Az államháztartási reformhoz adóemelés "dukál"

Még neves közgazdászok között is érezhető véleménykülönbség van a tekintetben, hogy melyik területen érdemes elkezdeni az állami működés egészét érintő mélyreható változtatások sorozatát, melyik terület reformja kardinális jelentőségű. A gazdaságkutatók szerint a kiadások lefaragása nem elégséges, indokolt lenne az adórendszerhez is hozzányúlni a bevételnövelés céljából, a legtöbb tisztázatlan kérdés pedig az egészségügyben merül fel.
Azt világosan látni kell, hogy a büdzsé óriásira duzzadt hiányát nem lehet év közbeni kisebb lépésekkel kordában tartani, egyértelmű, hogy a bajoknak strukturális okai vannak, ezért a status quót fel kell borítani – fogalmaz Csaba László. A CEU egyetemi tanára szerint a túlköltés részben az államigazgatás mai működésére vezethető vissza, amely a gazdaság teherbíró képességéhez képest aránytalanul sok forrást kíván. Vele egyetértve Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. tudományos vezérigazgató-helyettese is úgy véli, hogy a szerkezetátalakító reformokat itt kellene kezdeni, amely magában foglalja többek között – az intézmények feladatának áttekintésén alapulva – az országos hatáskörű szervezetek és minisztériumi háttérintézmények megszüntetését, összevonását, a regionális szemlélet erősítését, a vezetők számának csökkentését. A gazdaságkutató szerint ezzel nem kellene várni a választásokig, hiszen politikai szemszögből is népszerű intézkedésről van szó, éves szinten pedig akár 200-400 milliárd forint megtakarítás is elérhető lenne. Az elbocsátásokkal járó egyszeri kiadásokat egyebek mellett előnyugdíjazással vagy azzal lehetne mérsékelni, hogy a nyugdíjba vonuló közalkalmazottak és -tisztviselők helyére nem vesznek fel embereket, ám azt sem árt szem előtt tartani, hogy 2007-től lényegesen nagyobb létszámú pályázati apparátusra lesz szükség.
Az államigazgatás fentiek alapján való átszabását igencsak megnehezíti, hogy az intézmények vezetői pozíciói igen gyakran a hatalmon levő pártok részéről az osztogatás tárgyát képezik. Ennek az akadálynak a leküzdéséhez politikai elhatározás kell – válaszolja lapunk kérdésére Akar László, aki szintén támogatja az átalakítások előbb vázolt módszerét. A GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója úgy látja, az önkormányzati rendszer reformja jelenti a kulcsot, mivel a többi nagy elosztó rendszer működését is közvetlenül érinti, hiszen a helyhatóságok tevékenységükkel átfedik például az oktatást vagy az egészségügyet. Nagy előrelépés lenne, ha a finanszírozási rendszer átalakításával párhuzamosan kétharmados törvények keretében a megyerendszer megszüntetése mellett a regionális közigazgatás megteremtését sikerülne kivitelezni, a jelenleg önkéntes alapon szerveződő kistérségeket pedig kötelező társulások váltanák fel. Az oktatás így például a kistérség szintjén megoldható lenne, a kórházak, állami tulajdonú utak, vasúti szárnyvonalak fenntartásáról pedig a regionális választott testület gondoskodna.
A három szakember között konszenzus van abban, hogy az egészségügy területén a változtatásoktól azt várni, a folyamatosan duzzadó kiadások növekedési üteme mérséklődhet, másrészt pedig a hatékonyság is javulhat. Az elképzelések azonban még kiforratlanok, csupán annyi körvonalazódik, hogy a vállalkozásszerű szolgáltatásnyújtás terjedése kívánatos lenne, kórházbezárások pedig elkerülhetetlennek tűnnek. Ami pedig az oktatást illeti, egy szerényebb összegű tandíj bevezetése, az államilag finanszírozott helyek számának lefaragása, intézmények megrostálása minőségjavulást vonhat maga után. Palócz Éva szerint az akkreditáció felülvizsgálata is kívánatos, hiszen ezzel el lehetne érni, hogy felsőoktatásban dolgozó szakemberek ne tanítsanak egy tanév alatt akár 3-4 intézményben.
Érdekesség, hogy az államháztartási reform kapcsán már nincs szó adóreformról, helyette a szakértők adóemelésről beszélnek. Csaba László mintegy 800-900 milliárdnyi deficitlefaragást várt az államigazgatás átalakításából, az állami vállalatokkal szemben támasztott azon követelménytől, hogy évről évre apadjon a hiány, és a populista adócsökkentés korrigálásától, és kiemeli: év közben hozzá kell nyúlni a közterhekhez. Akar László úgy látja, a már törvénybe iktatott ötéves adócsomagot megvalósítva kiegészítő lépéseket indokol a szűk mozgástér. Ezen belül elképzelhetőnek nevezi a gazdaságkutató a 15 és 20 százalékos áfakulcs egységesítését, illetve a magánszemély által fizetendő, jelenleg 4 százalékos egészségbiztosítási járulék feljebb srófolását, az iparűzési adó kiváltásánál pedig az értékalapú vállalkozói ingatlanadó bevezetését.
Kérdés persze, hogy ezekről a közgazdászszakmában mint elengedhetetlen lépésekről beszélnek, ám mi veszi rá a döntéshozókat, hogy így cselekedjenek. Csaba László szerint a külső és belső nyomás, nevezetesen az EU, a piacok, a közbeszéd és a gazdasági szükségszerűség által támasztott követelmény szorítja rá a politikusokat az intézkedések melletti elkötelezettségre, ebben nagy szerepe lehet egy pénzügyi sokktól való félelemnek. (BR)