Nem az a kérdés, lesz-e AI a cégekben, hanem hogy ki tanulja meg előbb használni – interjú Filó Angéla Katalinnal, az AI-Mentor alapítójával
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA generatív mesterséges intelligencia néhány év alatt jutott el a technológiai érdekesség kategóriájából odáig, hogy egyre több vállalat napi működésének része legyen. Miközben a technológia fejlődése rendkívül gyors, a cégek alkalmazkodása ennél jóval lassabb. Filó Angéla Katalinnal, az AI-Mentor alapítójával arról beszélgettünk, hol tartanak ma a magyar vállalkozások az AI használatában, mely területeken térül meg a leggyorsabban a technológia, és miért nem a szoftverek, hanem az emberek jelentik ma a legnagyobb kihívást.
Az elmúlt három-négy évben szinte példátlan sebességgel fejlődött a generatív mesterséges intelligencia. A ChatGPT megjelenése óta, néhány év alatt jutottunk el odáig, hogy már nem arról beszélünk, mi lesz a következő nagy technológiai ugrás, hanem arról, hogyan alakítja át a munkaköröket és a vállalatok működését. Hogyan látja ezt a folyamatot?
Én nem informatikai háttérből érkeztem, hanem közgazdászként, marketingesként és vezetőként találkoztam először ezzel a világgal. Az első reakcióm nem a lelkesedés volt, hanem a félelem. Azt láttam, hogy megjelent egy olyan eszköz, amely bizonyos értelemben helyettesítheti a munkámat. Az motoszkált bennem, hogy mi történik, ha a következő generáció már úgy érkezik ki az egyetemről, hogy természetes magabiztossággal használja ezeket az eszközöket.
Mi van akkor, ha a kollégáim gyorsabban végeznek a feladataikkal az AI miatt, mint ahogy én ellenőrizni, motiválni tudnám őket?
Ezért kezdtem el tanulni. Először a promptolást sajátítottam el, aztán a hallucinációk kezelését, később az adatbiztonsági kérdéseket és az egyes AI-eszközök működését. Meg akartam ismerni azt az eszközt, amelytől tartottam. Ma már azt látom, hogy a technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint ahogyan az emberek vagy a vállalatok alkalmazkodni tudnak hozzá. A hírek mindig előrébb járnak, mint a valós használat.
Tehát az ön számára ez egyfajta tudatos előremenekülés volt. Végső soron ebből született meg az AI-Mentor is?
Pontosan. És közben rájöttem arra is, hogy a legtöbb magyar vállalat ugyan már foglalkozik az AI-jal, de a valódi üzleti integráció még nagyon ritka.
A legtöbb helyen még mindig pilotprojektek zajlanak. Tartalomgyártásra, képkészítésre, fordításra, kutatásra vagy prezentációkészítésre használják a rendszereket, de ezek még nem épültek be mélyen a napi működésbe.
A következő évek nyertesei azok lesznek, akik a kísérletezésből folyamatokat építenek.
Az AI-Mentor létrehozásakor milyen piaci rést látott Magyarországon? Mi az a szolgáltatás, amit nyújtanak, és miben segítik a cégek átállását?
Azt láttam, hogy rengeteg az elméleti tudás és nagyon kevés a gyakorlati segítség. A vezetőket nem az érdekli, hogy mi a különbség a gépi tanulás (Machine Learning) és a mélytanulás (Deep Learning) között. Az érdekli őket, mire fizessenek elő, milyen rendszert használjanak, és abból milyen üzleti eredményük lesz. Mi ezért mindig auditból indulunk ki. Megnézzük a folyamatokat, feltérképezzük a munkafolyamatokat, majd ezekre építünk stratégiát.
Nagyon sok cég ott hibázik, hogy különálló technológiai projektként tekint az AI-ra.
Valójában workflow-król kell beszélni. Ha például egy munkatárs ajánlatot készít, akkor az nem egyetlen feladat, hanem információgyűjtésből, árazásból, dokumentumkészítésből, levelezésből álló folyamat. Ha ezt pontosan látjuk, akkor lehet rá automatizációt vagy AI-megoldást építeni.
Ha jól értem, akkor önök lényegében azt mondják a cégeknek, hogy ne három év alatt, próbálkozások sorozatán keresztül jussanak el az AI használatához, hanem egy előre felépített folyamat mentén.
Ezért használom a mentor kifejezést. A mentor nem hagyja, hogy valaki éveken át a saját hibáiból tanuljon – megmutatja a megoldást.
Nagyon sok vállalat kommunikációjában már jelen van az AI, de a háttérben gyakran csak néhány lelkes kolléga használja. A valódi érettség ott kezdődik, amikor a vezetés tudatosan támogatja, előfizet rá, képzést biztosít és üzleti működéssé alakítja, ami később a kollégák nap mint nap használnak.
Ma már nem a technológia a szűk keresztmetszet, hanem az emberek és a vezetői döntések.
Van olyan iparág Magyarországon, amely meglepően gyorsan halad az AI-integrációban? És melyik marad le?
A pénzügyi, telekommunikációs szektor kifejezetten gyors, a gyógyszeripar is élen jár, meg akik gyártással foglalkoznak. Rengeteg szabályszerű és ismétlődő folyamatuk van, amelyeket jól lehet automatizálni. A marketing, az ügyfélszolgálat és az informatika szintén nagyon gyorsan halad.
A hagyományos termelőipar vagy a kisebb családi vállalkozások lassabban mozognak, ugyanakkor érdekes módon náluk lehet a leggyorsabban sikert elérni. Egy kisebb vállalkozásban sokszor egyetlen döntés elegendő ahhoz, hogy valamit kipróbáljanak és bevezessenek.
