A devizák vb-jét majdnem megnyerte a forint: pillantsunk egy veszélyes világba és ne felejtsük el a legfontosabb mutatót – így már teljesen más a kép?

Napi téma, különösen a nyaralószezonban, hogy teljesít a forint épp most, és trendjében. A magyarok számára legfontosabb fizetőeszköz világszerte az egyik legizgalmasabbnak bizonyult az idén, és még érdekesebb a történet, ha összemérjük azzal, hogy viselkedett a devizák egzotikus világa az idén. Még azt is megtudjuk, melyik ország hogyan lett olcsóbb számunkra az idén – előrevethetjük: szinte mindegyik. A helyi "sztorik" pedig nagyon eltérők, olyan mint a forint, nincs egy se. 

A legegyszerűbb mérce, aminek alapján a küföldre készülők általában tájékozódnak, az a napi árfolyam mai és hosszabb távú változása. Pénzváltásra készülődő utazóknak ez a fontos – aki befektetési szempontokat is nézi, annak a számára kicsit csavarosabb a történet (és persze az se mindegy, milyen birtokolt devizából indulunk).  A forint teljesítménye szempontjából a kettő szinte azonos, a pozíció pedig: nyerő.

Vigyázat: a múlt nem kivetíthető automatikusan a jövőre: minden szép történet hordoz rizikókat, a forinté is. A jövőt illetően azonban csak a múltból következtetjhetünk, nézzük meg hát mit csinált az idén eddig, az év legközepéig a forint, az "egzotikus" devizák és a többiek.

A forint árfolyama: teljesen egyedi sztori a hátteret, a kamatokat és a politikai fejleményeket tekintve

Minden devizához tartozik egy sztori, a forinté különleges, nagyjából ismerjük: 

• a helyszín egy problémás, de globális összehasonlításban stabil régió, az euróövezet perifériája,
• egy kamatait óvatosan európai mércével magas szinten tartó jegybank és az euróövezetinél alacsonyabb infláció kombinációja, 
• és egy olyan erő választási győzelme, amely gyors csatlakozást ígért az euróövezethez.

Miközben mindhárom szál tartalmaz rizikókat a jövőbe tekintve, lássuk, mi jött ki eddig mindebből a forint árfolyamában más devizákhoz és sztorikhoz hasonlítva.

Nézzük a mindenkori átváltási árfolyamok alakulását, mindent a dollárhoz viszonyítva (amivel szemben szinte minden devizában van valós kereskedés). A Bloomberg adatai azt mutatják, hogy a csütörtöki napig az idén a forinton dollárt eladva 5,6 százalékot lehetett nyerni.

Ki vert rá a forintra is? Egy, csak egy legény van, és nem Európában

Egyetlen feltörekvő piaci deviza van, amelyen nagyobb volt a nyereség, 12,6 százalék a kolumbiai peso ellenében – ez sokkal nagyobb (majd megnézzük, hogy miért). 

Nyereség volt még 

• a brazil reálban (5,5 százalék),
•  a mexikói pesóban (3,1), 
• a kínai jüanban (3),
•  a dél-afrikai randban (1,8)
•  és az orosz rubelben (1,3).

A mínuszba kerültek sora ennél sokkal hosszabb, csak a legnagyobb veszteseket említve, a dollár ellenében az iráni háború évében eddig

• a török líra 8 százalékot gyengült, 
• az indonéz rúpia 7,3-at, 
• a dél-koreai von 6,8-at, 
• a thai baht 5,4-et, 
• és ebbe a csoportba csúszott egy EU-deviza is, 5,2 százalékos buktával a román lej.

Ezekkel a devizákkal szemben különösen nagy volt az ellenkező oldalra száguldott forint nyeresége. Ezen kívül hol vásárolhatunk még jóval olcsóbban – miközben a magyar bérek jól érzékelhető mértékben nőttek – , erről még külön cikkben írunk majd, de most nézzük meg azt is, hol milyen történet áll a mozgások mögött, amelyek a forintot másokhoz képest az élre röpítették.

Az árfolyamokat mozgató befektetők kicsit mást figyelnek

Ehhez érdemes egy kicsit "kifinomultabb" mutatót megnézni, szintén a Bloomberg segítségével, hiszen az árfolyamokat elsősorban mozgató pénzpiaci befektetők is ezt nézik: a teljes megtérülést (total return), ami magában foglalja a kamatok különbözöségét. Hiszen amikor valaki befektetési céllal vesz meg egy devizát, nem a párnacihába teszi, hanem a rajta megkereshető kamatot is igyekszik zsebre tenni.

Ez, és a más gazdaságokban jelen lévő extra rizikók magyarázzák, hogy ebben az összehasonlításban a forint már visszacsúszik a hatodik helyre a másodikról. 

Vegyük példának a kolumbiai pezót, amely a teljes megtérülés listáján is élen áll, 19,5 százalékos hozammal a dollárral szemben, miközben a forinton 9 százalék volt a nyereség (az árfolyamváltozás maga, plusz a kamat).

Miközben Magyarországon az energiaválság ellenére is mérséklődött az infláció – mégpedig alacsonyabb szintre az összes európai országénál, májusban 1,8 százalékra –, Kolumbiában  5,8 százalékra gyorsult. 

Ezért a kolumbiai jegybank az idén több lépcsőben emelte irányadó kamatát, eddig 12 százalékra – 

Ismétlés: általában a magas kamat = magas nyereség, nem csoda hát hogy a kolumbiai peso a forintnál is kapósabb volt. A mögöttes rizikókat nem elemezzük végig, de emeli a befektetők hozamigényét, ha mondjuk Kolumbia mezőgazdaságában megjelenik az El Niño és a La Niña, a magyarban azonban nem, vagy ha bizonytalanságot gerjesztenek a tervezett reformok, és így tovább.

Hasonlóképpen, a magyarnál nagyobb helyi rizikók miatti magasabb kamat támogatta azokat a devizákat, amelyek a forintnál nagyobb megtérülést hoztak a befektetőknek. (A pénzváltónál a nyaralónak azonban persze nem ez, hanem az előző mutató, az azonnali árfolyam számít, amelyben a forint világ második volt.)

A befektetési rangsorban második helyre került Argentina fő kamata például 29 százalék (13,2 százalékos megtérülést biztosítva), a brazil pedig 14,25 százalék (12,8 százalékot fialva a reálban). A magyar forintot ezen, a befektetői a "pályán" megkerülte még a török líra (11,2 százalék) és 10,3 százalékkal az orosz rubel. 

A többiek mind mögötte voltak, a román lejen például 2,4 százalékot veszíthetett, aki olyan hibát követett el, hogy ide tolta a dollárját. 

A lengyel zloty 2,1, a cseh korona 0,9 százalék mínuszban volt. Megjegyzendő: az utóbbi két országban a magyar alá vágták már korábban a jegybanki kamatot (így kerülhetett eléjük az MNB óvatosságával a forint), a megszorításokban és inflációban fuldokló Románia azonban a magyarnál is magasabb szinten, 6,5 százalékon kénytelen tartani, és még így is mélyrepülésre futotta.

Mit hoz a jövő, ha az átváltási kockázatokat latolgatjuk? A fentiekből kirajzolódik: jól tesszük, ha figyeljük

• mit csinál kamataival az MNB másokhoz és a magyar inflációhoz képest,
• illetve nem nőnek-e meg a magyar gazdaság kockázatai a befektetők szemében,
• például azzal, ha a kormány nem halad az ígért vehemenciával az euró bevezetése felé, netán ujjat húz a jegybankkal.