Ha ez igaz, mindent megmagyaráz: aranyat tartalmazhat a venezuelai olaj – ezért fáj annyira Kínának, hogy Amerika elvette tőle
Sokan azt harsogják, hogy Kínát „elvágták az olcsó venezuelai olajtól”, de ez csak a történet felszíne. A valódi üzlet nem a hordókban, hanem a finomítás után visszamaradó hamuban lapul: van itt ugyanis vanádium, nikkel és még arany is.
Az utóbbi hetekben egyre több elemzés jelent meg arról, hogy az Egyesült Államok lépései miatt Kína „elveszítheti” a venezuelai olajat. A narratíva egyszerű: megszűnik az olcsó import, Peking bajba kerül. Csakhogy ez legfeljebb részigazság.
A számok önmagukban is árulkodók. Kína 2024-ben napi körülbelül 300 ezer hordó kőolajat importált Venezuelából.
Ez első ránézésre soknak tűnik, éves szinten azonban alig 1,7 százaléka Kína teljes olajfogyasztásának. Vagyis önmagában az ellátás kiesése nem földrengés.
A valódi történet ott kezdődik, amiről alig esik szó: a venezuelai extra nehéz kőolaj szennyezéseiben. Az üzemanyagban ugyanis arany lapul – a Tibor-tech nevű Facebook-oldalon pedig azt is bemutatták, hogy mekkora értékről van szó.
Vanádium és nikkel: ez nem hiba, hanem a venezuelai olaj legnagyobb értéke
A venezuelai kőolaj rendkívül magas vanádium- és nikkeltartalommal rendelkezik. Egyetlen hordó – nagyjából 159 liter – körülbelül
- 85 gramm vanádiumot
- és 15 gramm nikkelt tartalmaz.
Ha ezt pénzre váltjuk, a kép még érdekesebb. Körülbelül 12 hordó kőolajból kinyerhető 1 kilogramm vanádium, amely ércekből előállítva és tisztán megvásárolva 400 dollár körüli értéket képvisel. Eközben maga a kőolaj hordónként nagyjából 45 dollárba került.
A nikkel esetében 67 hordónyi olajból jön ki 1 kilogramm, amelynek piaci ára nagyjából 17 dollár.
Első ránézésre ez kevésbé látványos, de ipari szempontból kulcsfontosságú.
Az extra nehéz venezuelai olaj feldolgozásánál elkerülhetetlen a késleltetett kokszolás. Ennek során sok üzemanyag kinyerhető, viszont jelentős mennyiségű hamu és pernye marad vissza.
Ebben a maradékban található: koksz, korróziós inhibitorok (például magnézium-oxid), alkáli vegyületek, vanádium- és nikkelvegyületek, és kisebb, de nem elhanyagolható mennyiségben arany is.
Mivel ezek szilárd, nagyjából ismert összetételű anyagok, ciklonos szeparátorokkal gyorsan szétválaszthatók. A folyamat végén ott a vanádium-pentaoxid, valamint a nikkel-oxid és a magas kéntartalom miatt nikkel-szulfát.
Ezekből a vegyületekből hidrometallurgiai eljárásokkal viszonylag egyszerűen lehet nagy tisztaságú fémeket előállítani.
És itt jön a lényeg: Kínában gyakorlatilag minden sarkon működik ilyen üzem.
A vanádium esetében már a 98–99 százalékos tisztaság is ipari standardnak számít, elsősorban ötvözőanyagként és katalizátorokhoz.
A nikkelnél pedig elegendő a nikkel-oxid vagy nikkel-szulfát további mosása: így 99 százalékos tisztaságú nikkelalapanyag nyerhető.
Ez pedig kulcsfontosságú:
- NMC és NCA akkumulátorkatódokhoz,
- lítiumion-akkumulátorokhoz,
- elektromos autókhoz,
- galvanizáláshoz,
- vegyipari katalizátorokhoz.
Ha feltételezzük, hogy a pernyéből történő fémkinyerés 50 százalékos hatásfokkal működik, akkor a venezuelai import alapján évente:
- a globális vanádiumtermelés mintegy 3 százaléka,
- a nikkeltermelés 0,03 százaléka
- és nagyjából 650 kilogramm arany
maradhatott benne a rendszerben.
Évente.
Miközben a nyugati elemzések az olajmennyiségen rágódnak, Kína egy sokkal összetettebb képletet néz. A venezuelai nehézolaj nemcsak energiaforrás, hanem stratégiai fémhordozó, amely tökéletesen illeszkedik Peking iparpolitikájába és az elektromobilitási terveibe.
Ezért félrevezető azt állítani, hogy Kínát „elvágták” volna. A hordók eltűnhetnek, de a valódi érték – a fémekben és a technológiában – már rég a kínai oldalon van.
Ezért támadta meg Amerika Venezuelát: Kína az igazi célpont, Trump most gyomron vágta Pekinget – az oroszok ugrásra készen állnak
Az Egyesült Államok támadása Venezuela ellen felboríthatja az olajpiaci egyensúlyt. A venezuelai olaj minőségét nehéz pótolni, főleg Kína számára nagy csapás ez, az orosz import nem alternatíva.
