Fokozta a bírálat súlyát, hogy azt a német pénzügyminiszter egyenesen Gordon Brown, brit kormányfőhöz intézte. Steinbrück kevéssé mérlegelte szavait, amikor kijelentette, hogy „most olyan politikusok dobálóznak a milliárdokkal, akik korábban nem folyamodtak volna a deficitköltekezéshez”.
A német pénzügyminiszter „lélegzetelállítónak” és „nyomasztónak” mondta azt, ahogy más országok politikusai a mostani, kipróbálatlan helyzet kezelésére vetnének be súlyos összegeket. A politikus a brit konjunktúra-ösztönző program technikai részleteit is firtatta, amikor azt kérdezte, hogy a Londonban elrendelendő, 2,5 százalékpontos áfa-csökkentésből vajon továbbadnak-e valamit is az eladók a vevőiknek.
Ez vezet ahhoz az adósságnövekedéshez, amelynek ledolgozása egy egész generációt meg fog terhelni – mondta Steinbrück, hozzátéve, hogy kormány nem kíván részt venni a – többiek által egymásra licitálva növelt – monstre kiadási programok meghirdetésének versenyében.
London igyekezett visszafogottan reagálni az ügyre, a Newsweek magazinban megjelent bírálatra a miniszterelnök – címzettként – csak annyit válaszolt, hogy az nagyrészt belső fogyasztásra szánt szöveg volt. Brown közölte, hogy ő és kabinetje higgadtan fogadták a nyilatkozatot, és ő személy szerint továbbra is fenntartja a jó munkakapcsolatot Angela Merkel német kancellárral.
Az oktatásügyért felelős miniszter pedig kijelentette, hogy Berlin kritikája valójában az ottani kormány belső nézeteltéréseit tükrözi. Ed Balls reményét fejezte ki, hogy a belső viták rendezése után a német kormány felismeri, most nem lehet tétlenül nézni a globális válság pusztítását, és idővel a többiek mellé áll, egy közös gazdaságösztönző program végrehajtásában. A német kormányfő egyébként – az EU-csúcstalálkozóra érkezve – maga is békülékenyebb hangot ütött meg, amikor közölte, hogy kormánya tisztában van a felelősségével, és kellő időben ismét megvizsgálja, mit kell tennie.
Kissé másként látja az ügyet a Financial Times, amely szerint Berlint irritálhatta, hogy a hét elején – az Európai Bizottság elnökének társaságában – tartott brit-francia csúcstalálkozón a német kormány elleni koalíciót akartak összekovácsolni. Ennek az lett volna célja, hogy Angela Merkelt a többi tagállam által szükségesnek tartott, nagyobb horderejű, és az ország súlyának jobban megfelelő fiskális ösztönzés foganatosítására késztesse.
Kommentátorok a vita egy további összefüggésére is rávilágítanak. Nem tartják ugyanis véletlennek, hogy a brit miniszterelnök, a francia államfő és az Európai Bizottság elnöke egyaránt összehangolt és arányos tehervállalással járó, fiskális élénkítő programokat követelt. Ha ugyanis London és Párizs ösztönző programjait Berlin csak ímmel-ámmal követné, akkor az akciók nagy nyertesévé a német ipari és a gazdaság válhatna. A pótlólagos kereslet jelentős része a – megcsappant rendelésállománya miatt ugrásra kész – német exportőröknél csapódna le, így ott az államadósság komolyabb növelése nélkül támadna az üzleti élet pezsdítésére irányuló hatás.
