Nem káros az erős euró

Megcáfolni látszik az Európai Központi Bank (EKB) árfolyam-politikájával elégedetlenkedő politikusokat egy friss bizottsági tanulmány. E szerint a közös uniós fizetőeszköz 2001 óta tartó felértékelődése csupán csekély befolyást gyakorolt az euróövezet országainak exportjára. Ennél sokkal többet nyomott a latban az egyes államok versenyképességi mutatóinak alakulása.

A legnagyobb feszültségeket a kérdéssel kapcsolatban Nicolas Sarkozy francia elnök gerjesztette, aki a nyár folyamán meglehetősen éles hangnemben kritizálta az EKB-t, amely szerinte a magas euróárfolyammal az európai növekedést gátolja. Úgy tűnik, a számok nem támasztják alá ezen aggodalmakat – írja az NZZ.

Először is az euróövezet országaiból induló export 50 százaléka a monetáris unió valamelyik másik tagállamába irányul. Ráadásul az övezeten kívüli legfontosabb exportpiacnak Nagy-Britannia számít, és az angol font az utóbbi években nagyjából követte az euró árfolyamváltozásait. Ugyanakkor a második fő célországgal, az USA-val szemben az erős euró ellenére is sikerült közel 25 milliárdos többletet realizálni 2007 első felében. Másrészről az erős euró olcsó importot is jelent, többek között a világpiacon dollárban elszámolt kőolaj és földgáz esetében is, ez költségelőnyként jelentkezik az európai cégeknél.

A brüsszeli közgazdászok számításai szerint az euróövezet kivitelét 2001 és 2006 között 0,6 százalékkal mérsékelte az euró magas árfolyama, de az exportot még így is évi 6 százalékkal sikerült bővíteni. Az elemzés az úgynevezett effektív – vagy tényleges – átváltási árfolyamot használja, amely a legfontosabb kereskedelmi partnerek valutáival szemben átváltási árfolyamok súlyozott átlaga mellett az ár- és költségtényezők alakulását is figyelembe veszi, kifejezetten a kivitel szempontjából vizsgálva az átváltási kurzust. Ezek szerint az euró 2001 és 2006 közötti reális effektív felértékelődése kisebb volt, mint az 1996–2000-es időszakban végbement árfolyamesés.

Emellett az egyes eurónemzetek exportszámai is azt mutatják, hogy a volumen alakulása leginkább nem a közös valuta árfolyamától függött az elmúlt tíz évben, hanem az olyan versenyképességi tényezőktől, mint a bérek, költségek vagy az áru minősége. Így lehetséges, hogy miközben Németország és Ausztria több mint másfélszeresére növelte exportját az övezeten kívülre 1996 és 2006 között, Ír- vagy Olaszország csekély vagy semmilyen bővülést nem tudott produkálni.