Tompítja a hatásokat az MNB

Növelheti a magyar kockázati felárat és volatiissá teheti a forint árfolyamát a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal (EB) folytatott tárgyalások megszakadása – vélekedett a tegnapi kamatdöntés kapcsán tartott tájékoztatón Simor András. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke úgy fogalmazott: sajnálattal vették tudomásul a felülvizsgálat lezárásának elhalasztását, ugyanakkor fontos és jó jelnek tartják, hogy a kormány ismét kinyilvánította elkötelezettségét a költségvetési konszolidáció folytatása mellett. Az MNB-ben azonban azt remélik, ez utóbbi olyan intézkedések mentén valósul meg, amelyek tartósan javítják a büdzsé egyensúlyát s az ország versenyképességét.

Ez utóbbi mondatával a jegybankelnök egyfelől az IMF és az EB vasárnapi közleményeiben is felbukkanó bírálatot visszhangozta, másfelől jelezte, a bankadót ilyen – átmeneti és a növekedést is visszafogó – lépésnek tekinti. A közel évi kétszázmilliárd forintos hitelintézeti különadó rövid távon ugyan képes elősegíteni a büdzsédeficit pályán tartását, ám ezzel együtt negatívan hat a hitelezés és a növekedés alakulására – vélekedett Simor. Hozzátette: a 2010-es hiánycél eléréséhez nem szükségesek további húsba vágó megszorítások, azt kisebb kiigazításokkal teljesíteni lehet. Korábbi előrejelzésében az MNB 4,4 százalékos hiányt valószínűsített 2010-re, a nemzetközi szervezetek most 4,1 százalékos deficitet emlegettek.

Miközben a monetáris tanács – a várakozásoknak megfelelően – tegnap szinten tartotta az 5,25 százalékos alapkamatot, Simor leszögezte: a kockázati felárak tartós növekedése a jövőben az irányadó kamat megemelését teheti szükségessé. Szintén a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát igyekezett erősíteni az MNB elnöke azzal a bejelentésével, miszerint a jegybank a jövőben is piacra vezeti az uniós forrásokat (vagyis ott konvertálja azokat forintra, ezzel keresletet teremtvén a magyar deviza javára).

A jelek szerint a fejlemények ellenére sem változott a kormány hozzáállása: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tegnap is megerősítette, hogy a kabinet ragaszkodik a bankadó bevezetéséhez, mert ennek hiányában újabb megszorító csomagra lesz szükség, ez pedig újabb növekedési és versenyképességi áldozattal járna. Hozzátette: a 2010-es mértékekről és részletekről már nem hajlandó egyeztetésekbe bonyolódni a kormány, a jövő évi adóról azonban készek a tárgyalásokra. Tény, a pénzügyi szervezetektől remélt évi 200 milliárd forint körüli adóbevétel – vagy legalább ugyanekkora összértékű kiadáscsökkentések – nélkül nincs esély a 2011-es hiány 3 százalék alá szorítására. Az pedig további kérdéseket vet fel, hogy honnan teremti elő a kormány a kilátásba helyezett, 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéséhez szükséges forrásokat. Lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők szerint jövőre csak súlyos megszorításokkal lehet esély a 2,8 százalékos deficitcél betartására. Főleg úgy, hogy a mostani elbizonytalanodás hatása még 2011-ben érződik majd, a kamatkiadások több tízmilliárd forinttal lehetnek magasabbak.

