A fegyveres harcnak elmúlt az ideje – mondta Chavez, akinek legújabb politikai irányváltásában nyilván szerepet játszott, hogy a kolumbiai lázadók (Farc) mozgalma és harca az utóbbi hónapokban több súlyos – akár kiheverhetetlen – katonai és politikai vereséget szenvedett. Chavez most „testvérként és barátként” akarja fogadni a hét végére időzített venezuelai látogatásán Alvaro Uribe kolumbiai elnököt, akit nem is oly rég, még mint „az imperializmus bábját” vagy egyenesen „maffia főnököt” szidott.
A belügyminisztere ugyancsak a közeli múltban még azzal bátorította a Farc vezetőit, hogy „maradjatok erősek és számítsatok ránk”. A felkelők azonban utóbb elveszítették több fontos vezetőjüket, volt akiket a hadsereg ölt meg, a mozgalom alapítója meghalt, az általuk fogva tartott túszok egy részének az utóbbi napokban végrehajtott kiszabadítása pedig végképp kilátástalanná teszi a további harcot. Chavez felszólította a Farc vezetőit hogy a fogságukban lévő, még mintegy 700 túszt engedjék maradéktalanul szabadon.
A helyszíni tudósításában a Die Welt megállapítja, hogy a szövetségesinek kiválasztásában Chavez érett taktikusként és fölöttébb pragmatikus módon jár el: a bukásához közeledő Farc elveszítette a jelentőségét, az elnöknek emellett belpolitikai szempontokra is ügyelnie kell. A kolumbiai lázadók támogatása jelentős tömegeket idegeníthet el tőle, ami különösen rosszul jönne számára az ősszel tartandó regionális választások előtt, ahol széteshetne a pártja. A kolumbiai elnök érkezése előtt végrehajtott, váratlan retorikai fordulat mindazonáltal aligha jelenti, hogy a két kormány között jelentős közeledés következne be, mert mindegyik politikus marad aki volt: Uribe a gazdasági liberalizmus képviselője, Chavez pedig a – világon másutt megbukott – szocializmus megújított változatának apostola. Emiatt a két ország kapcsolatában valódi áttörés csak a két politikus távozása után várható.
