Hideg zuhanyként érték az érintetteket az adócsomag utolsó pillanatban beterjesztett és elfogadott módosításai. Egyfelől semmilyen egyeztetés nem előzte meg ezeket, másfelől nem is szokás a zárószavazás előtt ilyen nagy horderejű módosításokat végrehajtani.
Az egyik jelentős változás, hogy jövőre a helyi iparűzési adót (hipa) a távközlési cégek az ügyfelek számlázási címe szerinti önkormányzatoknál kötelesek leróni. Az adómegosztás arányát az határozza meg, hogy a fogyasztók számlázási címe alapján az adott településre jutó nettó árbevétel mekkora arányt képvisel a szolgáltató összes, számviteli törvény szerinti nettó árbevételében. Ez egyben azt is jelenti, hogy nemcsak az előfizetők területi megoszlása számít, hanem az is, ki milyen mértékben veszi igénybe a távközlési szolgáltatásokat. Az adócsomaghoz kapcsolódó kormánypárti módosító javaslatok egyike egyébként az ügyfelek számlázási címe helyett az adó-vevő állomások elhelyezkedése szerint osztotta volna meg az adókötelezettséget, ám annak felét mindenképpen a vállalkozás székhelyén tartotta volna. Végül azonban ez a módosítás kikerült a végleges szabályozásból.
Adószakemberek szerint akár az adókötelezettség csökkenéséhez is vezethet a változás azáltal, hogy több kisebb településen csökkentett mértékű hipa van érvényben. Az elfogadott passzusok azonban a nagy telefontársaságok székhelyének számító településeknek komoly veszteséget okoznak: itt a főváros mellett Törökbálintot érdemes megemlíteni.
A lapunk által megkérdezett szakértők szerint az iparűzési bevételarányos elosztása, országos terítése igazságosságot szolgáló lépésnek tekinthető, mégis kérdéses, ebben a formájában megéri-e azt az óriási mennyiségű pluszadminisztrációt, amit a megvalósítása jelent. Az országos lefedettségű távközlési szolgáltatók ugyanis akár több ezer település lakóival is kapcsolatban állnak, így az új szabály alapján elképzelhető, hogy az iparűzési adót az ország összes, vagyis több mint 3000 önkormányzata között kell majd szétosztaniuk.
Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban kivitelezhető legyen, a társaságoknak komoly fejlesztéseket kell végrehajtaniuk a számlázási rendszerükben, mivel a bevételi adatok település szerinti bontása eddig nem volt követelmény. Ha az adatokat sikerül is előállítani, ma még nem tisztázott, elegendő lesz-e ezeket az iparűzési adó teljes összegével együtt egyetlen állami szervnek továbbítani, amely majd saját hatáskörben gondoskodik a szétosztásról, vagy ez is a távközlési szolgáltatók feladata lesz? Ha igen, az további jelentős adminisztrációs terhet ró az érintett cégekre.
Arról nem is beszélve, hogy az így szétterített adó a kisebb önkormányzatok esetében sokszor csupán csak jelképes összeget, mindössze pár száz vagy ezer forintot jelent.
Nyitott kérdés továbbá, mi a teendő a hazai szolgáltatók külföldi ügyfeleinek az esetében? Hova és mekkora iparűzési adót kell fizetniük a távközlési cégeknek a tőlük származó bevételek után? Mindebből jól látható, sok még a bizonytalanság az új szabályozás körül, amely esetében – hasonlóan a távközlési különadóhoz – a kormány szintén nem konzultált előzetesen az érintettekkel. Az elvi alapon jónak minősíthető ötlet mögül egyelőre hiányoznak a gyakorlati megvalósításhoz szükséges feltételek.
