Ismét az áfa okoz drágulást
A jövő szerdán esedékes áfa- és jövedékiadó-emelés jókorát lendít majd az infláció ütemén. A korábbi hasonló lépéseknek az a tanulsága, hogy az adónövelést szinte teljes egészében a fogyasztókra hárítják az eladók, míg a csökkentés csak részben érvényesül, a kiskereskedők annak egy részét igyekeznek megtartani maguknak. Mint ismeretes, július 1-jétől 25 százalékra emelkedik az áfakulcs az eddigi 20-ról, és létrejön egy szűk termékkör részére egy új, 18 százalékos kedvezményes kulcs. Ha a változtatás teljes egészében begyűrűzik a fogyasztói árakba, az 4 százalékpont körüli inflációs többletet eredményezhet, vagyis az év második felére nagyjából megduplázódhat a jelenleg 3,8 százalékon álló drágulási ütem.
Az áfaemelés nem példa nélküli, az adónem bevezetése után először 2004 januárjával nyúlt hozzá a kormány. Akkor a középső kulcs 12-ről 15, illetve a kedvezményes 0 százalékos kulcs 5 százalékosra emelését az EU-s szabályozás adaptálásával magyarázták. A növelésnek durván két százalékpontos áremelkedési hatása volt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Hozzá kell azonban tenni, hogy a hivatal által kiadott változatlan adótartalmú árindex esetén a teljes technikai hatást figyelembe veszik, tehát azt, hogy mennyi lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszaki adókulcsok lennének életben. A fogyasztói árakhoz viszonyított különbség azt feltételezi, hogy az árakba ez a csökkenés ténylegesen be is épült, ám ez a valóságban nem teljesen így alakul.
A 2004-es áfanövelés egyben arról is döntött, hogy ne tudja teljesíteni a 3 százalékos inflációs célt a magyar gazdaságpolitika. A cél elérésére egyébként azóta először az idén nyílt újra esély. 2006-ban ugyanis hiába jutott két évtizedes mélypontra a drágulás, ezt csak a januári áfamérséklés tette lehetővé. Ekkor csökkent az addig 25 százalékos kulcs 20 százalékra, ez nem egészen két százalékpontot jelentett a fogyasztói árak átlagos szintjére nézve. Az árelőnyt ráadásul a választások után viszsza is vette a kormány a középső, 15 százalékos kulcs 20-ra emelésével, amellyel létrejött a jövő keddig életben lévő, majdnem egykulcsos áfarendszer. A 2006. szeptemberi emelés áthúzódó hatásaként a következő év elején még 1,8 százalékpontos többletdrágulás jelentkezett.
A mostani lépésnek azért lesz minden korábbinál nagyobb inflációs hatása, mert – bár a mértéke nem nagyobb ugyan, mint a 2006-os módosításoké – szinte minden termékkörre kiterjed. A kedvezményes kulcs alá pedig olyan termékek (elsősorban az alapvető élelmiszerek, a szálláshely- és a távhőszolgáltatás) kerülnek, amelyek igen korlátozottan képesek a nem kedvezményes körbe eső cikkek helyettesítésére.
Az utóbbi évtized inflációs adataiból az is látszik, hogy 2002 óta viszonylag stabilan a 4-6 százalékos sáv körül mozgott a drágulás. A 2006 végén indult emelkedést elsősorban a nemzetközi nyersanyag- és élelmiszerárak növekedése okozta ugyan, a többi kiugrásért viszont alapvetően az áfaváltozások a felelősek. A kormány tehát hasonló nagyságrendű hatást gyakorolt a pénzromlásra, mint az összes többi tényező (a forintárfolyam, a külső sokkok és a belső bérinfláció). Főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges ingadozások ellehetetlenítették a gazdasági szereplők hosszabb távú alkalmazkodását és a szakítást a visszatekintő bérpolitikával.
