Árvízvédelem: az EU is fellépne
Néhány napja árvízvédelmi irányelv tervezetéről egyeztetnek az EU-tagországok. A tervezet még január közepén készült el, ekkor adta át az Európai Bizottság az Európai Parlamentnek és az EU-elnökségnek. Úgy tudni, a soros osztrák elnökség különösen nagy jelentőséget tulajdonít a témának, és azt szeretné, ha még az osztrák fél év alatt politikai megállapodás születne a leendő irányelv tartalmáról.
Az EU környezetvédelmi rendtartása eddig csak szőrmentén foglalkozott az árvízvédelem szabályozásával, többnyire a tagállamok hatáskörébe utalva a probléma kezelését. Az unió számos tagországát drámaian sújtó 2002-es nagy árvizek azonban egyfajta közös gondolkodást indítottak el, tekintettel a folyók többségének határokon átnyúló adottságaira, illetve az árvizekhez kapcsolódó hatalmas emberi és anyagi kockázatra. Az Európai Bizottság mindezek nyomán vetette fel 2005 elején bizonyos fokú közösségi szabályozás ötletét, amit aztán társadalmi vitára bocsátottak. Ez utóbbi tanulságait is szintetizálta az a tervezet, amely végül a múlt héten került először az EU Tanács asztalára.
A brüsszeli elképzelés három dolgot célozna meg. Első lépésben három éven belül minden tagországtól elvárná, hogy készítsen felmérést a területén szóba jöhető árvízi kockázatról. Ezt követné ennek elemzése, s mindezek eredményeként 2013-ig pontos „árvízi térképnek” kellene készülnie, valamint egyes értelmezések szerint előzetes (potenciális) kárbecslésnek is. Végül 2015-ig mindenütt készen kellene állnia a kockázatok elhárítását, illetve a netán bekövetkező árvizek kezelését célzó terveknek.
A bizottsági javaslatról megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők hiányolják belőle az igazi ambíciót, mások viszont már ezt is sokallják, úgy vélvén, fölösleges e téren közösségi kompetenciákat teremteni. Ez utóbbiak utalnak arra, hogy a nagy európai folyók mindegyike esetében léteznek az érintett országok között egyezmények, amelyek az árvízi veszély problematikáját kiemelten kezelik.
A közösségi szabályozás hívei azonban – értesüléseink szerint közéjük tartozik Magyarország is – azzal érvelnek, hogy az EU-állampolgár jogosult arra, hogy valamennyi tagországban egységes normák védjék. Ráadásul a nemzetközi szerződések nem tartalmaznak szankcionálási eszközöket, miközben egy közösségi jogszabály végrehajtása elviekben számon is kérhető, nagyobb esélyt adva tényleges betartatásának.
Nem kizárt, hogy a jogszabályt övező vitákban a nagyobb tagállamok – valamint esetleg a szigetországok – megpróbálják majd elérni, hogy az egyetlen ország területén eredő és később még mindig ott egy másikba csatlakozó folyók ne kerüljenek a leendő irányelv hatálya alá. Magyarországra mindez persze aligha lesz jellemző, lévén a hazai folyók több mint 90 százaléka csupán átfolyik az országon.
