Mérséklődő technikai kamat, emelkedő díjak

A klasszikus vegyes életbiztosítások iránt csökkent az érdeklődés az elmúlt két évben, miközben a befektetési egységekhez kötött, úgynevezett unit-linked életbiztosítások térnyerésének lehettünk szemtanúi. Még mielőtt bárki is arra gondolna, hogy ez a magánszemélyek kockázatvállalási hajlandóságának növekedésével függ össze, gyorsan le kell szögezni: szó sincs róla. A unit-linked terméket választó ügyfelek többsége továbbra is a biztonságot, azaz az állampapír-, illetve a hozam- és tőkegaranciát nyújtó alapokat részesíti előnyben. S bár korántsem biztos, hogy ezzel az eszközösszetétellel jóval magasabb hozamra tehet szert, mint egy vegyes életbiztosítással, a unit-linkedet a rá jellemző rugalmasság, illetve nagyobb befektetési lehetőség a jelek szerint egy jobban eladható termékké formálta.

Felvetődhet a kérdés, hogy a technikai kamatban két hónap múlva bekövetkező változás mennyiben erősít rá erre a piaci tendenciára. A biztosítók szakembereitől erre általában azt a választ kapjuk, hogy a klasszikus életbiztosítást vásárlók eddig sem árérzékenységükről voltak híresek. A technikai kamatok terén valamivel több mint négy évvel ezelőtt – 2001 végén – már lezajlott egy csökkentés, amikor 5,5-ről 4 százalékra mérséklődött a kamat. Ennek piaci hatása elhanyagolható volt, ez annak is köszönhető, hogy a biztosítók többsége – biztonsági megfontolásokból – akkoriban már 5,5 százalék alatti mértéket alkalmazott. Hasonló helyzet alakult ki a négyszázalékos limitet követően is. A piaci szereplők jellemzően a plafonnál alacsonyabb kamatlábat érvényesítettek, ennek a szintje jelenleg 3,5 százalék körül mozog. Ehhez a szinthez képest a 2,9 százalékos kamat legalább mintegy 60 bázispontos csökkenést jelentene, ám valószínűsíthetően lesznek biztosítók, ahol ennél nagyobb csökkenést tapasztalhat az ügyfél, hiszen a jelenlegi várakozások szerint a piacon 2–2,9 százalék közötti kamatokkal találkozhat április 1-jét követően. Miután ugyanakkora biztosítási összeg eléréséhez az alacsonyabb hozamot csak magasabb díj kompenzálhatja, ebből adódóan – az előzetes számítások szerint – a 10-20 éves futamidejű életbiztosítás díjait 3–8 százalékkal is megdobhatja a kamatok csökkenése. Igaz, emellett a pszichológiai hatás sem elhanyagolható. A magánszemély immár a hosszabb futamidejű szerződéseknél is több díjat fizet be, mint amekkora összeget a lejáratot követően garantáltan kézhez kapna. Ehhez aligha kell közgazdászdiploma, bárki egy egyszerű szorzással kiszámíthatja, mekkora is a különbség, ám úgy tűnik, korántsem kell attól tartani, hogy ezzel a klasszikus életbiztosítások történetét le is zárhatjuk. Érdemes egy pillantást vetni Európa többi országára: a vegyes életbiztosítások mindenütt fellelhetők, hol kisebb (például angolszász országok), hol nagyobb arányban (például Németország), ráadásul a technikai kamatok terén sem lesz már olyan nagy a különbség. Az EU-s tagállamokban átlagosan 2,5–3 százalék közötti értékekre bukkanhatunk, de például Ausztriában 2,2, Csehországban 2,4 százalék a technikai kamat.

Persze a többlethozam lehetőségéről sem szabad elfeledkezni, hiszen ez kompenzálhatja a magasabb díjakat. A technikai kamat felett elért hozam 85-95 százalékát a biztosítók visszaadják az ügyfélnek, s a portfólió összetételéből adódóan – a kockázatmentes állampapírok dominálnak – a kamatlábnál magasabb hozam elérésére számíthatnak is az ügyfelek. Egyes vélemények szerint a biztosító kompenzálhatja is a technikai kamat csökkentéséből adódó díjnövekedést, így változtathat belső költségszerkezetén, avagy kedvezményeket nyújthat az ügyfélnek, míg egyes piaci szereplők új termékek bevezetésével szeretnék fellendíteni a klasszikus életbiztosítási konstrukcióik értékesítését.

Vegyes életbiztosítás, avagy unit-linked? A unit-linked nem adható el mindenkinek – hangzik a biztosítók válasza. Vannak ugyanis, akik kevésbé vevők a szabadon alakítható portfóliókra, főként, hogy nem értenek a pénz- és tőkepiacokhoz. Ráadásul ha nyugdíjról vagy a gyermek jövőjéről, a család biztonságáról van szó, nem szívesen kockáztat bárki is. A biztosító által garantált hozamot ugyanis biztosan megkapja az ügyfél, míg a unit-linked esetében biztos hozamról nem beszélhetünk, mert az az eszközalapok értékének változásától függ. (Bár – jegyzik meg némelyek – az egyes piaci szereplők által bevezetett tőke-, illetve hozamgarantált termékek ezt a hiányosságukat hivatottak pótolni.) A klasszikus életbiztosítást éppen ezért célszerű biztosításként értékesíteni, és nem befektetésként, ez a szemlélet a unit-linked konstrukcióknál érhető tetten. Noha a befektetési egységhez kötött konstrukciókat is bármilyen biztosítási védelemmel fel lehet vértezni – azaz ebből a szempontból nem különbözik a vegyes életbiztosítástól –, egyes tapasztalatok szerint azonban korántsem jellemző, hogy az ügyfelek ellátnák kellő kiegészítő biztosítással.

2006-ban a unit-linked életbiztosítások további térnyerését vetítik előre a biztosítók szakértői, ám egyes vélemények szerint ez a technikai kamat csökkentése nélkül is bekövetkezne, ezt az is mutatja, hogy az új értékesítéseknél már most is ez a termék dominál. Igaz, a kép igen vegyes, hiszen van, ahol a vegyes életbiztosítások több mint 50 százalékos szeletet hasítanak ki az eladásoknál, s van, ahol már szinte csak unit-linked terméket adnak el.