Elsősorban a kölcsönös bizalmatlanság az oka annak, hogy így szakadtak meg a tárgyalások az IMF-fel és az EB-vel – fejtette ki lapunknak egy név nélkül nyilatkozó, a nemzetközi tárgyalásokban tapasztalt szakember. Mint mondta, nem a hiányszámokon akadt el a tárgyalás, addig valószínűleg el sem jutottak a felek, hanem azon, hogy a jelek szerint a kormánynak nincs konzisztens gazdasági programja sem 2010-re, sem a jövő évre. Hozzátette, emellett vélhetően kiverte a biztosítékot a bankadó mértéke, de főként a beépített kivételek ténye, ami gyökeresen ellentétes az uniós versenyjoggal, hiszen tulajdonképpen állami támogatásban részesíti azokat a pénzintézeteket, amelyeknek nem kell fizetniük. A jegybanki vezetők és munkatársak bérének meghatározása is hasonlóan „necces” ügy, mind az EU, mind az IMF a jegybanki függetlenséget csorbító lépésnek tartja – mondta a szakértő, aki szerint az eszközkezelő felállítása, valamint a házi pálinkafőzés is ellentétes az uniós joggal. Másik forrásunk jelezte: a mostani kormányzati tárgyalók „nem beszélik” az IMF nyelvét, Szapáry György, aki az üdítő kivétel lehetne e téren, az utóbbi hetekben valahogy eltűnt a színről.

Mindezek ellenére esély természetesen van a tárgyalások mielőbbi folytatására. Tegnap Irina Ivascsenko, az IMF állandó budapesti irodavezetője úgy nyilatkozott: ha a magyar kormány meghívja a szervezetet az újabb egyeztetésekre, az IMF továbbra is nyitott a tárgyalásokra. KR–NVZS

Nem a bér, az elv számít

Az jegybanki jövedelmek meghatározása a jegybank hatáskörébe tartozik, ha valaki ezt nem tartja tiszteletben, akkor a jegybank függetlenségét nem tartja tiszteletben – szögezte le Simor. Világossá tette: a kormánytól való függetlenség jegyében az MNB-elnök fizetését a mandátuma idején nem lehet módosítani, és jelezte: az átlagos béreket sokszorosan meghaladó jegybankelnöki fizetés nem új keletű jelenség. 2001-ben a „szorzó” 43-szoros volt, jelenleg pedig 39-szeres. Simor szerint nem szerencsés, hogy a kormány nem kezdeményezett egyeztetést a jegybanki fizetések mérsékléséről, ehelyett nyomást gyakorolt a szervezetre. Ha viszont a nemzetközi szervezetek által is kifogásolt törvény hatályba lép, az MNB ezt természetesen tudomásul veszi – tette hozzá.

Békesi László. „Rossz jel és nagyon rossz üzenetet hordoz, hogy megszakadtak a tárgyalások, a tényleges okok tekintetében pedig csak találgatni tudunk. Az tudható, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió nem elégedett a 2010-es magyar kormányzati csomaggal. Ugyanis az egyfelől nem elégséges a 3,8 százalékos költségvetési deficitcél eléréséhez, másfelől szerkezeti reformok helyett egy lórúgásszerű különadóra épít. A bankadó jelen formájában valóban elfogadhatatlan, túlzott mértékű. A hétvégén világossá vált, hogy a hiánycélok terén nincs alkulehetőség, ennek fényében kell elkészíteni a jövő évi büdzsét is. A jelenlegi fejleményeket még nem kell tragédiának minősíteni, az igazi baj az lenne, ha őszig, a mostani hitelcsomag lejárta előtt sem sikerülne új szerződést kötni az IMF-fel és az EU-val.”

Veres János. „Több minden sajnálatos a legutóbbi IMF-tárgyalások kapcsán, a félbeszakadás ténye mellett az is, hogy a korábbi időszakokkal szemben a frakciók képviselői nem kaptak lehetőséget arra, hogy a jegyzőkönyvek elkészülte előtt konzultáljanak a nemzetközi delegációkkal. Így nem rendelkezünk érdemi információkkal arról, mi is okozta a nézeteltérést, valamint annak elfajulását. Megítélésem szerint a bankadó és a jegybankelnök fizetése nem okozhatott akkora vitát, hogy a tárgyalások megakadjanak, sokkal inkább a szerkezeti reformok hiányát, a tartós kiadáscsökkentések elmaradását kérhették számon a nemzetközi szervezetek. A legsúlyosabb gond az, hogy a bekövetkezett és talán tovább folytatódó forintgyengülés százmilliárdos károkat okoz a költségvetésnek és komoly nehézségeket a devizahiteleseknek is.”

