Sürgető fiskális reformok

Gyors költségvetési reformok végrehajtására szólította fel az euró átvételére készülő közép- és kelet-európai országokat több neves közgazdász a magyar és a lengyel jegybank múlt heti varsói konferenciáján. Kopits György, az MNB monetáris tanácsának tagja szerint a reformok halogatása a nagy közép-európai országokban a legrosszabb esetben akár valutaválságot is eredményezhet, de legalábbis folytatólagosan gyenge stabilitást és növekedési teljesítményt, valamint az eurózónához való csatlakozás csúszását. A szakember ennek elkerülésére az adók csökkentését, az adóalap szélesítését, a társadalombiztosítási rendszerek átalakítását, az államigazgatás ésszerűsítését, valamint az állami források átcsoportosítását javasolja a kutatás-fejlesztés, a képzés és az infrastruktúra javára, a bérek és juttatások rovására.

Jean-Philippe Cotis, az OECD vezető közgazdásza a visegrádi országok költségvetési nehézségei között az utóbbi években ugyan csökkenő, de az eurózóna egészét nézve még mindig magas deficitet, valamint a magas magyar és lengyel államadósságot említette: Magyarország esetében annak mértéke megközelíti a GDP 60 százalékát, Lengyelországban pedig a mutató emelkedését csak rövid távon fékezték meg a privatizációs ügyletek és a valuta erősödése. Hazánkról szólva Cotis azt is hozzátette: a költségvetési egyensúly az idén várhatóan még tovább romlik, mivel az autópálya-építések költségeinek kivétele a mérlegből csak látszólag szépíti majd meg az eredményeket.

Cotis mellett több előadó is a mellett érvelt, hogy a fiskális reformoknak a kiadási oldalra kell összpontosítaniuk. A Nemzetközi Valutaalap munkatársai, Richard Hemming és Székely P. István szerint le kell építeni a nagy szociális rendszereket, hatékonyabbá kell tenni az oktatást és az egészségügyet, illetve az állami támogatások csökkenthetősége érdekében javítani kell az energiaipari és a közlekedési cégek működését. Az államigazgatás hatékonyságának növelését szem előtt tartva a bérek nagyobb differenciálása szükséges. Az állami beruházások esetében a prioritást azoknak a projekteknek kell adni, amelyek a növekedés előtt álló akadályok felszámolását célozzák; az elérhető finanszírozás helyett az infrastrukturális szükségleteknek kell meghatározóknak lenniük a projektek kiválasztásában - vélik az IMF közgazdászai.