Az orvosok pereskedés helyett megegyeznének
Február elején folytatódnak a tárgyalások a kamarák és az Egészségügyi Minisztérium között az ágazatban dolgozók ügyeleti munkavégzésének megoldásáról, a minisztérium által készített szakanyag megvitatásával, a részletekről azonban csak a tárgyalást követően tájékoztatnak – értesült a Világgazdaság. Az előzményekhez tartozik, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökét a múlt ősszel személyesen fogadta a kormányfő, majd felkérte Rácz Jenő szakminisztert, hogy ez év tavaszára tegyenek javaslatot az ágazatban dolgozók túlmunkájának rendszerére és díjazására.
A hatályos törvény heti 48 órás munkavégzés mellett 12 órában maximálta az önként vállalható túlórát, ezt beszámítják a nyugdíjnál figyelembe vehető szolgálati időbe. Ám az orvosok többsége az engedélyezettnél több időt tölt el a munkahelyén. Egy felmérés szerint 40 évi munkavégzés alatt 65 év szolgálati időt szereznek, ám a kórházak többségében ezt a túlmunkát nem díjazzák, ennek oka a pénztelenség.
Az európai uniós szabály – két feltétellel – nem korlátozza az önként vállalt túlmunkát. E szerint: minden 24 órás szolgálatból 11 órát pihenőidőben kell eltölteni, illetve a 24 órás munkavégzés után kötelező 11 órát pihenni. A túlmunka egyébként az unióban munkaidőnek számít, így annak idejére túlóradíjat kell fizetni.
A MOK elmúlt évi felmérése szerint a gyógyintézmények tulajdonosai az uniós csatlakozás óta közel 40 milliárd forint ügyeleti díjjal tartoznak az orvosoknak és szakdolgozóknak. Ez az összeg meghaladja az egészségpénztár védőnői, anya- és csecsemővédelmi, valamint a fogászati ellátásokra fizethető idei költségvetését.
Éger István, a MOK elnöke lapunknak elmondta: a múlt év óta perre menő orvosok ügyében – az uniós jogszabály alapján – kedvező ítéleteket hoztak a bíróságok, ám ezek nem precedensértékűek. A munkaügyi bíróságok ugyanis csak azt mondták ki, hogy az ügyeleti idő munkaidőnek számít, ám az érte járó díjért polgári pert kell indítani a doktoroknak. A MOK szerint ezeket a pereket is bizonyára megnyernék az orvosok, ám szerinte a túlóradíjak pénzügyi fedezetét az idei költségvetés nem tartalmazza. Ezért is döntött úgy a köztestület, hogy inkább közvetítő szerepet vállal az orvosok és munkáltatóik között. Ennek eredménye volt a komáromi kórházi megállapodás. Éger úgy látja: a doktorok kompromisszumkészségét mutatja, hogy ahol a munkáltatók készek a megegyezésre, ott a bírósági tárgyalás helyett a követelések harmadával is beérik.
