Jelentés a munkaerőmozgásról
A Vladimír Spidla foglalkoztatási és szociálpolitikai EU-biztos nevével fémjelzett leendő dokumentum kerüli, hogy közvetlen javaslattal éljen a tagországok kormányai felé. Ehelyett az elmúlt két év adatait és fejleményeit tekinti át, oly módon azonban, hogy a mindezekből leszűrhető tanulság felér egy – a korlátozások fenntartásától eltanácsoló – ajánlással.
A Spidla-jelentés legfontosabb következtetése, hogy az EU15-ök területén élő új tagállambeli állampolgárok aránya lényegében alig változott a bővítés előtti időszakhoz viszonyítva. Némi növekedés volt észlelhető Nagy-Britanniában – de a munkát vállalók itt sem érték el a brit aktív keresők 0,4 százalékát –, valamint Írországban és Ausztriában (ám az utóbbiak esetében csak a munkaképes lakosság 2 százalékát teszi ki az arányuk). A kelet-európai munkavállalók megjelenése sehol nem módosított a régi tagországok nemzeti munkaerejének ágazati összetételén – az újak „nem vettek el munkát” a régiektől –, sokkal inkább munkaerőhiányt pótoltak, illetve újabb vállalkozások alakulását segítették elő elérhetőségükkel.
Szektoronként vizsgálva a kérdést kitűnik, hogy főként az építőiparban, a házi szolgáltatásokban, valamint az idegenforgalomban, a vendéglátásban és egyes egészségügyi munkakörökben volt érezhető felfutás a kelet-európai munkavállalók arányszámát tekintve. Ezek közül egyedül az építőiparról mondható el, hogy az új tagországok munkavállalói magasabb arányban vannak jelen – 16 százalék –, mint a befogadó ország aktív keresői (akik részéről csak 8 százalék van a szektorban). A bizottsági elemzés szerint azonban a helybéliek részéről nem is lett volna nagyobb arányban készség az adott területen munkát vállalni, és ennyiből az újak megjelenése hiányt orvosolt.
További fontos megállapítás: ahol viszont korlátozások vannak, ott érezhetően nagyobb a késztetés a feketemunkára, valamint az álvállalkozások bejegyeztetésére.
Másfelől az újak részéről sem tipikus a tömeges elvándorlás igénye – mutat rá a jelentés. Utal arra, hogy – Magyarország kivételével – mindenütt csökkent a vizsgált időszakban a munkanélküliség, azaz nincs kiáramlásra ösztökélő nyomás ezekben a gazdaságokban.
Összességében a leendő bizottsági jelentés alapvető tanulsága, hogy egyfelől alaptalannak bizonyultak a munkaerőpiac liberalizálásától való félelmek (jól látni például, hogy a korlátozást fenntartó országokban felszabadított munkavállalási kvótákat többnyire nem használták ki). Ahol volt nyitás, ott ez inkább áldásos hatással járt, ahol fenntartották a korlátozást, ott a következmények között jócskán akadnak előnytelenek is. Brüsszel egyébként azt kéri a kormányoktól, mostantól évente készítsenek jelentést a munkaerő mozgásáról, illetve hogy a májusi döntés előtt egymással is egyeztessenek. Ez utóbbi azért is fontos, mert közismert, több kormány részben annak ismeretében is hozza végső döntését, hogy miként határoznak körötte a hasonló helyzetben lévő tagtárs szomszédok. (FGy)
