Értékpapírosítás: lehetőségek, kihívások
A közeljövőre prognosztizálható az értékpapírosítás mint pénzügyi technika betörése és sikere a magyar piacon is – véli Dr. Sefer Iván, az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP ügyvédje. Mindenesetre már elkészült, és rövidesen a különböző szakmai fórumok részére hozzáférhető lesz az értékpapírosításra vonatkozó törvényjavaslat. Ez a pénzügyi technika a fejlettebb pénzügyi piacokon már látványos karriert futott be, olyan különféle ösztönzőerőknek köszönhetően, mint a tőkemegfelelési elvárások folyamatos szigorodása, a klasszikus bankhitelezés drága volta, a különböző befektetési alapok nagyarányú likviditása és befektetésigénye, mondta. Ám tény az is, hogy a tranzakciók lebonyolításának számos akadálya lehet, mint a vonatkozó piac fejletlensége és kis befektetési kedve, a stabil jogi környezet hiánya, a hitelminősítés lehetőségeinek szűk köre.
A közeljövőben a parlament elé kerülő szabályozás – egyes nyugati országok gyakorlatát követve – egységes törvényi szabályozást teremt majd az értékpapírosítás számára. A kihívás óriási: a régió mérete és kompetitív volta miatt nem elhanyagolható tényező ugyanis a majdani jogszabály minősége és alkalmazhatósága, hiszen a magyar piac számos szereplője profitálhat majd az értékpapírosítás sikeres „honosításából”. Nem árt tehát felhívni a figyelmet azokra a körülményekre, amelyek – a külföldi tapasztalatok szerint – problematikusak lehetnek egy értékpapírosítási tranzakció esetében – mutatott rá Dr. Sefer Iván.
A legfontosabb problémák a portfólióértékesítéssel kapcsolatban merülhetnek fel – mondja. A magyar jog szerint az ilyen eladásra – a követelések jellegét tekintve – az engedményezés jogintézménye tűnik a legalkalmasabbnak. Ám sok technikai és jogdogmatikai gond vetődhet fel. Elsősorban az, hogy a követelésportfóliók mérete miatt nem mindig kivitelezhető a polgárjog elvárása, hogy az engedményezésről a felek tájékoztassák a követelés kötelezettjét (ennek elmaradása sok kellemetlen jogkövetkezménnyel járhat). További megoldandó probléma a jövőbeli követelések engedményezésének elvi és technikai kezelése, illetve az originátor felszámolása esetén a jövőbeli követelések engedményezésének jogi elbírálása. A mai bírósági gyakorlat hajlamos semmissé nyilvánítani az ilyen engedményezést, ezzel kikezdve a struktúra „csődtávoliságát”. Némileg kapcsolódó kérdéskör a követeléseket biztosító garanciák átruházhatósága, illetve az ezzel kapcsolatos adminisztratív teendők (például földhivatali eljárás) alakulása. Fontos lesz látni az engedményezés és a biztosítéki kérdések kapcsán, hogy az új szabályozás mennyiben illeszkedik a polgárjogi és a csődjogi kódexek újrakodifikálási koncepciójába – sorolta. Már csak azért is, mert ezekben eltérő tendenciák mutatkoznak (például az egyetlen ténylegesen „szabadon” átruházható zálogfajta, az önálló zálogjog eltörlése, a biztosítéki célú engedményezés visszaszorítása) A problémakör másik vetülete a kibocsátó státusa; ezeket jellemzően kizárólag egy vagy több ilyen értékpapírosítási tranzakció céljából hozzák létre az originátorok. Meg kell oldani ezen speciális jogalanyok jogi személyiségének és formájának a kérdéseit is, például jogalanyiságát, a minimális tőkeelvárást, a vezető tisztségviselők személyét és felelősségét, a működési szabályokat. Megoldandó a kibocsátók adózási státusa is – társasági adó szempontjából például sok helyen adókedvezményekkel ösztönzik a piac értékpapírosítási kedvét, s rendkívüli relevanciával bír a majdani forgalmiadó-szempontú besorolás, illetve a helyi adók alakulása. Kiemelendő a meghatározandó felügyeleti aspektus is – az, hogy a jelenlegi szabályok értelmében szükséges-e PSZÁF- vagy MNB-engedély, milyen prudenciális követelményeknek kell majd megfelelni.
E kérdéseket – és persze számos továbbit is – a várt törvényjavaslatnak meg kell oldania. Beleértve egyébként azt is, hogy annak tartalmaznia kell majd a vonatkozó polgárjogi, pénzügyi és adójogi, valamint más normák megfelelő módosításait is. VG
II. Szereplői.
Originátor. A gazdálkodó, aki egy jövőben várhatóan a fentiek szerinti „pénzt termelő” eszközcsoportját eladja, és ezáltal azonnal pénzeszközökhöz jut
Projekttársaság. (kibocsátó)
Az originátor által alapított társaság, amelynek az originátor értékesíti e portfóliót A portfólió vételárának finanszírozására kötvényeket vagy más értékpapírokat bocsát ki
III. Tevékenységük.
Originátor: A potenciálisan hosszú lejáratú követelései helyett azonnal likvid eszközökhöz jut
Kibocsátó: Az értékpapírokat lejegyzők részére a később befolyó követelések bevételeiből fizeti vissza a tőkét és a megállapított kamatot
II. Szereplői.
Originátor. A gazdálkodó, aki egy jövőben várhatóan a fentiek szerinti „pénzt termelő” eszközcsoportját eladja, és ezáltal azonnal pénzeszközökhöz jut
Projekttársaság. (kibocsátó)
Az originátor által alapított társaság, amelynek az originátor értékesíti e portfóliót A portfólió vételárának finanszírozására kötvényeket vagy más értékpapírokat bocsát ki
III. Tevékenységük.
Originátor: A potenciálisan hosszú lejáratú követelései helyett azonnal likvid eszközökhöz jut
Kibocsátó: Az értékpapírokat lejegyzők részére a később befolyó követelések bevételeiből fizeti vissza a tőkét és a megállapított kamatot -->