Kettőssé válik a bankadó, a nyereségeseknek kedvez
Komoly megrökönyödést okozott nemcsak az adófizetésre kötelezettek, de az adószakemberek körében is az a „ráncfelvarrás”, amelyen kedden esett át a bankadó. A kormány egy olyan átalakítást csempészett be a törvényjavaslatba, amely 30 százalékos nyereségadót vet ki a hitelintézetekre, másrészt módosította a különadó kulcsát és kiszámításának módját is.A 30 százalékos új nyereségadót a különadó nélkül számított adózás előtti eredmény után kell leróni, ám azt teljes egészében le lehet vonni az eredeti, mérlegfőösszeg után kiszámított különadóból, az új teher mértéke pedig nem lehet nagyobb a már jelenleg is hatályban lévő különadó összegénél. Vagyis az adóterhelés számviteli besorolása és elszámolhatósága 2011-től jelentősen átalakul, a nyereséges bankok szemszögéből kedvező irányba. Osztalékfizetésre a módosítás után sem marad több forrás a tulajdonosok, részvényesek zsebében.
Az új különadó bevezetése számvitelileg is csak a nyereséges bankoknak kedvez, a veszteségesek helyzetén mit sem javít – szögezte le Hegedüs Sándor, az RSM DTM tanácsadó cég partnere. Az adóteher ugyanis immár nem egy-egy pénzintézet adózás előtti eredményét húzza le, hanem az adózás utánit. Miközben a tényleges adóterhelés mit sem változott, vagy csak minimális mértékben.
Ahhoz azonban, hogy az adóterhelés ne nőjön, szükség volt még egy adójogszabályi módosításra. „Annak érdekében, hogy a nyereségadóvá alakítás ne okozzon növekedést a társasági adóban, a friss törvénymódosítás lehetővé teszi a társasági adó alapjának mérséklését az új hitelintézeti különadó összegével” – mutatott rá lapunk kérdésére Radnai Károly, az OrienTax tanácsadó cég partnere. Hozzátette: ez annyiból teljesen új eleme az adószabályoknak, hogy nyereségadóval eddig nem lehetett csökkenteni a társasági adó alapját, és ehhez egyébként is inkább a társasági adóról szóló törvényt kellett volna módosítani.
A „régi” különadó emellett további két ponton is változott: egyrészt az adó alapját a bankközi vagy pénzügyi szervezetekkel szembeni hitelkövetelések és kapcsolódó kötvények, továbbá pénzügyi szervezetekben meglévő részvények értékével csökkenteni lehet, másrészt az adókulcs 50 milliárd forint feletti adóalap után 0,5 százalékról 0,53-ra nő.
Számos kedvezőtlen következménye lesz a bankok különadójának meglepetésszerű, egyeztetés és hatásvizsgálat nélküli 6 százalékos megemelésének – mondta a Világgazdaságnak Müller János, a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a terhet a miniszterelnök is brutálisnak nevezte, az több mint tízszerese a brit bankadónak. Az adó miatt a magyar bankok legalább fele veszteséges lesz, szektorszinten pedig nullszaldó jöhet ki. A veszteségessé vált bankok nehezebben és drágábban juthatnak forrásokhoz, ezért kevesebb és drágább hiteleket nyújthatnak olyankor, amikor az országnak nagy szüksége lenne a gazdaság élénkítésére. Emellett további létszámleépítéssel és hálózatszűkítéssel is reagálhatnak bankok.
A 30 százalékos új nyereségadót a különadó nélkül számított adózás előtti eredmény után kell leróni, ám azt teljes egészében le lehet vonni az eredeti, mérlegfőösszeg után kiszámított különadóból, az új teher mértéke pedig nem lehet nagyobb a már jelenleg is hatályban lévő különadó összegénél. Vagyis az adóterhelés számviteli besorolása és elszámolhatósága 2011-től jelentősen átalakul, a nyereséges bankok szemszögéből kedvező irányba. Osztalékfizetésre a módosítás után sem marad több forrás a tulajdonosok, részvényesek zsebében.
Az új különadó bevezetése számvitelileg is csak a nyereséges bankoknak kedvez, a veszteségesek helyzetén mit sem javít – szögezte le Hegedüs Sándor, az RSM DTM tanácsadó cég partnere. Az adóteher ugyanis immár nem egy-egy pénzintézet adózás előtti eredményét húzza le, hanem az adózás utánit. Miközben a tényleges adóterhelés mit sem változott, vagy csak minimális mértékben.