A kkv-k esetében mi okozza a legnagyobb nehézséget? Miért haladnak lassabban?
Elsősorban a bizalmatlanság. A lehetőség és a fenyegetés arányát nagyjából 80-20 százaléknak látom.
A legtöbben attól tartanak, hogy mi lesz az adataikkal, vagy hogy mennyire lehet megbízni ezekben a rendszerekben.
Pedig ma egy kisvállalkozás olyan képességekhez férhet hozzá, amelyek korábban kizárólag nagyvállalatok számára voltak elérhetők.
Mit tapasztal, a munkavállalók inkább félnek az AI-tól, vagy kíváncsiak rá?
A félelemről lehet mindenhol hallani, de a kíváncsiság általában erősebb. Az emberek többsége nem attól fél, hogy az AI elveszi a munkáját, hanem attól, hogy nem fogja tudni használni. Ez nagyon fontos különbség. Amikor egy képzésen hétköznapi példákat mutatunk utazástervezést, bevásárlólistát, recepteket vagy családi programokat –, nagyon gyorsan oldódik ez a bizonytalanság. A helyes promptolás a kulcs.
Mely területeken térül meg ma a leggyorsabban az AI-befektetés?
A marketingben rendkívül látványos eredményeket lehet elérni. A videós tartalmak, az elemzések, a kampányok személyre szabása mind olyan terület, ahol gyors a megtérülés.
Az ügyfélszolgálat, az adminisztráció és az értékesítés szintén ilyen.
A munkánk jelentős része valójában keresgélésből áll. Dokumentumokat keresünk, e-maileket kutatunk fel, információkat próbálunk megtalálni. Az AI ezen a téren óriási időmegtakarítást tud hozni.
Hogyan viszonyulnak a magyar vállalatok a nyugat-európai cégekhez ezen a területen?
A nyugat-európai vállalatok összességében előrébb járnak. Ott a bizalom és a nyelvi környezet is hamarabb támogatta az elterjedést. Magyarországon még van hova fejlődni, különösen a vezetői szemlélet terén.
Az AI-jal készült tartalmakkal kapcsolatban sokszor tapasztalható az ellenállás. Ugyanakkor, ha valaki nem tudja megmondani, hogy egy videóban vagy képen pontosan mi készült mesterséges intelligenciával, akkor már inkább a technológia ügyes használatát látja benne. Nem csúszott el a kommunikáció túlságosan abba az irányba, hogy az AI mindent le akar cserélni?
Szerintem igen. A legtöbben valójában nem lecserélni akarják az embereket, hanem gyorsítani, pontosítani és támogatni a munkát.
A marketingben például az AI felgyorsította a tartalomgyártást, de az igazán jó tartalmak mögött továbbra is emberi gondolkodás áll. A kreativitást nem váltotta ki.
Van AI-FOMO, vagyis félelem attól, hogy aki most nem lép, az lemarad?
Van, és igen, bizonyos értelemben jogosan érzik ezt. Nem azért, mert holnap minden vállalat AI-vezérelt cég lesz, hanem azért, mert a versenytársak termelékenysége javul. Gyorsabban reagálnak, gyorsabban adnak ajánlatot, gyorsabban szolgálják ki az ügyfeleiket.
A kérdés ma már nem az, hogy lesz-e AI a cégekben, hanem az, hogy milyen gyorsan tanulják meg jól használni.
A versenyképességről beszélve sokan azt mondják, hogy az AI végül sablonmegoldásokat fog eredményezni. Aki ugyanabból a tudásbázisból dolgozik, végül ugyanazokat a válaszokat kapja. Hogyan lehet ezt elkerülni?
Az AI kiválóan hozza a standard megoldásokat, de az igazi érték soha nem ott volt. A hozzáadott érték az emberben van. Az ötletben, a kreativitásban, az egyedi nézőpontban, a kritikus gondolkodásban és a komplexitásban. Nem az a kérdés, hogy az AI megírja-e az első változatot, hanem hogy mi az a plusz gondolat, amit te teszel hozzá.
Nekem sokszor az az érzésem, hogy leginkább azok félnek a sablonmegoldásoktól, akik egyébként is sablonmegoldásokkal dolgoznak.
Így van. A lexikális tudás önmagában egyre kevésbé lesz érték. Az lesz az érték, hogy valaki összefüggéseket lát, következtetéseket von le és új megoldásokat talál. Erre kell felkészíteni az oktatást, a vállalatokat és a vezetőket is.
Mit mondana azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy AI-támogatott szakmák felé induljanak el, legyen szó marketingről, tartalomgyártásról vagy egyéb kreatív területekről?
Azt, hogy tanulni kell. Lehet rövid távon szakértőkre támaszkodni, de hosszú távon azok lesznek előnyben, akik maguk is megértik az alapokat. Aki ma időt szán arra, hogy megtanulja ezeket az eszközöket, néhány év múlva nagyon komoly versenyelőnyben lesz.
Ha egy magyar cégvezető csak egyetlen gondolatot vihetne magával ebből a beszélgetésből, mi lenne az?
Az, hogy
az AI nem a jövő technológiája, hanem a jelen versenyelőnye.
Aki tudatosan használja, és ebbe a kollégáit is bevonja, az nemcsak a vállalatát fejleszti, hanem az embereit is. Néhány éven belül a különbség már nem technológiai kérdés lesz, hanem üzleti előny vagy hátrány.
Filó Angéla korábban A nagy AI-sztori podcastunk vendége is volt, a vele készült adást itt nézhetik meg:
