Az arab környezettel a megbékélést – ha lehet – még az eddigieknél is kilátástalanabbnak tartja elemzésében a Reuters. Az ottani jobboldal vezető erejét Likud elnöke – Benjamin Netanjahu – a közel végleges eredmények ismeretében, magának követelte a kormányalakítás jogát, mert az általa vezetett blokk 64 képviselőt küldhet a 120 tagú Knesszetbe.
Ennél azonban bonyolultabbnak látszik a helyzet, mert a Likud 27 képviselőjével szemben 28 fős csoporttal lesz jelen a törvényhozásban a centrista – összességében mégis jobbközép orientációjúnak tartott – Kadima. Ennek élén, Tzipi Livni külügyminiszter a legerősebb párt vezetőjeként jelentette be igényét a kormányfői posztra.
A mostani választások nagy vesztese a Munkáspárt, amely Ehud Barak, eddigi hadügyminiszter vezetésével az utóbbi évtizedek legrosszabb eredményét érte el, és csak 13 fős képviselettel rendelkezik majd. A pártnak emellett csalódnia kellett abban a várakozásában, hogy a parlamentben továbbra is harmadik legnagyobb erőt képviselheti. A parlamenti arányeltolódásokban különösen szembetűnő, hogy a keményvonalas Israel Beiteinu 15 helyet tudott megszerezni, és ezzel a jobboldal második fő erejévé vált. A párt vezetője, a politikai héjának tartott Avigdor Liebarman katonai fellépést sürgetett Iránnal szemben és kilátásba helyezte, hogy kormányzati pozícióban kemény kézzel számolna le a palesztin ellenállásssal.
A jobboldal két vezető pártja egyaránt elutasítja területek visszaadását, és a telepesek visszavonását. A választási kampányban Netanjahu emellett kijelentette, hogy az ő kormányzása alatt Szíria nem kapja vissza a Golán-fennsíkot, és izraeli ellenőrzés alatt megtartja Jeruzsálem egységét.
A mérsékelt, liberális hangvételéről ismert Haaretz sürgette a Kadima és a Munkáspárt fúzióját, mert – mint a kommentárjában írja – a két erő ideológiájában nem mutathatók ki lényeges eltérések, az itt-ott érezhető szembenállásnak inkább személyes okai voltak. A két párt együtt létrehozhatna egy politikai pólust, amely egy nemzeti egységkormány működtetésére is alkalmassá válna. Mindketten arra törekszenek, hogy a politikai mérsékletességet a biztonsági ügyekben tanúsított keménységgel egyesítsék.
A fúziójukkal akkor is képesek lennének egy balközép orientációjú kormányt működtetni, ha a koalícióhoz néhány kisebb, jobboldali formációt is meg kellene nyerni. A külön-külön folytatandó erőlködésnek – írja a Haaretz – egyetlen mozgatója az lehet, hogy a lehető legtöbb tárcát és a legjobb állásokat kaparítsák meg maguknak és híveiknek. Az izraeli jobboldal és a közvélemény radikalizálódásában a Reuters rossz előjeleket vél felfedezi. A hírügynökség elemzése szerint az új amerikai kormányzat számára a legrosszabb politikai kombináció jöhet létre, ha Izraelben egy keményvonalas politikai kurzust követő kormány jönne létre. Ha ennek folyományaként a palesztinok mérséklet szárnyát képviselő Fatah nem tud eredményeket felmutatni, akkor a befolyása nyilván tovább zsugorodik, és teret nyernek a szélsőségesek.
A hírügynökség idézi a mérsékelt arab tábor egyik vezetőjeként ismert Szaeb Erekat nyilatkozatát, aki reménytelennek látja, hogy a következő hónapokban áttörést hozó tárgyalásokra kerüljön sor. A politikus arra számít, hogy folytatódik Ciszjordániában az izraeli lakótelepek építése, és marad a palesztin gazdaság működését bénító blokád.
