyi esetben beszüntették a büntetőeljárást (a 11 érintettből 9 magyar). Erősödik tehát a gyanú, hogy megalapozatlan vegzálásokról van szó. A kérdés már csak az, hogy miért. Erre talán az adhat választ, hogy a SoKo Bunda-akció előtt néhány nappal Gerhard Schröder kancellár több beszédben is kikelt a Németországban illegálisan dolgozó külföldiek ellen. Nem lehet tehát kizárni olyan értelmezést sem, hogy politikai megrendelésre készült az akció.
Ha illegális külföldi munkásokról van szó, akkor Németországban mindenki a lengyelekre, az ukránokra, esetleg a törökökre vagy a horvátokra gondol. Nem a magyarokra. A következő kérdés tehát: miért éppen a magyarok ellen tartanak hajtóvadászatot a német hatóságok? Miért nem a lengyel padlóburkolókkal szemben lépnek fel, akikről hosszú heteken át számtalan újságcikk jelent meg (hogy állítólag olcsó áraikkal elveszik a megrendeléseket a német versenytársak elől, akik csődbe mennek, ráadásul sokszor feketén dolgoznak, nemhogy járulékokat nem fizetnek, de munkavállalási engedélyük sincs stb.). Logikus lett volna, ha inkább SoKo Poloniát állítanak fel a szövetségi pénzügyminisztériumban. Nem ez történt.
A hivatalos magyarázat az, hogy a lengyelek azért vannak a köztudatban, mert többen vannak, közvetlenül szomszédos ország stb. Vélhetően azonban arról is szó van, hogy Berlin sokkal kevésbé bánja, ha Budapesttel zördül össze ebben a kérdésben, mint ha Varsóval. Lengyelország nagy EU-tagállam, több szavazattal az unió miniszteri tanácsában, vele sokkal fontosabb a jó viszony fenntartása, az ismert történelmi okokról nem is beszélve (a németek máig igen erős lelkifurdalást érezenek a lengyelekkel szemben a második világháború idején elkövetett borzalmak miatt, s ez sok döntéshozó számára még annál is nagyobb súlyt képvisel, mint a német újraegyesítésben játszott magyar szerep, amelyért egyébként néha még mindig meglepően hálásak). Ráadásul a lengyel ügyészség nem is volt olyan készségesen együttműködő a közös fellépés ötletét hallva, mint a magyar. Egyes értelmezések szerint ugyanis a jogsegélyegyezmény alapján az együttműködést meg lehet tagadni, ha megalapozatlannak tűnik a törvénytelenség gyanúja.
A kiút a SoKo-ügyekből egyelőre nem látszik. A kétoldalú kapcsolatok nyilvánvalóan sérültek, a magyar cégek jó hírnevét komoly kár érte Németországban. A több tucat tönkrement cég kártérítésért perelhet, de a piacról történt kiszorítását vissza már nem fordíthatja. A német hatóságok továbbra is azt állítják, fellépésük a tisztességesen dolgozó vállalatok védelmében történt. A magyar kormány pedig ott tart, hogy tegnapi ülése után felszólította a foglalkoztatókat: külföldi tevékenységük során tartsák be a befogadó ország szabályait.
