Óvintézkedések német és francia módra

El a kezekkel a stratégiai cégektől! Miközben idehaza a Mol osztrák irányítás alá kerülését próbálja megakadályozni a politikai vezetés, ugyanezzel a jelszóval tárgyalja a német kormány augusztus 24-i ülésén, milyen eszközöket lehet bevetni a gazdaság és az infrastruktúra kritikus szegmenseiben tevékenykedő német cégek külföldi átvétellel szembeni védelmében. Bár a most folyó előkészületekről lapunk kérdésére a berlini szövetségi gazdasági tárca csak a kabinet ülése utánra ígért tájékoztatást, Michael Glos gazdasági miniszter legutóbbi nyilatkozatai szerint valamilyen szigorítás biztosan lesz.

Németországban az előző – szociáldemokrata–Zöldek – koalíció idején kezdődött az első hangosabb kampány az ottani cégek külföldi felvásárlásáról. A Franz Müntefering SPD-elnök nevével fémjelzett – 2005 tavaszán indított – „sáskajárás” kampány akkor igazában csak arra volt jó, hogy a figyelmet ráirányítsa az az idő tájt pénzügyileg gyengélkedő cégek sorának a magántőke-társaságok (private equity) általi kivásárlására. A kampány akkor elhalt, de Berlin azóta is minden lehetséges fórumon védelmet követelt a befektetési társaságok – főleg a hedge alapok – tevékenysége ellen, eleddig eredménytelenül.

Néhány hete annyiban következett be fordulat, hogy Berlin új védekezési irányt jelentett be, és az államilag ellenőrzött (orosz, kínai, közel-keleti) befektetési alapok átvételi kísérleteinek szigorúbb ellenőrzését, illetve engedélyeztetését helyezte kilátásba, főleg a kiemelt szektorokban, például az energiaiparban és a távközlésben. Glos viszont földrajzi-politikai viszonylatokhoz nem, de 500 millió eurós éves forgalmiérték-határhoz kötött bejelentési és engedélyezési kötelezettség bevezetéséről beszélt külföldi átvételi szándék esetén. Egyes értesülések szerint a 25 százalékot meghaladó tulajdonszerzést minősítenék engedélykötelesnek.

A német bankszövetség, illetve az ottani ipari és kereskedelmi kamarák szövetsége máris követelte, hogy a szigorításokat a lehető legkisebb mértékűre korlátozzák. Emellett a CDU soraiból is hallatszanak olyan vélemények, hogy Berlinnek nem kellene követnie a franciáknak a belföldi vállalataik védelmében alkalmazott szigorát.

Párizsban az új kormány még nem fogalmazta meg a stratégiai fontosságúnak minősített vállalatok védelmére vonatkozó terveit, az előző kabinet által meghirdetett „gazdasági patriotizmus” eddigi intézkedései azonban hatályban vannak, ezek messzemenő lazítása pedig aligha várható. Az előző, Dominique de Villepin által vezetett kormány idején jelöltek ki 11 stratégiainak minősített ágazatot, amelyben meghatározó arányú francia tulajdoni hányadot kell fenntartani.

A zömmel a hadiiparban és az infrastruktúrában tevékenykedő cégekre kiterjedő intézkedés azt követően vált kampányszerűvé, hogy a PepsiCo bejelentette a Danone átvételére irányuló szándékát, ám ezt végül – különféle politikai akciókkal – a kormány meghiúsította. Az angolszász gazdasági sajtó akkor heteken keresztül élcelődött azon, hogy Párizs egy joghurtgyártó céget minősített stratégiai jelentőségűnek. A francia kormány azonban hajthatatlan maradt, és ragaszkodott az évtizedek óta követett elvhez, amely szerint az erős gazdasághoz kell egy saját, versenyképes mezőgazdasági és élelmiszer-ipari bázis. Ennek az elvnek most erős igazolását adhatja az élelmiszerpiacon megfigyelhető erőteljes drágulás. VG

Brüsszel ugyan maga sem nézi jó szemmel a kínai, orosz és közel-keleti állami befektetők mind nagyobb aktivitását, ám félti a szabad tőkeáramlás uniós alapelvét.

Brüsszel ugyan maga sem nézi jó szemmel a kínai, orosz és közel-keleti állami befektetők mind nagyobb aktivitását, ám félti a szabad tőkeáramlás uniós alapelvét.-->