Magyarország, a napenergia bajnoka
Magyarország ezen a területen globális éllovasnak számít: a fotovoltaika villamosenergia-termelésen belüli aránya 2024-ben átlagosan 26 százalék, 2025-ben pedig már 29 százalék volt hazánkban, vagyis 2024-hez képest 3 százalékpontos növekedést sikerült elérni. A bővülésben komoly szerepet játszottak a nyári hónapok: az EMBER energetikai agytröszt adatai mindhárom nyári hónapban a napenergia 40 százalék feletti részarányát mutatták a villamosenergia-termelésben. Az agytröszt 2026. január 22-én jelentette meg a 2025. évi adatokat tartalmazó European Electricity Review 2026 című éves jelentését, ám az Energiastratégia Intézet még a jelentés hivatalos megjelenése előtt kiszámította az eredményeket. Ezek alapján vizsgáltuk meg, hogy a fent említett 29 százalékos eredménnyel hazánk meg tudta-e őrizni globális elsőségét a fotovoltaikus versenyben.
A fotovoltaika először 2012-ben járult hozzá a magyar villamosenergia-termeléshez, akkor még csak 0,01 terawattórával. A napelemes kapacitások (mind az ipari, mind pedig a lakossági szektorban bekövetkezett) bővülésének köszönhetően azonban a napenergia az évek során a hazai energiamix megkerülhetetlen részévé vált. Az EMBER 2025. szeptember 10-én megjelent Turning to the sun: Solar rise in Central Europe című tanulmányának egyik legfontosabb állítása, hogy 2024-ben hazánk áramtermelésének már körülbelül negyede származott fotovoltaikus (PV) forrásból. Ez különösen fontos eredmény figyelembe véve azt, hogy 2019-ben még csak a globális ranglista 10. helyét foglaltuk el, mára azonban olyan országokat utasítottunk magunk mögé, mint Chile, Görögország és Spanyolország. Ezzel Magyarország nemcsak a régióban, de globális tekintetben is az első helyet mondhatta magának a napenergia villamosenergia-termelésben betöltött százalékos részarányának vizsgálatakor 2024-ben.
Napenergia aránya a vilamosenergia-termelésben
A 2024 és 2025 közötti időszakban a napelemes villamosenergia-termelés részarányán alapuló európai rangsor részben átrendeződött (1. ábra), de a 2024-es élmezőnyben lévő országok pozíciója alapvetően változatlan maradt. A legnagyobb különbség a 2024-es és 2025-ös rangsor között a lista első tíz helyezettje közé kerülés küszöbértékében figyelhető meg: míg 2024-ben a 10. pozícióhoz 13 százalék körüli napelemes részarány is elegendő volt, addig 2025-ben már 17 százalékot meghaladó részarányra volt szükség. Összehasonlításképpen: 2025-ben a globális villamosenergia-részarány átlagosan 8,95 százalék volt, melyet főképp az európai és ázsiai országok húztak felfelé.
Az EMBER a 2025-ös listáról több olyan országot is kizárt, melyekben az éves napenergia-termelés nem érte el az 1 terrawattórát. Ilyen ország Luxemburg is: az ország energiamixének ugyan 31 százalékát alkotja a fotovoltaika, villamosenergia-fogyasztásának azonban csupán 28 százaléka származik saját termelésből, a fennmaradó mennyiség importból érkezik. Ezért az EMBER is külön kezeli őt azon országoktól, melyekben a saját termelés a teljes fogyasztáshoz viszonyítva 70 és 126 százalékos tartományban mozog. Hasonló okokból nem szerepel a listán Észtország, Lettország, Málta és Szlovákia sem.
Magyarország 2025-re 29 százalékos részarányával (ami éves szinten 3 százalékpontos növekedést jelent) ismét az első helyen szerepelt. A rangsor 2–10. helyezettjei között mérsékelt változások figyelhetők meg: Ciprus 24 százalékra, Görögország és Spanyolország 23 százalékra Hollandia pedig 22 százalékra növelte napelemes részarányát, ezzel egy-két hellyel javítva (illetve Spanyolország esetén rontva) pozíciójukon. Litvánia 19 százalékra csökkent, és egy hellyel visszacsúszott. A rangsorban a legnagyobb előrelépést Bulgária könyvelhette el, mely 5 százalékpontos növekedéssel 2025-ben már a lista 7. helyét mondhatta magáénak, ezzel három helyet javítva az előző évhez képest. Portugália és Németország 18 százalékra, Olaszország pedig 17 százalékra növelte részarányát. Ausztria 4, Belgium 3 és Dánia 2 százalékpontos növekedése ellenére a három ország egyike esetében sem történt előbbre lépés a ranglistában.
