Menekülnek Dubajból a gazdag külföldiek, egy nyugat-európai nagyváros is a célpontok között
Az élet Dubajban olyan csodálatos volt, mielőtt kitört az iráni háború, amennyire egy külföldi számára csak lehet. A magániskolák jók, a strandok szépek, a repülőjáratok sűrű összeköttetést biztosítanak a világ többi részével, sőt a hitetlenek (a nem muszlimok) még alkoholt is fogyaszthatnak – írja az Economist.
Kiűzetés a dubaji paradicsomból
A külföldieknek ráadásul jövedelemadót sem kell fizetniük, így még hírből sem ismerik a bosszantó pénzügyi ellenőrzéseket. A városban nincs megkülönböztetés, a kínai kriptomilliomosok együtt bulizhatnak az orosz oligarchákkal, nyugati bankárokkal, arab ingatlanmogulokkal, vagy akár az izraeli vállalkozókkal is.
Mindez persze továbbra is igaz, közel három hónappal azután, hogy Amerika és Izrael megtámadta Iránt, ám ezeket az előnyöket most már mérlegelni kell annak a kockázatnak a fényében, hogy iráni rakéták és drónok záporozhatnak a szállodákra, társasházakra, vagy – ahogy az május 18-án történt – akár az emírségek egyetlen atomerőművére is.
Bár a támadások nagy részét sikerült elhárítania a légvédelemnek, az itt élő külföldiek egy része mégis szedte a sátorfáját, és felült valamelyik Amerikába vagy Európába tartó repülőre.
Nem kevés tehetős emberről van szó, hiszen a becslések szerint a háború előtt az Egyesült Arab Emírségek 12 millió lakosából 3-4 millió lehetett – családtagokkal együtt számolva – gazdag külföldi, közülük pedig több mint 240 ezer dollármilliomos volt.
Sokan abban reménykednek, hogy visszatérhetnek, amint az ellenségeskedés megszűnik, ám ahogy a konfliktus elhúzódik, kénytelenek egy új, békésebb menedéket keresni. Vajon merre tartanak?
Közel három tucat ország versenyez a gazdagok kegyeiért
Jean-Francois Harvey, a Harvey Law Group, egy letelepedést segítő, globális ügyvédi iroda munkatársa szerint ma már több mint 35 ország versenyez a gazdagokért és a vállalkozó szelleműekért.
Az olyan régóta vonzó célpontok mellett, mint például Új-Zéland – amely a világ végén van, ezért többnyire önellátó és távol esik az esetlegesen nukleáris összecsapásba bonyolódó nagyhatalmaktól – vagy Málta, ma már a befektetőknek állandó letelepedést kínáló Maldív-szigetek vagy a gazdag külföldieknek állampolgárságot adó Argentína is megjelent a színen.
Sorompóba lépett Törökország is, hiszen a kis-ázsiai ország 20 éves adómentességet adna a külföldieknek a Törökországon kívülről származó jövedelmekre és tőkenyereségre. Harvey úr szerint a háború kezdete óta körülbelül egy tucat ügyfele szerzett már török állampolgárságot házvásárlással.
A tanácsadók szerint ugyanakkor egyre jobban tör fel Milánó is a potenciális letelepedési célpontok között.
Diletta Giorgolo, a Sotheby’s International Realty ingatlanügynökség munkatársa szerint az elmúlt hónapokban megnőtt az érdeklődés Milánó iránt a Perzsa-öböl térségéből az egy évvel korábbihoz képest. Eleinte többnyire ideiglenes bérbeadással kapcsolatos megkeresések jöttek, ám azóta egyre több olyan kérdést kapnak, amely nemcsak a rövid távú tartózkodáshoz, hanem hosszabb távú életmód- és befektetési tervezéshez kapcsolódik – magyarázza.
Milánóban nyitva az út a további gazdagodáshoz
A világ távoli részein elhelyezkedő, álmos településekkel szemben Olaszország divat- és pénzügyi fővárosa csillogást és üzleti lehetőségeket kínál azok számára, akik tovább szeretnék gyarapítani a vagyonukat.
Az elmúlt években amerikai fedezeti alapok telepedtek le a városban, hogy gazdag kereskedőik és portfóliókezelőik kihasználhassák a magas keresetűeknek járó olasz adókedvezményeket, amelyek alapján egy viszonylag szerény, évi 300 ezer eurós összeget kell fizetniük teljes külföldi jövedelmük után. A szülők választhatnak amerikai, brit, kanadai, francia és német nemzetközi iskolák között, és még az időjárás is elviselhető.
Az uniós polgárok szabadon költözhetnek Milánóba, ezért a város különösen népszerű a Dubajból érkező európai bevándorlók körében. A nem európaiak számára az olaszországi letelepedési engedély megszerzésének leggyakoribb módja,
- ha 250 ezer eurót fektetnek egy olasz startupba,
- vagy 500 ezer eurót egy már bejáratottabb olasz vállalatba.
- Alternatív megoldásként adományozhatnak egymillió eurót egy olasz jótékonysági szervezetnek,
- vagy elhelyezhetnek 2 millió eurót olasz államkötvényekben.
Olaszországban egyébként az adóhatóság meghatározza a jövedelemre kivethető adó felső határát. Bármennyit is keres valaki, ennél nem kell többet fizetnie.
A felső határ jelenleg 300 ezer euró, bár nem is olyan régen még csak 200 ezer euró volt. Ha valaki Franciaországban évi egymillió euró jövedelemadót fizet, akkor Olaszország érthető módon roppant csábítónak tűnik a szemében.
Szingapúr is vonzó alternatíva
Szingapúr is vonzó alternatíva, különösen az ázsiaiak számára. Visszafogott imázsa a hatékony kormányzattal, a kiszámítható jogrendszerrel és a kiépített vagyonkezelési infrastruktúrával párosulva hatalmas erősség. A nagy szingapúri bankok a Dubajból érkező nettó vagyonbeáramlás növekedéséről számolnak be. Szingapúr aranyimportja az Egyesült Arab Emírségekből megnégyszereződött január óta.
Ryan Lin, a szingapúri Bayfront Law ügyvédi iroda munkatársa szerint az új ügyfelek megkeresései az elmúlt két hónapban egyharmadukkal nőttek. Kínai ügyfelei azt firtatják, hogyan költözhetnének át a Közel-Keletről, de a gazdag indiaiak – akik közül évente 3500-an hagyják el az országot egymillió dollárral vagy még többel a bankszámlájukon – szintén Szingapúr felé orientálódnak. Mukesh Ambani, India leggazdagabb embere 2022-ben nyitott ott családi irodát.
Milánó és Szingapúr azonban minden erényük ellenére sem tökéletes helyettesítői Dubajnak.
Az orosz plutokratákat például rossz szemmel nézik Olaszországban. Más gazdag külföldiek pedig attól tartanak, hogy a jövő évi választások olyan új kormányt hozhatnak, amely eltörli a jelenlegi adórendszert.
Ezért sok külföldi arra számít, hogy idővel visszatér a Dubajba, ám addig is inkább egy kevésbé meleg helyen lábadoznak.
