Sikerrecept-e a brit modell?

Összeurópai szinten is végre kell hajtani a brit gazdaság sikereit megalapozó reformokat - ez volt a fő üzenete a soros elnökség átvételére készülő Tony Blair múlt heti beszédének (VG, 2005. június 24., 5. oldal). Tagadhatatlan, hogy a szigetország gazdasága mind az elmúlt éveket, mind két évtizedes távlatot tekintve sokkal jobban teljesített a nagy kontinentális országokénál. Tavaly például 2003-hoz képest nem kevesebb mint négyszeresére nőtt a Nagy-Britanniába áramlott működő tőke öszszege. Eközben Német- és Franciaországba egyre kevesebb pénzt visznek a beruházók - írja a Financial Times.

Hasonló trendet jelez a gazdasági növekedés üteme is: a britek évek óta jóval magasabb ütemű expanzióval büszkélkedhetnek kontinentális versenytársaiknál, a hosszabb távú összehasonlításból pedig az derül ki, hogy a szigetország az uniós átlaghoz képest egyre gazdagabb lesz, míg Német- és Franciaország korábbi előnye mára szinte teljesen elolvadt.

Szakértők elsősorban a Margaret Thatcher által a nyolcvanas években végrehajtott gazdaság- és társadalompolitikai reformokkal - elsősorban a szakszervezetek hatalmának megtörésével és ezen keresztül a vállalatok mozgásterének bővítésével - magyarázzák a sikereket. A munkanélküliség mértéke eközben sokkal alacsonyabb az uniós átlagnál, s ezt jelentős részben a rugalmas munkaerő-piaci szabályok és a viszonylag alacsony bérek teszik lehetővé.

A brit modellnek azonban vannak árnyoldalai is. Mint a Die Presse rámutat, az állástalanok aránya azért lehet alacsony (jelenleg 4,7 százalékos, amely alig fele a német vagy a francia mutatónak), mert a londoni statisztikusok 2,7 millió főt nem munkanélküliként, hanem munkaképtelenként tartanak nyilván. Ez sokkal magasabb szám a német- vagy franciaországinál. A meglévő állások szerkezete sem mindig egészségesen változik: a munkáspárti kormány idején jelentősen emelkedett a közszférában (főként az egészségügyben és az oktatásban) dolgozók száma, ezzel szemben a feldolgozóiparban nagyjából egymillió munkahely szűnt meg azóta, hogy Tony Blair 1997-ben átvette a kormányrudat.

Elgondolkodtató az is, hogy a gazdasági sikerekért meglehetősen magas árat fizet a brit lakosság. A thatcheri reformok, a szociális juttatások drasztikus lefaragása következtében polarizálódott a társadalom, lepusztult a köztulajdonban lévő infrastruktúra, a gazdaságban drámaian csökkent az ipar szerepe - írja a The Globalist. A szegények 22 százalékos aránya messze meghaladja a többi tagországban mértet, míg a rendkívül hosszú - legalább négymillió alkalmazott esetében heti 48 órát meghaladó - munkaidő szétzilálja a családokat, és egyes szakértők szerint végső soron a gyermekbűnözés növekedését is megmagyarázza. (VG)