Áfaváltoztatás, infláció

Magyarországon az elmúlt néhány évben viszonylag gyakoriak voltak az áfakulcsváltozások. Az alsó és a középső kulcs 2004. január 1-jével emelkedett, a felső kulcs két lépcsőben, előbb 2005 októberétől az üzemanyagok, majd a második fázisban 2006 elején a többi érintett termék, szolgáltatás esetében csökkent. Sőt, az idén szeptembertől újabb módosulást jegyezhettünk fel, hiszen a középső kulcs megszűnésével az addig oda tartozó áruk, szolgáltatások átkerültek a felső (normál) kulcs alá. Az nyilvánvaló, hogy egyrészt bármilyen áfaváltozás érdemben befolyásolja az infláció mértékét, másrészt viszont előre tudható, hogy csak egyszeri árszínvonal-emelkedést okoz, és hatása később megszűnik. Mindezeket szem előtt tartva hasznos lehet röviden megvizsgálni, hogy milyen tapasztalataink vannak a közelmúltból az áfaváltozás fogyasztói árindexre gyakorolt hatásáról, ugyanis az inflációs folyamatok helyes megítélése érdekében alapvető fontosságú, hogy elkülönítsük az áfaemelés vagy -csökkentés hatását a piaci folyamatok miatt egyébként is bekövetkező áremelkedéstől vagy éppen -csökkenéstől.

Gábriel Péter és Reiff Ádám Az áfakulcsok változásának hatása a fogyasztóiár-indexre című tanulmányában a 2004. januári középső áfakulcs-emelkedés (12-ről 15 százalékra) és a 2006. év eleji áfacsökkenés fogyasztói árindexre gyakorolt hatását vették górcső alá. Előbbinél a vizsgált termékeket, szolgáltatásokat tekintve az érintettek között túlsúlyban vannak az élelmiszerek, ezenkívül jelentősebb még a szolgáltatások, valamint a háztartási energia és egyéb cikkek közé tartozó termékek súlya. Ha 2004 januárjában a boltok egységesen és teljes mértékben áthárították volna az áfaemelést a fogyasztókra, akkor ezáltal 115/112 – 1 = 0, 0268, vagyis 2,68 százalékkal növekedett volna az árszínvonal az érintett termékek esetében. Ám az árak a gyakorlatban ettől eltérően alakultak. Az eredmények szerint a középső áfakulcs 2004. januári emelése leginkább az élelmiszerek árára hatott: 1, 2 és 3 hónapos időtávon átlagosan 2,72, 3,31 és 2,95 százalékkal, vagyis az elméletileg indokoltnál nagyobb mértékben emelte az érintett termékek árát. Figyelemre méltó az áfaemelés élelmiszerárakra gyakorolt hatásának időbeli lefutása: az emelés hatása két hónap alatt a legnagyobb, majd három hónap alatt már valamelyest kisebb. Ez azzal magyarázható, hogy az áfaemelés miatt olyan boltok is az áremelés mellett döntöttek, amelyek annak hiányában nem változtattak volna az áraikon. Áfaemelés nélkül ezek a boltok csak csekély mértékű áremelést láttak volna szükségesnek, s ennek a költségei (például az új katalógusok és árcédulák nyomtatása és kihelyezése, vagy a vevők meggyőzése az áremelés indokolt voltáról) meghaladták volna az áremelés várható hasznát. Az áfaemelés miatt azonban a szükséges áremelés mértéke elég nagy lett ahhoz, hogy érdemes legyen vállalniuk az áremeléssel járó költségeket. A ténylegesen bekövetkezett áremelés így azonban nemcsak az áfa mértékét tartalmazta, hanem a kismértékű, áfaemelés hiányában nem megvalósuló áremelési szándékot is. Ez utóbbi szándékok többsége persze valamivel később áfaemelés nélkül is bekövetkezett volna. Összességében tehát az áfaemelés miatt a boltok egy része előre hozta a később egyébként is tervezett áremeléseit. Ez az előre hozott áremelés magyarázhatja az áfaemelés élelmiszerárakra gyakorolt hatásának időbeli lefutását.

A jegybank szakértői megvizsgálták azt is, hogy vajon az áfaemelés hatott-e az általa nem érintett termékek és szolgáltatások árszínvonalára. Az eredmények egyértelműek: azon termékcsoportok esetében – élelmiszerek, szolgáltatások – figyelhető meg a legnagyobb (egy százalékpontot meghaladó) hatás, amelyeken belül a leginkább keverednek az áfaemelés által érintett és nem érintett reprezentánsok. Ez azzal magyarázható, hogy termékcsoportokon belül, ahol vélhetőleg az egyes termékek közelebbi helyettesítői egymásnak, a relatív árszínvonaluk hosszabb távon független a relatív áfatartalomtól.

A górcső alá vett másik esetben 2006 januárjától a felső áfakulcs 25-ről 20 százalékra mérséklődött. Az áfacsökkentés teljes körű és azonnali begyűrűzése esetén az érintett termékek ára 4 százalékkal (120/125–1) csökkent volna. Mondani sem kell, a ténylegesen megvalósult árváltozás ettől eltért. Az eredmények alapján szembetűnő, hogy a boltok átlagosan az áfacsökkentés mértékének csak a negyedével mérsékelték az érintett termékek árát, s ez lényegesen kisebb annál, mint ahogy az áfaemelésre reagáltak. A szolgáltatások árai például az áfacsökkentés hatására szinte egyáltalán nem mérséklődtek. Legnagyobb mértékben a tartós fogyasztási cikkek ára csökkent, de annak mértéke még itt sem érte el a két százalékpontot.

Marketingszempontból a piaci részesedés növelése érdekében elvileg egyes boltok számára kifizetődő lehet az árakat már az áfacsökkentés előtt mérsékelni (előre hozott áfacsökkentés). Ezzel a lehetőséggel 2005 végén valóban élt néhány, elsősorban elektronikai terméket értékesítő áruházlánc. A tanulmányt készítők becslése alapján azonban ez a magatartás nem volt általános. Összességében tehát az áfacsökkentés – legalábbis rövid távon – javarészt az üzletek profitját növelte.

Az áfacsökkentés utáni árazási magatartások elemzésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a legtöbb termék ára időben növekvő trendet követ. Ennek megfelelően ha egy üzlet nem csökkentette egy termék árát, azzal egy későbbi áremelést is megspórolt. Ez a magatartás különösen akkor lehet indokolt, ha az adott termék inflációja viszonylag magas, így a következő áremelésre várhatóan rövid időn belül sor kerül.

Erre a jelenségre lehet példa az áfacsökkentés szolgáltatásokra, illetve tartós fogyasztási cikkekre gyakorolt hatásának a különbözősége. A hosszú idő óta magasabb inflációjú szolgáltatói szektorban sokkal kisebb volt az áfacsökkentés rövid távú hatása, mint a tartós fogyasztási cikkek esetében. VG