Weidmann jelölése ugyanis azt jelenti, hogy a szintén német Jürgen Stark továbbra is a marad az EKB hatfős igazgatói tanácsában, ahol még három évet tölthet mandátuma leteltéig. A szokások szerint egy nemzet csak egy tagot delegál az igazgatóságba. Márpedig Alex Weber meglepetésszerű bejelentéséig, miszerint kiszáll az EKB-elnöki székért folytatott harcból, az elemzők úgy számoltak, hogy Stark kilép az EKB igazgatóságából, hogy átvegye a német Bundesbank elnöki székét Webertől, ezzel egyengetve az útját - írta a Bloomberg.
Weber kilépésével megnyílt az út, hogy "kisebb" tagállamok jelölhessék az EKB új elnökét. Szakértők szerint Merkel szándékosan mondott le a központi bank német elnökségének lehetőségéről, cserébe a kisebb államok támogatásáért a következő "nagy alkudozás" során, mely március végén várható.
Amennyiben azonban Németország nem állít másik jelöltet, mindenképpen csatát veszít. Egyrészt a túlzott államadósság terhe alatt nyögő eurózóna-tagországok számára egy német EKB-elnök mindenképp hitelesen képviselné az alacsony költségvetési deficit és politikáját, másrészt az egyre szkeptikusabb németeknek egy honfitárs sikeresebben tudná elmagyarázni, miért is szükséges a periferiális országok megsegítése.
Jean-Claude Trichet lehetséges utódai közül a legesélyesebb jelenleg Mario Draghi, az olasz nemzeti bank elnöke. A 63 éves szakember még a francia elnök, Nicholas Sarkozy támogatását is elnyerheti, különösen, hogy a fiskális fegyelemzetlenségéről híres Olaszországban példaértékűnek és követendőnek nevezte Németország fiskális politikáját.