Az első húsz helyezett alsó harmadában sem történt jelentősebb átrendeződés. Szlovénia és Románia három, Lengyelország pedig egy százalékpontos bővüléssel tartotta korábbi helyét 2025-ben. Bár Horvátország jelentős, 3 százalékpontos növekedést produkált, a 2025-ös 9 százalékával Románia mögött végzett. A 20-as lista utolsó három helyén szereplő Csehország, Franciaország és Írország pedig túl kis növekedést produkált ahhoz, hogy az érdemben változtatni tudjon pozícióján. Az egyes országok 2025-ös részarányát, egyben Magyarország elsőségét a 2. ábra szemlélteti.
A tavaly nyári hónapokban a napenergia szolgáltatta az összes megtermelt villamos energia átlagosan közel felét (43,87 százalék), ebben az időszakban a nukleáris energiát is megelőzve. Az időjárás törvényszerűségéből fakadóan 2025 januárjában termelték a legkevesebbet a napelemek, ekkora csak az áramtermelés 10,2 százalékát, 0,32 terrawattórát (ez a havi adat közel azonos a 2017-es teljes évi fotovoltaikus termeléssel) produkálták. Azonban a PV ebben a hónapban is dobogósnak számított: csak a nukleáris energia és a földgáz tudták megelőzni. A villamosenergia-termelés százalékos arányának havi bontását 2025-ben a 3. ábra szemlélteti.
A havi eredmények átlagát vizsgálva megállapítható, hogy a 2025 év egészében a napenergia a teljes villamosenergia-termelésen (38,7 terrawattóra) belül 11,6 terrawattóráért felelt. Ezzel már csak 10 százalékkal van lemaradva a nukleáris energiától (15,2 terrawattóra), és ugyanennyivel előzi meg a bronzérmes gázt (7,4 terrawattóra). Az egyes energiaforrások villamosenergia-termelésben betöltött aránya a 4. ábrán látható.
Ahhoz, hogy a napenergia 2025-re ilyen domináns tényezővé tudjon válni a hazai áramtermelésben, a napelemes kapacitások hatalmas léptékű bővülésének kellett bekövetkeznie. A 2016 januárjában mért összkapacitás még csak 145,7 megawatt volt, az az érték 2025 decemberére azonban (az 5. ábra adatai alapján) meghaladta a 8300 megawattot is. Ennek több mint fele, 4746 megawatt az ipari kapacitásból, 34,8 százaléka, 2899 megawatt a több mint 320 000 háztartási méretű kiserőművekből (HMKE), a fennmaradó érték pedig a HMKE-knél nagyobb méretű saját célra termelő erőművek (SCTE) összkapacitásából tevődik össze.
A legfrissebb, 2025-ös adatok alapján látszik, hogy hazánk továbbra is meg tudta őrizni vezető pozícióját a napenergia útján történő termelés részarányának területén. A fotovoltaikus villamosenergia-termelés térnyerése ugyanakkor önmagában még nem garantálja a rendszer hatékony és biztonságos működését: a kapacitásbővítést szükségszerűen követniük kell a villamosenergia-rendszer rugalmasságát és stabilitását biztosító intézkedéseknek is. A napenergia időjárás- és napszakfüggő természete miatt ugyanis nem képes folyamatosan igazodni a villamosenergia-kereslet alakulásához. A nappali órákban (különösen a napelemes rendszerek elterjedésével) gyakran alakul ki túltermelés, országos és regionális szinten egyaránt. Ennek következtében több ország egyidejűleg kényszerül energiatöbbletét exportálni, ami a negatív nagykereskedelmi árak megjelenéséhez vezet. Ezzel szemben az esti órákban (és tartós felhőzet esetén) a napelemes termelés visszaesik, így kiegyenlítő kapacitások bevonása válik szükségessé.
A fent vázolt probléma kezelése részben fogyasztásoldali alkalmazkodással (DSR), részben pedig tárolási és szabályozási kapacitások kiépítésével valósítható meg. Kis, helyi léptékben a háztartási fogyasztás időbeli áthelyezése – például elektromos járművek töltése, bojlerek és hőszivattyúk működtetése a magas PV-termelésű időszakokban – képes növelni a helyben megtermelt villamos energia hasznosulását. Országos és regionális szinten pedig a szivattyústározós erőművek, valamint az akkumulátoros energiatárolók jelenthetnek megoldást a probléma kezelésében. Ezek mellett továbbra is szükség van dinamikusan szabályozható, nem időjárásfüggő erőművekre, amelyek gyorsan aktiválhatók a rendszer egyensúlyának fenntartására. Ilyenek például a gázerőművek, a rugalmasabb nukleáris reaktorok (SMR), valamint a vízerőművek.
Mindezek alapján a további napelemes villamosenergia-termelés csak akkor integrálható sikeresen az európai villamosenergia-rendszerbe, ha a kapacitásbővítést rugalmas, gyorsan szabályozható termelőkapacitások, energiatárolás, fejlett inverteres szabályozás, valamint a hálózati infrastruktúra és üzemirányítás célzott fejlesztése kíséri, biztosítva ezzel a rendszer stabilitását és hatékony működését.
