BUX 39,707.19
+0.96%
BUMIX 3,780.03
+1.95%
CETOP20 1,793.99
-0.41%
OTP 8,534
+1.72%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+0.47%
+0.59%
+0.20%
ZWACK 18,500
-0.27%
+4.97%
ANY 1,565
-1.26%
RABA 1,125
+2.27%
0.00%
+3.42%
+2.58%
-1.90%
+1.81%
+5.69%
+0.92%
0.00%
-1.22%
OTT1 149.2
0.00%
+23.89%
MOL 2,950
+1.30%
+3.64%
ALTEO 2,410
+2.12%
0.00%
0.00%
EHEP 1,050
+1.94%
0.00%
+0.77%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+11.94%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-0.39%
0.00%
-3.45%
+0.40%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
-0.46%
NAP 1,240
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

A globalizációban semmi sem az, aminek látszik

Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai államfő jövő héten, szerdán a washingtoni Fehér Ház vendége lesz. Némi fejmosásra számíthat Barack Obama amerikai elnöktől, mert az év végén ismét nőtt Kína kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben, és ez kongresszusi képviselők szerint amerikai munkahelyek tízezreit veszélyezteti. Ám kérdés, ki veszélyezteti az amerikai munkahelyeket: valóban Kína-e, vagy az amerikai és a globális gazdaság.

Szokás a kínai kereskedelmi többletért az olcsó kínai valutát, a jüant okolni. Kína 2005. júniusban megszüntette a dollárhoz kötött jüant, áttért a napi lebegtetésre. A jüan mozgása a nagy kínai kereskedelmi és fizetésimérleg-többletek miatt hosszú távon egyirányú: 2005 óta 22 százalékkal felértékelődött, ezen belül tavaly a második félévben - a lebegtetés átmeneti szüneteltetése után - 3,6 százalékkal drágult a dollárral szemben. Ám ennek semmi hatása nincs a kínai kereskedelemre.

Kína exportja nem nő rendszeresen gyorsabban, mint a behozatala. Az elmúlt évtizedben 2000-ben és 2001-ben, majd 2003-ban, 2004-ben és 2008-ban az import gyorsabban bővült, mint a kivitel, majd 2009-ben az export 16 százalékkal visszaesett, míg az import csak 11,2 százalékkal csökkent. Az irányzat tavaly is folytatódott, már ismét emelkedő pályán: négy tavaszi hónaptól eltekintve a többi hónapban a kínai kivitel lassabban nőtt, mint a behozatal. Ezzel egyidejűleg Kína kereskedelmi többlete a világ országaival szemben a 2000-es 24,1 milliárd dollárról 2008-ra 298,1 milliárd dollárra nőtt - ez az eddigi csúcs -, de azóta csökkent: 2009-ben 196,1 milliárd dollár, tavaly előzetes adat szerint 183,1 milliárd dollár volt. Vagyis amíg a jüan felértékelődött - 2008 közepéig -, ennek ellenére nőtt a kínai kereskedelmi többlet, majd csökkenésnek indult épp akkor, amikor a jüan átmenetileg kissé leértékelődött.

Nem ellentétesek ezzel a világ legfejlettebb térségeivel folytatott kínai kereskedelem külön statisztikái sem. A US-China Business Council által összesített számsor szerint a kétoldalú forgalomban az elmúlt tíz évből hatban gyorsabban nőtt a kínai import az Egyesült Államokból, mint fordított irányba a kínai export. Utána a válság sújtotta 2009-es évben a kínai kivitel az Egyesült Államokba nagyobb ütemben csökkent, mint a behozatal onnan. A kétoldalú forgalom amerikai deficitje 2008-ban 266,3 milliárd dolláros csúcsot ért el, utána 2009-ben 226,8 milliárd dollárra csökkent, és előzetes adat szerint tavaly - amikor a kínai behozatal az Egyesült Államokból ismét gyorsabban nőtt, mint Kína exportja az ellenkező irányba - 181 milliárd dollár volt.

Az EU-val szemben a kínai kereskedelmi többlet 2007-ben 160,7 milliárd euró, 2008-ban 169,5 milliárd, 2009-ben 131,7 milliárd euró volt az Európai Bizottság tudomása szerint. A tavalyi végeredmény még nem ismeretes, de kínai vámhivatal havi adataiból kikövetkeztethető, hogy tavaly hajszállal gyorsabban nőtt a kínai export az EU-ba, mint fordítva.

Az utóbbi két év fejleményeiben két folyamat játszott főszerepet: a válság miatt az exportpiacok felvevőképessége csökkent, miközben a Kína által nagy mennyiségben importált nyersanyagok és energiahordozók megint gyorsan drágultak. A kínai kormány lakossági fogyasztást serkentő intézkedéseinek is volt némi hatása, ami meglátszik az infláció gyorsulásán.

Csakhogy ezek a statisztikák, miközben megmutatják, hogy Kína mind jobban rászorul a mind drágább importra - amiben például az amerikai mezőgazdaságnak nagyszerű lehetőségei vannak -, nem mutatják meg a kínai export valódi természetét: azt, hogy valójában ki termeli a kínai többletet, legalábbis részben.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank kutatóintézete decemberben tanulmányt adott közre, amelyben a vizsgálati "beteg tehénnek" az amerikai Apple iPhone-ját választotta. Az Apple által kitalált és 2007-ben bevezetett iPhone-t kizárólag Kínában gyártják, egy tajvani cég szereli össze Sencsenben. Utolsó adat szerint Kína névleges kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben 1,901 milliárd dollár volt az iPhone-forgalomból 2009-ben: a kínai iPhone-export 2,023 milliárd dollár volt az Egyesült Államokba, és ebből az Egyesült Államokból származó beszállítás értéke 121,5 millió dollárt ért. Pusztán a kétoldalú iPhone-forgalomból Kínának 48,1 millió dolláros kereskedelmi hiánya keletkezett, ha az Amerikában gyártott és Kínába exportált alkatrészek 121,5 millió dolláros értékéből levonjuk a teljes kínai hozzáadott értéket, ami kizárólag az összeszerelés díja 73,45 millió dollárért. Ám az egész ügyleten is csak ez a 73,45 millió dollár volt Kína tényleges többlete, ugyanis a többi alkatrész sem kínai: azokat Japán, Dél-Korea és Németország exportálja Kínába. Ettől függetlenül a kétoldalú statisztika 1,901 milliárd dollár kínai többletet mutat ki az Egyesült Államokkal szemben az IPhone 2009-es oda-vissza forgalmából.

Az Apple 2009-ben darabonként 500 dollárért árusította az iPhone-t az Egyesült Államokban. A gyártás költsége egyenként 178,96 dollár volt.

Más szóval, az Egyesült Államok kínai kereskedelmi hiányának tetemes részét az amerikai innováció termeli, jelentős profittal. Ha drágább lenne a kínai munka, a nyugati fogyasztók kevésbé tudnák megvenni a kínai termékeket, nem szólva a nyugati cégek profitjáról. Ha az amerikai elnök bírálni akarja Kínát, meg kell gondolnia, mi fontosabb, az Egyesült Államok fizetési mérlege vagy az amerikai cégek jövedelmezősége olyan kapcsolatrendszerben, amely a nyugati béreket is segít leszorítani. Ráadásul a kínai többlet nagyrészt amerikai és euróövezeti állampapírokba vándorol, különben a többlet nagy inflációt okozna Kínában. Az összefonódás akkora, hogy a washingtoni "fejmosást" senkinek sem kell komolyan vennie, sem annak, aki kapja, sem annak, aki adja.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek