Felgyorsult a drágulás
A 2006. januári áfacsökkentés hírére a kutatóintézetek és piaci elemzők akkor 2 százalék körülire mérsékelték éves inflációs várakozásaikat, de a Magyar Nemzeti Bank mindössze 1,1 százalékos mutatót jelzett előre a 2005. novemberi jelentésében. Az év közben azonban az elemzők fokozatosan emelték a prognózisaikat, ahogy egyre újabb rossz hírek láttak napvilágot. A tizenkét havi index a március–áprilisi 2,3 százalékos mélypontról ismét emelkedésnek indult, ekkorra világossá vált, hogy a felső áfakulcs 25-ről 20 százalékra mérséklése nem járt akkora árcsökkentő hatással, mint előzetesen számították. A forint árfolyama is ebben az időszakban kezdett gyengülni, ez az importcikkek árára fejtett ki egyre erősebb nyomást.
A főként külső okokkal magyarázott forintgyengülés nyáron tovább folytatódott, az euró 280 forint fölé is került, és csak ősz közepétől kezdett az árfolyam visszaerősödni. Az infláció gyorsulásának azonban más okai is voltak, nyáron egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költségvetés rendbetétele miatt hozzá fog nyúlni a kormány az adókhoz is, szeptemberben a középső, 15 százalékos adókulcs emelkedett 20 százalékra, ez az árakban szinte rögtön éreztette a hatását. Az ugyanekkorra időzített gázáremelés jelentősen megdrágította a lakásköltségeket, a háztartási energia 17 százalék feletti tizenkét havi drágulást mutatott.
A mezőgazdasági árak emelkedése év végére átgyűrűzött az élelmiszerárakba is, ez a termékcsoport drágult éves átlagban a legnagyobb mértékben: a tizenkét havi árindex 12 százalék feletti növekedést mutatott az év végére.
A jelenlegi elemzői várakozások a drágulás csúcsát az idei első negyedévre várják, 8 százalékos vagy a fölötti csúccsal, ezt ismét főként kormányzati lépések – mint a gáz- és gyógyszeráremelés – generálják majd. Az egyszeri hatások lecsengésével az árindex év végére négyszázalékos növekedést mutathat, amennyiben nem ragad be a drágulás, vagyis a gazdasági szereplők nem építik azt be a várakozásaikba. BD
