Kutatás-fejlesztési tevékenységet a gazdaság szinte valamennyi területén folytatnak a piaci szereplők, még ha erről nem is minden esetben tudnak – mondta Dr. Kövesdy Attila, a Deloitte Zrt. adóosztályának vezetője. Hozzátette: a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy cég adószempontból releváns K+F tevékenysége akár többszöröse is lehet a vállalat által kutatásfejlesztésként kezeltnél, vagyis számos esetben az adómegtakarítás összege is jelentősen nagyobb lehet a társaságok által becsült és alkalmazott mértéknél.
A nemzetközi adatok szerint az egyes iparágakban – iparágtól függően - akár a teljes árbevétel 20 százalékát is elérheti a K+F tevékenységhez kapcsolódó elismert költségek aránya - a cégek között sokan ennek mégis csupán töredékét használják ki. Érdemes kiemelni, hogy a bankszakmai és biztosítási területen is számos tevékenység minősülhet K+F tevékenységnek - a nemzetközi példák alapján az ilyen szektorban aktív társaságok teljes bérköltségének mintegy 1,5 százaléka például jellemzően elismert K+F bérköltségnek minősül.
Vannak továbbá olyan ágazatok is, amelyekben – a társaságok feltételezése ellenére – szintén folytatnak K+F tevékenységet. Ilyen ágazat többek között a média, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, de a kohászat és az építőipar is.
A gyakorlatban a vállalatok többsége nem él az adójog által nyújtott lehetőségekkel, mivel nem ismerik pontosan az erre vonatkozó jogszabályokat, sőt gyakran még arról sincs pontos képük, mekkora valójában a vállalatuk által végzett K+F tevékenység mértéke.
Annak érdekében, hogy a vállalat ténylegesen az általa végzett kutatásfejlesztési teljesítmény alapján tudja igénybe venni az adókedvezményeket, pontosan fel kell mérnie ilyen jellegű tevékenységeit.
Ehhez előzetesen meg kell vizsgálnia a cég potenciális K+F tevékenységeit és be kell azonosítania az ezekhez kapcsolódó költségeket. Csak ezek alapján készíthető előzetes becslés arról, hogy a céget megillető K+F kedvezmények kihasználása révén milyen mértékű adómegtakarítás érhető el.
A magyar társasági törvény számos, K+F tevékenységekkel összefüggő kedvezményt tartalmaz. Ilyen például a K+F közvetlen költségeihez, az azok között elszámolt bérköltséghez, a kapott jogdíjhoz kapcsolódó adó- és adóalap csökkentés, gyorsított értékcsökkenés. Bizonyos feltételek esetén pedig az innovációs járulék bruttó összegéből is levonhatóak a K+F költségek.
A szolidaritási adó törvény a társasági adó törvényhez hasonlóan szintén tartalmazza a K+F tevékenységhez kapcsolódó azon kedvezményt, hogy a K+F közvetlen költsége levonható a szolidaritási adó alapjából. Mindezeken túl, a 2010. január 1-jével életbe lépő adótörvény-változások hatására az iparűzési adó alapja is csökkenthető lesz a K+F tevékenység közvetlen költségével.
Annak eldöntésére, hogy egy adott szolgáltatás K+F tevékenységnek minősül-e, a válasz elsődlegesen a hazai jogszabályokban keresendő, de támpontot adhatnak még a Magyarországon K+F tevékenységek megítélésére, kezelésére, vagy összefogására hivatott hatóságok állásfoglalásai is. Mivel a hazai jogszabályi definíció meglehetősen szűkszavúan rendezi ezt a speciális a kérdéskört, a K+F tevékenységek azonosításához további útmutatást, segítséget jelenthet az úgynevezett Frascati-kézikönyv is.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kézikönyve arról rendelkezik, hogyan kell megközelíteni a kutatás-fejlesztési tevékenységeket, hogyan lehet statisztikailag számba venni azokat, valamint az egyes iparágakra lebontva pontosan mely tevékenységek minősülnek kutatásfejlesztésnek. Az érvényesíthető kedvezmények, és az így elérhető kiadáscsökkentés mértéke természetesen vállalkozásonként eltér, a cég egyedi adottságainak függvénye.
A megfelelő stratégia és struktúra kialakítása, a K+F kedvezmények optimalizálása, a vállalat potenciális K+F tevékenységeinek egyedi elemzése, illetve a hatóságokkal való egyeztetések, valamint az adójogi kockázatok minimalizálása pedig olyan bonyolult, összetett feladat, aminek során külső szakértő bevonása is szükségessé válhat.
