Megállhat az iszlám demográfiai nyomás

A trendváltás elvileg kiiktathatja az állandósult közel-keleti feszültség egyik fő forrását, a korábban megfékezhetetlennek látszó iszlám demográfiai nyomást.

Ehhez hozzávéve olyan engedményeket, mint amilyeneket a távozó izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert helyezett kilátásba a hivatali idejének végén, akár a tartós béke is elérhető közelségbe kerülhet az állandó konfliktusok által sújtott térségben. Az egyik leglátványosabb változás éppen Iránban, a radikális iszlám vezető államában következett be, ahol az egy nőre eső születések számaránya – a harminc évvel ezelőtt 9-cel szemben – tavaly már csak 1,8 volt, azaz elmaradt a népesség szinten tartásához szükséges, asszonyonkénti 2,1-es szülési átlagtól.

Mint a jeruzsálemi lap írja, a változásban a muzulmán vallási establishment maga is kulcsszerepet játszott. Arról már korábban is lehetett olvasni, hogy a fundamentalista iszlám által áthatott közéletben már évek óta nem számított tabunak a születésszabályozás és a családtervezés kérdése, a változáshoz emellett nyilván az is hozzájárult, a nők számára megnyitották a képzést és a munkavállalást, egyes hírek szerint az egyetemi hallgatók többségét lányok adják.

A vallási hatóságok hasonló szerepet játszottak abban, hogy Szaúd-Arábiában a 30 évvel ezelőtti 8-ról máig 4-re csökkent az asszonyonkénti átlagos szülési szám, Egyiptomban pedig 7-ről 2,5-re. Jordániában és Szíriában az adott időszak során a 8 körüli átlagról 3,5 alá esett az adott termékenységi mutató. Ciszjordániában – a hasonló 30 évvel korábbi arányokról – mára 4 körüli szintre süllyedt az adat, az 1967 előtti izraeli határokon belüli arab népesség körében pedig 3,5-re, az irányzat mindenütt süllyedő tendenciát mutat, és közeledik a zsidó lakosság körében meglévő 2,8-es átlaghoz. Nem érzékelhető viszont a trendváltás Afganisztánban és Jemenben.

A változás tényét az UNESCO is megerősítette azon a konferencián, amelyet „Population: From Explosion to Implosion” címmel tartottak. Az intézmény vezetője, Koichiro Matsuura {{{angol átirat}}} kijelentette, hogy hirtelen következett be népességnövekedés lassulása, ráadásul olyan országokban is, ahol a nők még csak korlátozottan férnek hozzá az oktatáshoz és a munkalehetőségekhez. A változás nyomán megszűnni látszik az a – néhány évtizede még elháríthatatlannak vélt – fenyegetés, hogy a Föld lakossága 20 évenként megduplázódik.

Az ENSZ népesedési főosztályán most már a mérsékelt adatokat is lefelé korrigálják, eszerint az évszázad közepére a bolygónk teljes lakossága mégsem lesz 12 milliárd, hanem csak 9 milliárd, de olyan prognózis is felbukkant, hogy nem haladja meg a 7,4 milliárdot. Az irányzat megváltozását egyaránt származtatják a mindenütt felbukkanó modernizációtól és a Nyugat hatásától, a gyors urbanizálódástól, de több államban szerepet játszhat az, hogy a diktatúrák maguk is félni kezdtek, hogy a gazdasági növekedést meghaladó ütemű népszaporulat esetén nem tudják elhárítani a fenyegető társadalmi robbanást. Az ENSZ intézményei szerint nem kell arra számítani, hogy a népesség növekedési ütemének látványos csökkenése visszájára fordulna.

Az irányzatokat kommentálva a Jerusalem Post szerzője megállapítja, hogy fenntartható lesz Izrael határain belül a zsidó lakosság számarának többsége. Yoram Ettinger ennek alapján azt ajánlja országa vezetőinek, hogy revideálják a politikai elveiket, hibás és önpusztító döntéseket megelőzendő pedig a korábbi demográfiai fatalizmust helyettesítsék egyfajta demográfiai optimizmussal.