Ahhoz azonban, hogy az adóterhelés ne nőjön, szükség volt még egy adójogszabályi módosításra. „Annak érdekében, hogy a nyereségadóvá alakítás ne okozzon növekedést a társasági adóban, a friss törvénymódosítás lehetővé teszi a társasági adó alapjának mérséklését az új hitelintézeti különadó összegével” – mutatott rá lapunk kérdésére Radnai Károly, az OrienTax tanácsadó cég partnere. Hozzátette: ez annyiból teljesen új eleme az adószabályoknak, hogy nyereségadóval eddig nem lehetett csökkenteni a társasági adó alapját, és ehhez egyébként is inkább a társasági adóról szóló törvényt kellett volna módosítani.
A „régi” különadó emellett további két ponton is változott: egyrészt az adó alapját a bankközi vagy pénzügyi szervezetekkel szembeni hitelkövetelések és kapcsolódó kötvények, továbbá pénzügyi szervezetekben meglévő részvények értékével csökkenteni lehet, másrészt az adókulcs 50 milliárd forint feletti adóalap után 0,5 százalékról 0,53-ra nő.
Számos kedvezőtlen következménye lesz a bankok különadójának meglepetésszerű, egyeztetés és hatásvizsgálat nélküli 6 százalékos megemelésének – mondta a Világgazdaságnak Müller János, a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a terhet a miniszterelnök is brutálisnak nevezte, az több mint tízszerese a brit bankadónak. Az adó miatt a magyar bankok legalább fele veszteséges lesz, szektorszinten pedig nullszaldó jöhet ki. A veszteségessé vált bankok nehezebben és drágábban juthatnak forrásokhoz, ezért kevesebb és drágább hiteleket nyújthatnak olyankor, amikor az országnak nagy szüksége lenne a gazdaság élénkítésére. Emellett további létszámleépítéssel és hálózatszűkítéssel is reagálhatnak bankok. Fékezik a növekedést az ágazati különadók Összességében 0,1-0,2 százalékkal lehet lassúbb a gazdasági bővülés üteme 2012 után amiatt, hogy a költségvetés hosszabb távú kitekintése szerint a jövőben is megmaradnak az egyes ágazatokat és a pénzügyi szervezeteket terhelő különadók. A Költségvetési Tanács (KT) friss elemzéséből emellett az is kiderül, hogy az államháztartás hiánya – pénzforgalom szerint – 2012-től ismét 3 százalék fölé kúszik, sőt, 2013-ra a KT 4 százalékos GDP-aráanyos deficittel számol.
Ennek oka – mint arra Kopits György, a tanács elnöke már többször figyelmeztetett –, hogy a jövő évi költségvetés jelentős mértékű egyszeri bevételi tételekkel számol: ilyen a különadók mellett a magán-nyugdíjpénztári tagok járulékának átirányítása az állami tb-kasszába, valamint a visszalépőkkel szintén az államhoz visszatérő több százmilliárd forintnyi pénztári Miközben az utóbbi napokban éppen az okozott felháborodást, hogy a költségvetési kitekintés 2012 után is számol e bevételek jelentős részével – igaz, csökkentett mértékben –, a KT számítása szerint még ez sem lesz elegendő a hiány kordában tartásához. Ha azt feltételezzük, hogy 2012. január 1-jéig minden jelenlegi magán-nyugdíjpénztári tag visszalép az állami tb-be, az mintegy 2550 milliárd forintnyi további – a 2011-re betervezett 529 milliárd forinton túli – bevételt hoz a büdzsének. Csakhogy az eddigi kijelentések szerint ezt az összeget teljes egészében az államadósság csökkentésére fordítanák, ami mérsékli ugyan a kamatkiadásokat, ám az évi 165–180 milliárd forint a tartós kiadáscsökkentések elmaradása miatt nem képes biztosítani az államháztartás egyensúlyát – derül ki a KT elemzéséből.
Emlékezetes: Kopits György hívta fel a figyelmet arra, hogy a költségvetési fejezeti indoklás szerint a válságadók a jelenlegi éves bevétel 50-60 százalékával 2013-tól is megmaradnának, a bankadó pedig 2012-től áll be egy valamivel százmilliárd forint alatti szintre. További aggály, hogy a büdzsétervek 2012-re az szja-bevételek megugrását jelzik, egyelőre nem tudni, ezt pontosan milyen szigorítás indokolja. -->
