A kedvezőtlen harmadik negyedévi adatok nyomán egyre lejjebb viszik a szakértők a 2009-es hazai növekedési prognózisukat. A gyenge GDP-számok részleteit ma teszi közzé a KSH, az előzetes becslés mindössze 0,8 százalékos gazdasági növekedést jelzett a július–szeptemberi időszakra. A szakértők jelenleg az elmúlt tizenhat év legjelentősebb visszaesését várják, de a rendszerváltást követő évek „rekordját” azért nem döntjük meg.

Óriási a bizonytalanság az elemzők körében, még mindig van, aki nem számol GDP-csökkenéssel, ám többen említettek már 4 százalékos mérséklődést is legrosszabb eshetőségként. Ez utóbbit jósolja több banki elemző, és az Állami Számvevőszék elnöke, Kovács Árpád is ezt említette egy interjúban.

Novemberben elsőként a Pénzügyminisztérium csökkentette 0 alá a GDP-volumenváltozásra vonatkozó előrejelzését, engedve az IMF kérésének. A Valutaalap a mentőcsomagjának előfeltételéül szabta, hogy kellően konzervatív növekedési becslés mellett tervezzen büdzsét a kormány. Ekkor még nagyjából egyszázalékos bővülés környékén szóródtak az elemzői prognózisok.

Jelenleg a legmagasabb növekedési előrejelzést a Pénzügykutató adja, igaz, az intézet is éppen csak stagnálást jósol. A legpesszimistább – miként tavaly – az ICEG, amely 1,6 százalékos hazai termékcsökkenést prognosztizál. Ez annak fényében aggasztó, hogy az idén is az intézet előrejelzése járt legközelebb a valósághoz. Míg korábban azok a vélemények domináltak, hogy a feltörekvő térségek – így régiónk is – az átlagosnál kevésbé érzik meg a világgazdasági recessziót, mostanra az ellenkezőjére változott ez a vélekedés. Világossá vált, az exportnak végletesen kiszolgáltatott kelet-európai gazdaságokat nemhogy eléri, de akár még súlyosabban is érintheti a nagy európai gazdaságok keresletszűkülése.

Bár többször is elhangzott, hogy az utóbbi 60 év legjelentősebb recessziója előtt áll a világ, ez csak a fejlett gazdaságokra igaz, a posztszocialista országok – köztük Magyarország is – a most várhatónál lényegesen mélyebb depresszióba estek a rendszerváltást követő években. Az 1990–92 közötti időszakot még mi vészeltük át a legsimábban, a legnagyobb éves GDP-mérséklődés is „csak” 12 százalékos volt ebben az időszakban, máshol volt példa ennek a duplájára is.

Némi hasonlóság ugyanakkor felfedezhető a most várt és a 16-18 évvel ezelőtti gazdasági fejlemények között. A kiváltó okok között előkelő helyet foglal el a kiviteli piacok összeomlása – most a világszintű a rendszerváltáskor a KGST és a szovjet gazdaság szétesése miatt. A munkahelyek számának csökkenése is elkerülhetetlennek látszik, azonban messze nem olyan mértékben, ahogyan 90 után, amikor az állami nagyvállalatok részben eltűntek, és a kapun belüli munkanélküliek jó része is utcára került. A három év során – bár megbízható statisztika nem áll rendelkezésre – közel egymillió állás szűnt meg. A reáljövedelem a rendszerváltást követő három évben csökkent, 91-ben éves szinten 7 százalékkal esett a reálkereset. Bár ilyen jelentős következményekkel most senki sem számol, kétségtelen, hogy minden szektorban érezhető lesz a válság hatása.