Bár nem ezt szokták hangsúlyozni a hitelminősítők Magyarország besorolásának meghatározásakor, mégis az egyik legfontosabb faktor a külső kötelezettség GDP-hez viszonyított mértéke. Ez hazánk esetében a legutóbbi adatok szerint közel a 114 százalékát teszi ki, ami csak annak a fényében tekinthető pozitívumnak, hogy néhány korábbi előrejelzés szerint 2010-re 125 százalékot is elérhetett volna a mutató. A régió többi gazdaságához viszonyítva azonban igen magasnak számít, még az utánunk következő Lengyelországnak is kevesebb mint a fele, 56 százalék a külső adósságrátája, Szlovákiának pedig 38 százalékos.
Míg korábban abszolút prioritása volt az államadósság-mutatónak, az ír válság kapcsán világossá vált, hogy önmagában az a mutató nem sokat mond egy ország pénzügyi helyzetéről. A magánszektor eladósodásáért – ha olyan méreteket ölt, hogy a pénzügyi rendszert veszélyezteti – ugyancsak az állam állja a végső cechet. Ezért kerülhetett bajba az évekig többletes ír államháztartás szinte pillanatok alatt, mivel a teljes külső már tízévnyi GDP-t tett ki, és ezzel szemben nem álltak megfelelő mértékű belső megtakarítások. Az éppen a csőd szélén táncoló Portugáliában is kiugró, a GDP 233 százalékát elérő külföldi adósság ketyeg. Éppen ez az egyébként, ami például Olaszországot megkülönbözteti a többi mediterrán országtól. Ott is kiugróan magas, a GDP 115 százalékát meghaladó az államadósság, de annak nagyobbik hányadát fedezik a belföldi megtakarítások, így nettó értelemben csak 37 százalékos a külső adósság a brüsszeli CEPS számításai szerint. Mindez jól magyarázza, miért van még mindig 400 bázispont közelében a magyar államcsőd elleni biztosítási felár, vagyis inkább a bajba jutott dél-európai országokét közelíti, mintsem a régió országaiét.
Az adott helyzettől is függ, hogy az államadósság vagy a külső adósság kerül-e fókuszba – mondta el lapunknak a témával kapcsolatban Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza. Vannak országok, ahol a magas külső adósságszint ellenére sincs finanszírozási probléma, ilyen például Dél-Korea. Fontos szempont ugyanis a fenntarthatóság, azaz hogy milyen az adósság jövőben várható pályája. Ha jó a gazdaság export-versenyképessége, az is kedvezően befolyásolja az adósság megítélését, és ez hatással van a devizaárfolyamra.
A megoldásnak tehát csak az egyik (bár elengedhetetlen) része, hogy az államháztartást kordában kell tartani, a magánszektor ugyanis teljesen meg tudja fordítani a válságkezelés kimenetelét. Valószínűleg a magyar gazdaság akkor sem bírta volna el az elmúlt évtized jövedelemkiáramlását, ha a büdzsé tartja a 3 százalékos hiánypályát. Nemrég Surányi György volt jegybankelnök is hasonlóan érvelt. Szerinte megfelelő gazdaságpolitikával, a kereslet makroszintű szabályozásával, a külső egyensúlyhiány megfelelő keretek között tartásával a devizakockázatot kordában lehetett volna tartani. Simor András, az MNB jelenlegi elnöke pedig arra utalt nemrégiben, hogy a helyzet kezelésére egy évtizedre van szükség, ekkorra érhetünk el a külső adósságban arra a szintre, ahol a szomszédaink vannak. Ehhez is a mostanihoz hasonló külső többletre lenne szükség, de félő, hogy a gazdaság válságból való kilábalásával újból romlani fog a pozíciónk, mert nincs olyan mechanizmus, ami ezt megakadályozná.
Elkerülhetetlen csapda
Az eurózóna tagországainak megmentésére létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) sem akadályozza meg az adósságcsapda kialakulását – mutatott rá Daniel Gros, a Center for European Policy Studies (CEPS) igazgatója.A szakértő szerint önmagában nem elég a pillanatnyi likviditás biztosítása, sokkal mélyrehatóbb beavatkozással lehet csak elérni, hogy fenntartható adósságpályára tudjanak állni az eurózóna perifériáján található országok. Még egy borítékolhatóan jelentős pénzpiaci megrázkódtatás kockázatát figyelembe véve is azt ajánlja, hogy a problémával küzdők összehangolt és szabályozott csődbemenetelt hajtsanak végre, ahelyett, hogy a mentőcsomagok kifutásakor a fizetésképtelenség újra magától felmerüljön.
A szakértő szerint önmagában nem elég a pillanatnyi likviditás biztosítása, sokkal mélyrehatóbb beavatkozással lehet csak elérni, hogy fenntartható adósságpályára tudjanak állni az eurózóna perifériáján található országok. Még egy borítékolhatóan jelentős pénzpiaci megrázkódtatás kockázatát figyelembe véve is azt ajánlja, hogy a problémával küzdők összehangolt és szabályozott csődbemenetelt hajtsanak végre, ahelyett, hogy a mentőcsomagok kifutásakor a fizetésképtelenség újra magától felmerüljön. -->
