Elképzelni is nehéz, mekkora befolyásra tesz szert Amerika a venezuelai olaj birtokában, lényegében bármit megtehet Putyinnal Trump
Azzal, hogy Donald Trump amerikai elnök rátette a kezét a venezuelai olajiparra – ha azt egybeszámoljuk Kanada, Latin-Amerika többi része, valamint az Egyesült Államok saját olajtermelésével –, az egyre harciasabb Washington befolyási övezetébe kerül a világ olajtermelésének közel 40 százaléka, amelynek szinte beláthatatlan következményei lesznek a globális geopolitikai sakktáblán – írja a Bloomberg.
A venezuelai olajjal hatalmasat nő Amerika befolyása
A nyugati félteke kőolajvagyonának tényleges ellenőrzése ugyanis megváltoztatja a világpolitikai játékszabályokat, hiszen a Fehér Háznak a jövőben már nem kell olajtermelő szövetségesei vagy ellenfelei szempontjait mérlegelnie egy-egy kockázatosabb manőver, katonai akció végrehajtása előtt.
Most már meglesznek az eszközei, hogy az olajárat hordónként 50 dollár közelében tartsa, és nem kell komolyan vennie, ha
- bármelyik közel-keleti ország
- vagy Vlagyimir Putyin Oroszországa
azzal fenyegetőzik, hogy a kínálat korlátozásával felhajtja a nyersolaj jegyzését.
Ráadásul a piacra áramló tényleges kőolaj is elegendő, egyelőre nincs szükség az olyan föld alatti tartalékokra, amelyek kiaknázása időbe és pénzbe kerülne.
Trump az azonnal rendelkezésre álló olajvagyonnal olyan gazdasági és geopolitikai befolyásra tett szert, amilyennel az 1940-es években regnáló Franklin D. Roosevelt óta egyetlen amerikai elnök sem rendelkezett. Egy hatalmas olajtenger kellős közepéről dirigálhatja a világot – írja a hírügynökség elemzése.
Ha esik, ha fúj, 50 dollár közelében tarthatják az olaj jegyzését
A világ legnagyobbjaként számon tartott venezuelai tartalékokhoz való korlátlan hozzáférés következményei amúgy azonnal nyilvánvalóvá váltak az energia- és árupiac nagyjai számára, legyenek azok Amerika barátai vagy ellenségei.
Oleg Gyeripaszka, az Egyesült Államok által szankcionált orosz oligarcha, szombaton találóan fogalmazott:
Washingtonnak meglesznek az eszközei ahhoz, hogy az olajárat hordónként 50 dollár közelében tartsa, ami a jövőben megakadályozza, hogy a kínálat korlátozásával bárki feljebb nyomja az árakat.
Kirill Dmitrijev, a Kreml megbízottja is úgy vélte, „a venezuelai pozíció megragadása hatalmas befolyást biztosít a globális energiapiac felett.”
Új korszak kezdődhet tehát a világpolitikában, lévén az amerikai katonai kalandvágyat évtizedekig korlátozta a háborúk energiaköltségekre gyakorolt hatása. Mostantól ez nem lesz szempont, mivel a Fehér Ház fölénybe került olajtermelő szövetségeseivel és ellenfeleivel szemben egyaránt – legyen szó Szaúd-Arábiáról, Iránról, Nigériáról vagy akár Oroszországról.
A Bloomberg szerint már az elmúlt 18 hónap is megmutatta, mit jelent, amikor az amerikai külpolitika elkezd kiszabadulni a szénhidrogének zsarnoksága alól.
A Trump-kormányzat korábban elképzelhetetlen lépéseket tett: az iráni nukleáris létesítmények bombázásától kezdve, az orosz olajfinomítók elleni ukrán támadások segítéséig. Végül Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablása volt a legsokkolóbb példa arra, hogy mi történik, amikor az olajhelyzet már nem korlátozza a Pentagont.
Az amerikai–orosz viszonyban is új szelek fújhatnak
A venéz olajkincs lefoglalása pedig egy újabb adut ad Trump kezébe, aki most már nyugodtan elutasíthatja a különböző országok szénhidrogénkincséhez való hozzáférésére vonatkozó ajánlatokat. A Kreml például hónapokig saját tartalékait lóbálta sárgarépaként a Fehér Házzal folytatott tárgyalásokon – írja a hírügynökség –, ám Trump most már közölheti Vlagyimir Putyinnal, hogy nincs szüksége a szibériai mezőkre. Több mint elég, ami a rendelkezésére áll.
Trump tehát a nyugati félteke összes kőolaját Washington biztonsági ernyője alá vonta.
Több mint 200 évvel azután, hogy James Monroe amerikai elnök a Fehér Ház befolyási övezetévé nyilvánította Latin-Amerikát, megalkotva a Monroe-doktrínát, Trump a 21. században ezt Donroe-doktrínaként frissíti és a természeti erőforrásokra érti.
Venezuela a főnyeremény
Az új amerikai külpolitika szempontjából Latin-Amerika minden olajban gazdag nemzete fontos, de Venezuela a főnyeremény. Ez azonban nem az ország jelenlegi termelése miatt van így, tudniillik napi körülbelül egymillió hordós kitermelésével lényegesen alulmúlja például Brazíliát. Az 1970-es évek csúcsidőszakában ugyanakkor a termelés még meghaladta a napi 3,7 millió hordót.
A geológiai adottságok pedig nem változtak. Az olajvagyon felszabadításához mindössze tőke, idő és erőfeszítés szükséges.
Az 1990-es években Caracas még azt tervezte, hogy a termelést először napi ötmillió hordóra, majd 6,5 millióra növeli.
Hugo Chávez, majd Maduro érkezésével azonban füstbe ment a terv. Venezuela ugyan újra elérheti-e ezeket a szinteket, de nem a következő öt évben. A világnak ugyanakkor jelenleg nincs is szüksége a venezuelai olajtöbbletre sem ma, sem jövőre, sem 2027-ben és 2028-ban.
A 2030-as évek elején viszont jól jön majd, és addigra a venezuelai olajtermelés már valóban sokkal magasabb lehet.
Ajánlott videók
Megkezdődött: menekülnek az uniós állampolgárok Nyugat-Európából Kelet-Európába, ez most az első számú célország – Orbán Viktor előre megmondta, hogy ez lesz