Oszkó Péter. „Az, hogy a nemzetközi szervezetek két héten keresztül tárgyaltak a magyar kormánnyal, jól mutatja, hogy megvolt bennük a szándék a megegyezésre. Az ország számára nagyon szerencsétlen fejlemény, hogy erre végül nem kerülhetett sor. A közeljövőben a kabinetnek kell felvenni az egyeztetések fonalát, ám az újabb tárgyalásokba csak akkor érdemes belebocsátkozni, ha a kormány képes bemutatni, miként érhetők el a korábban kitűzött költségvetési hiánycélok. Ehhez egyébként – a bankadó bevezetése mellett – az idén még mindig elégséges lehet egy pár tízmilliárd forintos kiigazítás. A forintgyengülés és a kamatteher emelkedése viszont elképesztő kiadásokat okozhat a büdzsének. A legsúlyosabb hiba az, hogy az eddigi kormánydöntések nem szakértői alapon születtek, a feszültségek jó részét maga az új kabinet okozta.”

Békesi László. „Rossz jel és nagyon rossz üzenetet hordoz, hogy megszakadtak a tárgyalások, a tényleges okok tekintetében pedig csak találgatni tudunk. Az tudható, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió nem elégedett a 2010-es magyar kormányzati csomaggal. Ugyanis az egyfelől nem elégséges a 3,8 százalékos költségvetési deficitcél eléréséhez, másfelől szerkezeti reformok helyett egy lórúgásszerű különadóra épít. A bankadó jelen formájában valóban elfogadhatatlan, túlzott mértékű. A hétvégén világossá vált, hogy a hiánycélok terén nincs alkulehetőség, ennek fényében kell elkészíteni a jövő évi büdzsét is. A jelenlegi fejleményeket még nem kell tragédiának minősíteni, az igazi baj az lenne, ha őszig, a mostani hitelcsomag lejárta előtt sem sikerülne új szerződést kötni az IMF-fel és az EU-val.”

Veres János. „Több minden sajnálatos a legutóbbi IMF-tárgyalások kapcsán, a félbeszakadás ténye mellett az is, hogy a korábbi időszakokkal szemben a frakciók képviselői nem kaptak lehetőséget arra, hogy a jegyzőkönyvek elkészülte előtt konzultáljanak a nemzetközi delegációkkal. Így nem rendelkezünk érdemi információkkal arról, mi is okozta a nézeteltérést, valamint annak elfajulását. Megítélésem szerint a bankadó és a jegybankelnök fizetése nem okozhatott akkora vitát, hogy a tárgyalások megakadjanak, sokkal inkább a szerkezeti reformok hiányát, a tartós kiadáscsökkentések elmaradását kérhették számon a nemzetközi szervezetek. A legsúlyosabb gond az, hogy a bekövetkezett és talán tovább folytatódó forintgyengülés százmilliárdos károkat okoz a költségvetésnek és komoly nehézségeket a devizahiteleseknek is.”

Oszkó Péter. „Az, hogy a nemzetközi szervezetek két héten keresztül tárgyaltak a magyar kormánnyal, jól mutatja, hogy megvolt bennük a szándék a megegyezésre. Az ország számára nagyon szerencsétlen fejlemény, hogy erre végül nem kerülhetett sor. A közeljövőben a kabinetnek kell felvenni az egyeztetések fonalát, ám az újabb tárgyalásokba csak akkor érdemes belebocsátkozni, ha a kormány képes bemutatni, miként érhetők el a korábban kitűzött költségvetési hiánycélok. Ehhez egyébként – a bankadó bevezetése mellett – az idén még mindig elégséges lehet egy pár tízmilliárd forintos kiigazítás. A forintgyengülés és a kamatteher emelkedése viszont elképesztő kiadásokat okozhat a büdzsének. A legsúlyosabb hiba az, hogy az eddigi kormánydöntések nem szakértői alapon születtek, a feszültségek jó részét maga az új kabinet okozta.”-->