Régészek lassítják a beruházást

Bármennyire hihetetlen, akarva-akaratlanul még a régészek is akadályozhatják az európai uniós források lekötését. Példa erre a hajdú-bihari hulladékgazdálkodási program, amelynek keretében Debrecenben, Hajdúböszörményben és Berettyóújfalun épül lerakó. Az előzetes szakhatósági felmérés az utóbbi esetében rendelt el régészeti feltárást.

Az ásatások már két éve tartanak, azóta csúszik a beruházás megkezdése. Mint Olajos Mihály projektigazgató, Szentpéterszeg polgármestere elmondta, eredetileg 2003 júniusában kellett volna megkezdeni a munkát, ám csak most kapták az első olyan jelzést a régészektől arra, hogy részleges munkaterületet "átengednek" a beruházás céljaira, az ígéret szerint két-három héten belül. Bonyolítja a berettyóújfaluiak és a környékbeli települések dolgát, hogy a feltárás sokba kerül: az első ajánlat 140 millió forintról szólt, ma már 250 milliónál tartanak. A dolog pikantériája az, hogy a régészek a megyei múzeumtól akkor is kapják a fizetést, amikor vállalkozóként a feltárást végzik - tájékoztatott a további részletekről Fülöp Mihály, Biharkeresztes polgármestere. Szerinte a munkáért kapott pénznek csak töredékét kapja meg az őket foglalkoztató múzeum, így ezzel a "kohéziós régészkedéssel" rosszul jár az állam, rosszul járnak az önkormányzatok és maguk a múzeumok is.

A "régészeti szindróma" a szakemberek szerint először az autópálya-építéseknél ütötte fel a fejét. A rendkívül forráshiányos régészet lehetőségben és pénzben is egyszeriben "kincsesbányára" bukkant. Magyarországon jelenleg elvileg mintegy negyven kohéziós (környezetvédelmi és közlekedési) projektet fenyegethet és közülük legalább tíz százalékot sújt is a régészeti szindróma.

A kohéziós előírások valamennyi beruházásnál a teljes költség kilenc ezrelékét irányozzák elő megelőző régészeti feltárásra, a kiadások azonban - mint a berettyóújfalui példa mutatja - ennek többszörösére is rúghatnak. A polgármesterek és a szakértők egyetértenek abban, hogy a nemzeti örökség védelme, a leletmentés fontos, ám sürgősen észszerűsítenék az ezzel kapcsolatos szabályozást, amely a kulturális tárca és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) hatáskörébe tartozik.

A KÖH szerint a hajdú-bihari hulladékberuházásnál a pályázatot benyújtók hibáztak, amikor a projekt tervezése során nem kérték ki a régészeti hatóság nyilatkozatát, illetve nem számoltak kellő mértékben a régészeti beavatkozás súlyával. A kérdéses helyszínen 12 régészeti korszak leletanyaga található az őskortól a középkorig, és ennek tudatában valószínűleg más helyszínt kerestek volna az illetékesek - mondta Wollák Katalin, a hivatal régészeti és műtárgy-főfelügyelője. Hozzátette: a kohéziós beruházások közül az említett bihari projekten kívül csak egyetlen helyen merültek fel hasonló problémák.

A régészeti munka hatékonyabbá tétele érdekében már történtek jogszabályi változások - jegyezte meg a főfelügyelő. A vonatkozó 2001-es minisztériumi rendelet módosítása a régészeti munkák felgyorsítását célozza meg a kohéziós alapokból finanszírozott beruházások esetében. Ugyanakkor már 2003 májusa óta kötelező örökségvédelmi hatástanulmányt készíteni hasonló volumenű projektek esetében. Bár az előzetes vélemény alapján a beruházó dönthet úgy, hogy próbafeltárást csináltat, amelynek alapján pontosabb képet kaphat a területen található leletanyagról, egy hamarosan életbe lépő törvénymódosítást követően ez kötelező elemmé válik a jobb tervezhetőség érdekében. Wollák Katalin ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a régészeti munkálatokat a gyakorlatban nehéz gyorsítani: a több régész nem feltétlenül jelent megoldást. (KM-KR)