BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Slágerszakmák, de miért?

Már-már közhely, hogy túlképzés folyik egyes felsőoktatási szakokon, de a felvételi ponthatárok, a jelentkezők és a felvettek száma – bár az idén némileg javult a helyzet – is azt bizonyítja, a diákok nem nagyon foglalkoznak azzal, mihez tudnak majd kezdeni a diplomájukkal. Közgazdásszal, jogásszal, bölcsésszel (köztük kommunikációs szakemberrel) már most is áradó Dunát lehetne rekeszteni, de a helyzet néhány éven belül tovább súlyosbodik. Nemrég előfordult, hogy egyetlen bírósági helyre 120-an jelentkeztek; az ügyvédek egy része napi megélhetési gondokkal küszködik; nem ritka az olyan fiatal közgazdász, aki – feladva a hónapokig tartó reménytelen álláskeresést – elmegy fizikai munkásnak; az újságírójelöltek pedig igazán boldogok, ha egy kis szerkesztőségben a hírgyártás alapjait elsajátíthatják.
A rendszerváltás előtt is több helyen oktattak gazdasági ismereteket, de a „Közgáz”, a nemzetközi hírű egyetem kiemelkedett közülük, a többi intézmény (például külkereskedelmi, vendéglátó-ipari főiskola) inkább speciális képzést nyújtott. Ma azonban mintegy félszáz helyen lehet ezt a tudást elsajátítani. A nyolcvanas évek elejéig csak Budapesten, Szegeden és Pécsett volt jogászképzés, majd megnyílt egy kar Miskolcon, később Debrecenben – mostanra tucatnál is több helyen lehet ezt tanulni. Kommunikációs szakembert, újságírót a 90-es évek elejéig az újságíró-szövetség iskolájában képeztek ki, jelenleg összeszámolni is nehéz, hány helyen oktatnak ilyen szakembereket; nem is számít külön képzési területnek: egyrészt a bölcsészettudományok szabad bölcsészet szakán van kommunikációs szakirány, illetve a társadalomtudományi képzési területen.
Mindenhol óriási színvonalbeli különbségek vannak, s általánosítani ugyan nem lehet, de a régóta működő intézmények előnyben vannak. Legalább 15-20 év kell ahhoz, hogy egy új intézmény megerősödjön: felnevelje saját tanári gárdáját, kiépítse kapcsolatrendszerét a társintézményekkel, a helyi közigazgatás, üzleti élet szereplőivel. A helyzetet jól jellemzi, hogy álláshirdetéseknél gyakran előfordul: kikötik, melyik egyetemen, főiskolán végzetteket várják, sőt egyes pályáztatók még azt is jelzik, hogy bizonyos intézményben szerzett diplomával náluk nem is érdemes próbálkozni. Igaz, néhány újonnan alakult intézmény néhány év alatt beírta magát a legjobbak közé. Aki például a CEU vagy az IBS padjait koptatta, az szinte biztosra mehet.
Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő szerint a jogászok és a közgazdászok aranykorszakának számított a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulója. A sok alakuló új cég, a közigazgatás, a politika szinte minden frissen végzettet könnyen felszívott. Ma azonban már öldöklő harc alakult ki a diplomások között is az álláspiacon. Úgy látja, a fiatalokban nem alakul ki minőségtudat, a jelentkezésük előtt nem tájékozódnak arról, melyik egyetem, főiskola milyen színvonalon oktatja őket, vagy bár tisztában vannak vele, gyakran az egyszerűbb megoldást választják. De akkor lepődnek meg igazán, amikor az interjú alatt a tudtukra adják: ehhez az álláshoz komolyabb intézményben kellett volna végezniük. Pintér ismer olyan nemzetközi ügyvédi irodát, ahol nem is a vizsgaeredményekre kíváncsiak, hanem arra, ki oktatta a jelentkezőt polgári jogra. Azzal sem törődnek a hallgatók, hogy időben keressenek maguknak munkát – véli. Az állásbörzéken szinte csak végzősökkel lehet találkozni, holott már másod-harmadévtől kellene keresni a munkahelyet, így lehet kapcsolatokat kiépíteni, hiszen némi túlzással nem az számít, hogy mit, hanem hogy kit ismer valaki. Az persze megoldás lehetne, hogy minél többen menjenek el orvosnak, mérnöknek, de ezekhez a szakmákhoz olyan sajátos emberi és szakmai rátermettség kell, amely nincs meg bárkiben.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.