Az indítvány szerinti új besorolás egyúttal azt is jelentené, hogy az eddig alkalomszerűen és következetlenül folytatott „leszoktatási” – és főleg megelőzési – tevékenység finanszírozási kereteit is át kellene szervezni.
A dohányzás visszaszorítására jelenleg alkalmazott akciók inkább alkalmi jellegűek, a rászorulók számára az elérhetőségük regionális eloszlásban fölöttébb egyenlőtlen. A német orvosi kamara ezen felül arra is rámutat, hogy a jelenlegi szervezeti formában a propaganda és a hálózat főleg a középső és felső társadalmi osztályokhoz jut el, ezekben azonban eleve kevesebb a dohányos.
Ezzel szemben az alsóbb társadalmi osztályok, főleg pedig az iskolák körében többnyire hatástalan a kifejtett tevékenység. A probléma jelenlegi megközelítésében az a legnagyobb baj, hogy benne feleslegessé tehető luxus-szokásnak tekintik a dohányzást, amelyet akár csoportterápiával, vagy akarat-tréningekkel el lehet hagyatni. A kamara szerint azonban nem életstílus-jelenségről van szó, hanem tényleges függőségről.
A berlini kormány e hét hétfőjére időzített egy szakértői meghallgatást arról, hogy miként lehetne – az alkoholizmushoz hasonlóan – betegséggé nyilvánítani a dohányzást, és ehhez igazítani a kezelést, illetve emennek a finanszírozását.
