Górcső alatt a transzferárazás
Igen hasznosnak értékelte Juhász István, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szakmai elnökhelyettese azt a tavaly november–decemberben lezajlott vizsgálatot, amelynek célja a magyarországi transzferárazási gyakorlat feltérképezése volt. Nem titkolt szándék volt, hogy az ellenőrzések során a törvényi kötelezettségre felhívják az adóalanyok figyelmét, így erősítve a jogkövető magatartást. A transzferárak jelentőségét leegyszerűsítve az adja, hogy az úgynevezett kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteik során a piaci ártól eltérő ellenértéket alkalmazhatnak, jelentősen befolyásolva a társaságok nyereségét. (Kapcsolt vállalkozásoknak azok a cégek minősülnek, ahol az egyik vállalat a másikban közvetve vagy közvetlenül többségi irányítást gyakorolhat vagy egy harmadik, közös cég áll ilyen viszonyban a két társasággal.) A hazai jogszabályok szerint azonban az adóalapot korrigálni kell a két ár különbségének megfelelően. A felmérés a tavalyi esztendőre irányult, ám a múlt évi tranzakciókkal kapcsolatos dokumentációt 2006. május 31-ig kell elkészíteniük az érintett cégeknek, vagyis az APEH nem várhatta és nem is várta el a társaságoktól annak meglétét. A vizsgálat tehát preventív akció volt, amelynek keretében az állami adóhatóság különösen arra volt kíváncsi, az érintett vállalatok hogyan állnak a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartás elkészítésével, a felmerülő problémákra pedig felhívta a cégek figyelmét – magyarázta Juhász István. A vizsgált 446 társaság közül 431 esetében állt fenn kapcsolt vállalkozási jogviszony. Szembetűnő volt, hogy a döntő többség – 412 adózó – vette figyelembe a kapcsolt vállalkozási viszony minősítésénél a közvetlen és közvetett irányítást biztosító befolyást, ám közülük minden harmadiknál nem a tulajdoni arányt, hanem a szavazati jogot alkalmazták ennek meghatározásakor. (A két adat az esetek többségében megegyezik, így ez nagy eltérést nem okozott.) Nehézséget jelentett a közvetett viszony feltárásánál, hogy sok cégnél az anyavállalat nem mindig szolgált információval az adott vállalkozásra vonatkozóan. A felmérésből kiderült: 401 társaságnak van a szokásos piaci árral kapcsolatos nyilvántartási kötelezettsége, közel háromnegyedük pedig már el is készítette a dokumentációt. A nagyobb cégek között ez az arány lényegesen jobb, hiszen csak néhány vállalkozás nem tudta prezentálni a nyilvántartást, ahol pedig rendelkezésre állt a dokumentáció, ott jellemzően az előírásoknak megfelelően készítették el. A hiányosságok között lehet példaként említeni, hogy az ár meghatározására alkalmazott módszer kiválasztásának indoka vagy az összehasonlítható adatok forrásának feltüntetése elmaradt. Előfordult, hogy nem vezették fel a dokumentációba a külföldi kapcsolt vállalkozás cégjegyzékét vezető bíróság megnevezését és székhelyét. Szankcionálás, vagyis mulasztási bírság kiszabása csak akkor történt, ha a változásbejelentési kötelezettségnek a határidőig nem tett eleget az adóalany. Ez a vizsgált cégek negyedét érintette: ők azok, akik kapcsolt vállalkozás esetén a rendelkezésre álló időben, azaz az első szerződéskötéstől számított legfeljebb 15 nap alatt erről nem értesítették az APEH-et.
Az adóhatóság kiemelt feladata lesz az idén a transzferárazási gyakorlat górcső alá vétele. A folyamatos, rendes évi ellenőrzések keretében kerítenek sort erre az adott cégnél, sőt a második fél évben kifejezetten erre összpontosító ellenőrzésekre lehet számítani. Azokat a társaságokat nagyobb valószínűséggel, illetve gyakrabban meglátogathatja egy revizor, ahol a múlt évi felméréskor mulasztást tapasztaltak. Ugyancsak ezzel számolhatnak azok a cégek, amelyeknek a november–decemberi akció során nem volt nyilvántartásuk, vagy – bár elkészítették – az nem felelt meg a szabályoknak.
A vállalkozásoknak tanácsos kiemelt figyelmet fordítani az árképzési módszer alátámasztására, különösen akkor, ha a törvényben nevesített három módszer helyett egy negyedik (egyéb) módszert alkalmaztak – emeli ki Veszprémi István. A Deloitte adóosztályának igazgatója elmondta: a transzferár-dokumentációban nem maradhat el a kockázat- és funkcióelemzés sem, sőt nem szabad megfeledkezni arról, hogy hitelügyletek esetén alátámasszák a kamat mértékét. Amikor nyilvánosan elérhető adatbázist használnak a szokásos piaci ár alátámasztására, lényeges, hogyan jutnak el a több millió adatból a releváns néhányhoz.
