Az RFV tapasztalatai szerint átlagosan 20-30 százalékos hatékonyságnövelés várható csak a készülékek cseréjétől, és a rendszer megújításától, nem beszélve arról, hogy a fejlesztést követően az önkormányzat, egy korszerűbb, szabályozható, hosszútávon is biztonságos rendszert kap. Az energiahordozó fogyasztásának csökkentése egyrészt kisebb költséget jelent, vagy kivédhet egy bizonyos mértékű áremelést is, mely ismét megtakarítást eredményez. Arról nem is beszélve, ha netán megújuló energiaforrásra, vagy hulladékégetésre áll át egy önkormányzat.
A rendszerváltást követő 20 évben elvétve épültek (legfeljebb bővültek) új távhőrendszerek, a még ma is szolgálatban állók pedig nemhogy 20, de inkább 40 évesek. Pedig a távhő, mint fűtési megoldás ma is életképes, sőt, megújuló energiaforrások használatával még környezetbaráttá is tehető. Ráadásul az egyedi fűtéssel ellentétben, nem feltétlen helyben terheli a környezetet a kazán, hanem a várostól távolabb működik egy jó hatásfokkal bíró fűtőmű, jobb esetben erőmű.
„Azt azért érdemes megjegyezni, hogy például Bécs belvárosában hulladék-égetőkből állítják elő a hőt, míg Magyarországon a települések még a közelükbe sem engedik a hulladékégetőket.” – világít rá a távhő egyik alapvető hazai problémájára Soós Csaba, az RFV Nyrt. igazgatóságának elnöke. „Ha pedig az alternatív fűtési metódusokat félretesszük, és csak a hatékonyságnövelésre koncentrálunk, már azzal is több milliárd forintnyi megtakarítást érhetünk el az önkormányzati, és közintézményekben, azaz az államnak, az alacsonyabb gázfelhasználás révén.” – tette hozzá Soós Csaba.
Az energetikai beruházások önkormányzati forrás nélkül is megvalósíthatók
A leendő fejlesztéseket azonban gátolja, hogy az önkormányzatok egy része nincs tisztában fűtési rendszere állapotával - legalábbis addig, amíg az működőképes -, és az elérhető energiamegtakarítás nagyságrendjével. A gyakorta 40 éves rendszereket viszont jócskán túlméretezték az akkori tervezők, így ha egy komolyabb berendezés tönkremegy, nem valószínű, hogy pusztán annak cseréjével orvosolható a probléma.
A túlméretezésből adódik ugyanis, hogy hiába szerelnek be egy jó hatásfokkal működő, új kazánt, a rendszer „lomha” lesz, azaz nem reagál megfelelően. „A túlméretezésből adódik egy másik probléma is, a szabályozás hiánya az épületeken belül.”
„Jellemzően egy intézmény különböző funkcióit nem követi le energetikai rendszerének működése, például egy iskola tantermeiben, illetve tornatermében nem mindig ugyanakkor van szükség a fűtésre. Hiszen, míg a tornatermet akár este is használhatják, addig a tantermeket már ritkábban, ezért utóbbiakat nincs is értelme ekkor fűteni.” – mondta az RFV elnöke. Sokkal inkább jellemző az önkormányzatokra ma az, hogy elsősorban az akkut problémára koncentrálnak. Finanszírozási lehetőségük szűk keresztmetszete miatt álmodni sem mernek jelentősebb beruházásokról, holott ezekhez a nagyléptékű változtatásokhoz jellemzően nincs szükség az önkormányzat saját tőkéjére.
Az RFV felmérései szerint egyébiránt ma csupán az önkormányzatok mintegy 15 százalékánál nincs szükség nagyobb felújításra a hőszolgáltatási és távhőrendszerekben. Ugyanakkor komoly pozitívum, hogy míg korábban szinte alig tudták a városvezetők, hogy hogyan is kellene kezelni a hőellátó és távhőrendszerek problémáit, ma már, főként a pályázati rendszerek figyelése miatt több információhoz juthatnak hozzá.
Méretgazdaságossági okok miatt elsősorban a nagyobb önkormányzatok rendszereinek felújításai jöhetnek szóba. A társaság például a Veszprém megyei intézményeknél végzett fűtéskorszerűsítési projektje során – amelynek keretén belül 11 intézményben hajtott végre korszerűsítést –, mintegy 30 százalékos energia megtakarítást ért el. Hasonló projekt van folyamatban Fejér megyében is: ott csaknem 40 intézményt korszerűsít az RFV 1,3 milliárd forint beruházási értéken, a megtakarítások nagyságát pedig több, mint 25 százalékosra becsüli a társaság.
