Sok a jó magyar szakember

Magyarországon a térség többi államával összehasonlítva meglehetősen jó szakember-ellátottsággal találkoznak a vállalatok. Ez szűrhető le a Heidrick & Struggles vezetői tanácsadó cég és az Economist Intelligence Unit elemzéséből, amely tizenhárom közép- és kelet-európai államban vizsgálja a helyzetet több tucat demográfiai, oktatási, kutatás-fejlesztési, munkaerő-piaci, makrogazdasági és társadalmi mutató alapján. A „képzettségi index” (talent index) nemcsak a szakember-ellátottság alapmutatóit igyekszik számba venni, hanem azt is, mennyire sikerül a tehetségeket kiaknázni.

Magyarország a 2007-es adatok szerint Ausztria, Orosz-, Lengyel- és Csehország mögött az ötödik helyen állt, de a szakemberek várakozása szerint 2012-ben – Csehország jelentős lemorzsolódásának köszönhetően – már a negyedik helyet foglalja el. Pesszimistábban látja a listán való előrelépést Küzmös László, a Get Work Hungary Zrt. elnöke. A szakember úgy véli, a hazai munkavállalók kiváló képzettsége nagymértékben annak köszönhető, hogy a multinacionális vállalatok sokat áldoznak a szakmai oktatásra és a készségfejlesztésre. A recesszióban azonban a cégek szerepvállalása csökken, az oktatásra fordított (erő)források is apadnak. Kicsit optimistábban látja a helyzetet Varga Krisztina, a Workplus Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint a következő három-négy évben a cégek uniós forrásokból igyekeznek megoldani a munkahelyi képzéseket. Főleg a nyelvi képzések kerülnek előtérbe, ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy még több hazai munkavállaló állja meg a helyét az idetelepülő szolgáltató központokban. Egyébként épp a gazdasági válság miatt a vizsgált országok többségénél csökkenő indexértékkel számolnak az elemzés készítői, ám a változás mértéke nagyon eltérő. Még nagyobb eltéréseket találunk az egyes országok között a képzettségi indexet alkotó hét részterület szerint. Hazánk például viszonylag jól áll a köz- és felsőfokú oktatás színvonala, a működőtőke-beáramlás nagysága, valamint a tehetségek kibontakozásának feltételei alapján, ezzel szemben a demográfiai tényezők, a munkaerő mobilitása, illetve a tehetséges szakemberek megtartása terén nem túl rózsás a helyzet. A mobilitás területén a szlovákokról és az osztrákokról, a tehetségek megtartásában az oroszokról (!) és ismét az osztrákokról kellene elsősorban példát vennünk. Küzmös László szerint a tehetségek megtartása terén valóban van mit tanulnunk, különösen mert a multinacionális vállalatok anyacégei kedvelik a magyarokat, éppen az előképzettségük, a tanulási hajlandóságuk miatt szívesen „szippantják” el őket. Varga Krisztina úgy véli, mivel a magyarok röghözkötöttek, a legtöbbjük pár év után kiforrott szakemberként visszatér az országba, bár az elvándorlási kedv most megnőtt, ugyanis nagyobb politikai kiszámíthatóságra, jobb országhangulatra vágynak a magyar szakemberek. KI–TG